Ő vagy én?

5. Fejezet

Vigyorogva tettem el a zsebembe a készüléket. Kulcsaim elő keresve, nyitottam kia kocsiajtaját, majd beültem és elindultam hazafelé.

Vasárnap volt és lassan dél, ezért az egész város tele volt emberekkel.

Az emberek csapatokban, vagy párokban sétáltak, de voltak olyanok is akik egyedül mentek valamerre. Néhányan boldogan ecsetelték a legújabb pletykákat, de akadtak olyanok is akik csendben lehajtott fejjel baktattak.

Az autókban legtöbben családjukkal mentek, de fiatalok is igyekeztek haza az esti buliból.

Szerettem vezetni, még annak ellenére is, ha sokan voltak az utakon. Ilyenkor szabadnak éreztem magam. Oda mentem ahova akartam, akkor amikor szerettem volna.

Ez volt az egyik függőségem. A másik pedig a rajz.

Világ életemben rajzoltam. Kiskoromtól kezdve végig vezetett az utamon. Egy képben ki tudom fejezni az érzéseim és a mondandóm.

Lassan haza értem miközben ezeken gondolkoztam. A kocsit bezárva mentem be a kapun majd kizárva a házat bementem a házba.

Kutyám, Buddy már az ajtóban állt. Még a cipőm se tudtam levenni hirtelen, mivel ugrálni kezdett, amivel majdnem hátra lökött.

Buddy egy afrikai oroszlánkutya. Gyönyörű homokszínű fiú. Lassan 2 éve boldogította az életem.

Míg velem egy barátságos bújós ,,kismanó" volt, de másokkal elég ridegen tudott viselkedni. Hűséges, aktív, de temperamentumos állat. Sokat kellett vele sétálni, viszont megérte. Az a mosoly, amit le tudott nyomni, mindig megmelengette a szívem.

-Hé! Kishaver, nyugi már!- nyugtatgattam Buddyt.- Jó hozd a pórázod.. Elmegyünk sétálni! - sóhajtottam egyet, a kutya pedig a polc felé kezdett futni.

Hallottam, ahogy levert néhány játékát, majd egy labdával és a kívánt tárggyal a szájában tért vissza.

A nyakörvébe akasztottam a kapcsot, majd pedig a játékot elrakva nyitottam ki újra az ajtót ezúttal kutyámmal majd a kapun kijutva indultunk el.

Már tudta az útvonalat így neki is iramodott a park felé. 10 perc volt az út, így gyorsan odaértünk. A kutyafutató irányába mentünk, hogy tudjon játszani kis barátaival.

Mint mindig most is levettem róla a pórázát, és engettem, hogy oda menjen a kutyákhoz persze figyelve, hogy ne legyen agresszív, még úgy is, hogy soha nem volt rá példa.

Egy fekete pitbull kutyához rohant oda és azonnal bírkózni kezdtek. A fél óra alatt amíg ott voltunk végig vele játszott. Nagyon édesek voltak.

Mikor oda mentem egy hang jött a hátam mögül.

-Gemma! Megyünk haza! - majd a kis feketeség futni kezdett. Megfordulva ott állt mögöttem kapcsolatom megrontója. Bailey. - Hát akkor nem kell várnunk péntekig. - mosolygott rám, majd közelebb jött.

-Úgy látszik. - vigyorogtam, majd lehajoltam Buddyhoz, hogy lassan elinduljunk.- úgy emlékszem nincs kutyád.

-Nem is az enyém. A szomszédomé. Csak mivel eltört a lába, rám lett bízva a kis Gemma. Na de visszatérve a témára. Pénteken tuti jössz? - mosolygott kedvesen, én pedig csak bólintottam. - Én 23-tól melózok. Szóval várlak.- hadarta el majd egy apró puszit adott az arcomra és a kutyával lassan elindultak.

-Sz.. Szia! - suttogtam magam elé, mikor már alig láttam körvonalát, majd az arcomra tettem a kezem, de a következő pillanatban le is engedtem és fejben felpofoztam magam.