Ő vagy én?

13. fejezet

A női hang a túloldalról lecsendesedett, majd pedig a mellettem ülő lány arcáról a sokk jeleit lehetett levenni. Fejét tőlünk balra kapta és egyetlen mondat hagyta el száját suttogva...- Na bazdmeg.

Az arcom én is arra fordítottam, és egy szőke illetve vörös lány sétált felénk. A telefont közben letette.

-Bailey Bradshaw! Mi a faszt csinálsz te itt? Nem elég hogy itt vagy ezzel a kurvával, de még hazudsz is. Te meg mi a faszt képzelsz magadról?- Kevert le egy hatalmas pofont a szőke, aki ezek szerint barátnője, Destiny volt.

Mindezek közben Bai csak lefelé nézett és tűrt. Még az ütés után is.

-Des nem jelent ennyit, gyere menjünk.-dobta hátra haját a vörös, majd lassan elindultak, viszont az utolsó pillanatban a szőkeség megfordult.

-Remélem tudod, hogy mai napod van kipakolni a lakásból...-ezzel újra az útra koncentrált és elsétáltak.

-Na bazdmeg...mondta Bai megtörve az 5 perces csendet, melyet a sokk okozott.- Bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg. A kurva életbe. Hova a picsába menjek? A nagyszüleim rég meghaltak, anyámék szarnak a fejemre, barátaim aligha vannak. A jó kurva életbe.- mondta majd a kezeibe temette az arcát.

-Én sajnálom...-mondtam, majd megpróbáltam átölelni, de elhúzódott.

-Nem a te hibád, de most ne.. Kérlek.- nézett fel rám könnyes szemekkel. A látvány, hogy a magas izmos lány sír, egyszerűen teljesen kifacsarta a szívem. Miért nem tudok semmit se tenni. Vagyis...

-Költözz hozzám..-mondtam halkan, ő pedig felkapta a fejét.

-Hogy mi?- pislogott nagyokat, mire csak bólintani tudtam.- De hát neked... De biztos?-nézett rám összezavarodottan, miközben lassan egy apró mosoly kúszott a szája szélére.

-Igen Bai. Biztos. Nem kell aggódj, amíg össze nem szeded magad, maradhatsz nálam. Addig is jobban megismerjük egymást. Szeretnék segíteni, hiszen nem akarom, hogy az utcán végezd..-mondtam egy apró mosoly kíséretében.

Bailey felpattant a padról, engem pedig az ölébe kapva kezdett el forgatni. Nevetve kapaszkodtam a vállaiba, miközben lábaim körbe pörögtek a levegőben.

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Annyira imádlak. - mondta mikor lerakott és megcsókolt. 

Ez most más volt mint a többi. Lassabb volt, nem annyira szenvedélyes, mégis érzelmesebb mint eddig bármelyik csókunk. 

-Szeretnél velem jönni hercegnőm?- kérdezte partnerem, miközben megfogta a kezem mosolyogva. Miközben picit megszorítva, ezzel is biztosítva, hoy nem lenne probléma.

-Ha szeretnéd akkor természetesen.- húzódtak az én ajkaim is felfelé, majd pedig elindultunk.

Az út csendben telt, mindketten a gondolatainkba temetkeztünk.

Legalábbis én igen.

Most hogy Destiny nincs képben az egyetlen aki közénk állhat én vagyok. Mégis tudtam, hogy nem tudnám megtenni. Freeda egyszerre volt az esetem, de nem is.

Szerettem azt a lányt, mellettem volt mindig, most pedig. Nem is tudom mit érzek. Nem csak az ő irányába, de egyébként sem.

Tudtam, hogy az én döntésem volt az ami dönt, mégsem akartam megtenni.

A hasonló gondolataim fogságából a lift nyitódása rángatott ki, melyből Bai még mindig a kezem fogva rángatott ki.

Az ismerős ajtó előtt engedte el a kezem kulcsa után kutakodva, majd a zárba helyezve azt, nyitott be a mögötte megbújó kis házba.