Ő vagy én?

8. Fejezet

Ez a lány elveszi az eszem. Én pedig hagyom neki. Megőrültem, de ha ezzel jár a boldogsághoz vezető út, hát legyen.

-Ezra. Utoljára kérlek meg! Mesélj végre. Tudod csiripelj ahogy a kismadarak szoktak.-forgatta meg a szemeit sokatszorra is Oli, másnap ugyanis nem bírta ki, hogy nem faggat.

-De már mondtam. Nem történt semmi. - ráztam a fejem, ő pedig hisztizve fordult el tőlem.

-Persze ezért vigyorogsz, amióta szóba hoztam. Dalolj vagy nem kapsz többet. - tette el lassan az üveg bort amit hozott.

-Jó jó, de akkor kérem vissza!- néztem a plafonra és miután visszarakta az italt lehúztam belőle egy keveset.-beszélgettünk, de mivel ő dolgozott én táncolni kezdtem, majd egy kis idő után jött és elmentünk sétálni. Most boldog vagy?

-Nem teljesen, de egynek elmegy. Freedával beszéltél már? - váltott témát, nekem pedig a torkomban hatalmas gombóc keletkezett. Nyeltem egyet, hogy kicsit oldódjon, de sajnos semmit sem segített.

-Nem. Mármint erről a témáról. Hiszen még nem is vagyok biztos magamban. És félek, hogy összetöröm. Pedig belül tudom, hogy mindenképp össze fogom. Csak azt nem értem Bailey minek megy bele ebbe amikor neki is barátnője van. Nem csak a saját kapcsolatom baszom el, de az övét is. - kezdtem el túlgondolni mindent újra, mígnem Oli tarkón csapott.

-Fejezd be. Az ő kapcsolatán neked nincs mit agyalnod. Azt majd ő megoldja. Azon gondolkozz, hogy mondod el Freedának az i... - hirtelen csörögni kezdett a a telefonom.

-Emlegetett szamár- nevettem fel, majd felvettem a telefont.

-Szia kicsilány! -köszöntött a telefon túlvégéről a lány aki felforgatta az életem.

-Szia Bailey! Mizu? - mosolyogtam és elkezdtem az ujjaim piszkálni.

-Semmi, csak szerettem volna megkérdezni, hogy nem jönnél-e el velem egy igazi randira?

-D-De persze. Mikor hol? - éreztem, hogy pirulok, miközben Liv vigyorogni kezdett.

-Holnap 8 megfelel? - hallottam ahogy ajkai felfelé görbülnek, ami engem is vigyorgásra ösztönzött.

-Persze rendben. Akkor holnap.

-Holnap! Eléd megyek. Elegánsan öltözz - mondta majd le is tette.

-Holnap nyolc randi... Bailey és én...- motyogtam magam elé. Oli pedig felpattanva a földről melyen ült eddig ugrálni kezdett.

-Holnap 5re itt vagyok. Addigra zuhanyozz le, nincs kedvem a pucér segged nézni.- nevetett hangosan. Majd pedig az ajtó felé billegett.- Most pedig húzok. Holnap dumálunk! - dobott egy puszit a levegőben, majd ki is sétált az ajtón, engem egyedül hagyva a gondolataimmal.

Elpakoltam azt a néhány dolgot ami elől volt, majd pedig a fürdőbe indultam. Megindítottam a meleg vízsugarat, és lehámoztam magamról a ruháim. Beálltam a zuhany alá és ez volt az a perc ahol elöntöttek a gondolataim sorozata.

Mi a faszt csinálok én. Felnőtt vagyok, tudnom kéne uralni a gondolataim erre mégis. Picsába már. Miért nem tudom kiverni a fejemből?! Miért élvezem ennyire ezt az egészet?! Miért nem élhetem az életem mint ahogy előtte is tettem?! Mint Éva, én is leszakítom a tiltott gyümölcsöt, annak ellenére, hogy többször is hallottam már, hogy nem szabad.

Bailey tönkre teszi az életem én pedig boldogan hagyom neki, hogy megtegye.

Lassú könnycseppek kezdtek az arcomon összekeveredni a sugárból folyó cseppekkel. Még azt sem tudom Freedának hogy a francba mondjam el.

10 perc után lassan leállítottam a vizet és kiszálltam a zuhanyzóból. Egy törölközőt tekertem a derekam köré, és átsétáltam a hálóba.

Átvettem a pizsamám, majd eldőltem az ágyon és előkaptam a telefonom.

Szerelmem <3
Szia baba! Gondolkoztam
és gondoltam elmehetnénk
holnap valamerre, ha rá érsz.

Bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg. A jó büdös életbe!

TE
Szia baba! A holnap
sajnos nem jó, de majd
még megbeszéljük... <3

Szerelmem <3
Rendben! :/ Csak
gondoltam találkozhatnánk
mert már hiányzol.

TE
Te is nekem! De majd
a napokban találkozunk..

Ezzel elraktam a készüléket és a párnámba üvöltve kezdtem zokogni. Miért velem történik mindez? Miért kell ennyire szerencsétlennek lennem?

Ezek és hasonló kérdések cikáztak a fejemben, egészen addig amíg el nem aludtam.

~~~~~~~Másnap: délután 5~~~~~~~

A hajam törölgetve sétáltam a fürdőből az ajtóhoz, ahol már többször is csengettek.

-Már azt hittem ki se nyitod. - forgatta mrg a szemeit Liv aki azzal a lendülettel félre tolt az ajtóból és a szobámba sétált. Sóhajtva csuktam be a ház ajtaját majd pedig legjobb barátom után sétálva ültem le az ágyra.

A szekrényemből egyre több és több ruha repült ki, én pedig egyre jobban bántam meg a döntésem, miszerint beengedem a házamba a személyes divat diktátorom.

-Figyelj már Oli...Tudom, hogy segíteni szeretnél, de nem lehetne, hogy nem túrod fel az egész szekrényem?-dőltem a hátamra és a plafont kezdtem el nézni unalmamban, hisz amennyire a lány élvezte ezt én annyira untam.

-Jól kell kinézned, szóval nem, nem lehetne.-nézett rám válla felett, majd hozzám vágott egy inget. - Vedd fel. Ez talán megteszi.- forgatta meg a szemeit és ismét kutakodni kezdett.

Ez így ment fél órán át. Én időközben elküldtem Baileynek a címem. És arra eszméltem fel, hogy egy fekete farmer repült nekem.

-Ezek jók lesznek.- seperte le a tenyerét, majd amíg én felvettem az általa kiválasztott ruhadarabokat, ő vissza rakta a fél ruhatáram.-oh lá lá. Bailey meg fog veszni érted.-tapsikolt örömében.

Szemforgatva néztem magam a tükörben amíg Liv kipakolva a sminkcuccait ült az ágyamra. Leültem mellé, hisz tudtam mit szeretne, a lány padig azonnal dolgozni kezdett az arcomon.

Ez folytatódoty egy órán át. A karikáim eltakarta, a szeplőim kiemelte, csontosította az arcom és kaptam egy kis pirosítót is. Mi tartott ebben ennyi ideig? Bárcsak tudnám.

Az idő már 7 mutatott, de még ígyis volt 1 teljes órám. Liv a hajam beigazította 10 perc alatf, hogy minden tökéletes legyen majd le is lépett, engem egyedül hagyva.

Fel-alá járkáltam a házban miközben várakoztam randipartnerem megjövetelére.

8 óra előtt 5 perccel, csengettek be, amikor is a cuccaim összeszedve rohantam kifelé. A kapuban Bailey állt mosolyogva.

Bezártam az ajtót majd pedig idegesen kisétáltam Bailey mellé.

-Azta. Gyönyörű vagy!- nézett végig rajtam egy vigyorral az arcán.

-Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz! - mosolyogtam én is, ismételve a mozdulatait. Egy sötét ing volt rajta és egy szintén sötét farmer. Bailey egy matt fekete opelhez lépett és az anyós ülés felén lévő ajtót kinyitva segített beülni, majd a sofőr oldalra lépve ült mellém.

Végig simított az arcomon, majd egy csókot nyomva az ajkaimra beindította a kocsit, és elindultunk.

Nem tudom merre visz a ma éjjel, de állok elébe.

TO BE CONTINUE...

Sziasztok! Hehe... Igen tudom nyár óta nem volt rész... Sajnálom? Kibaszottul. Igyekeztem írni? Esküszöm, hogy igen. Suli és ihlethiány volt? Pontosan. Ennyi lett volna ez a rész, remélem tetszett. Igyekszem mostmár rendszeresen újult erővel posztolni...
Ha új vagy üdvözöllek itt. Ha pedig azóta itt vagy mióta elkezdtem ezt a sztorit... Köszönöm, hogy ez a "kis" szünet után is maradtál.
Najó befejeztem a szövegelést. Szép hétvégét nektek!