Ő vagy én?

9. Fejezet

Végig simított az arcomon, majd egy csókot nyomva az ajkaimra beindította a kocsit, és elindultunk.

Nem tudom merre visz a ma éjjel, de állok elébe.

-Baileeey. Mondd már el merre megyünk! - nyaggattam 15 perce, de a válasz azóta is ugyanaz. Legalábbis majdnem...

-Ezra. Majd ha ott leszünk megtudod. Nem szeretnél inkább másról beszélni? - mosolygott ismét gyerekes viselkedésemen.

-Ennyire nem fogsz beavatni? - fújtam fel az arcom duzzogva, ő pedig csak megrázta a fejét.-Rendben akkor beszéljünk arról... Miért hívtál randizni, ha barátnőd van?-Motyogtam halkan, de ennek a lánynak vagy kurva jó hallása van, vagy csak én nem tudok suttogni.

-Igazából nem tudom. Gondoltam, miért ne? Destinyvel nem mennek túl jól a dolgaink... 3 hónapja megcsalt...egy pasival. Azóta nem igazán tudok rá úgy nézni mint régen. Gyönyörű meg minden de... Nekem nem ő kell.-sóhajtott egyet- Nem tudok bízni benne. Csak azért vagyok vele, mert egyedül nem tudnék albérletet fizetni... A pultos meló nem fizet annyit. - Rántott vállat, de látszott rajta, hogy igenis fáj neki ami történt.-viszont az meglepett, hogy már másodszorra mondtál igent nekem.-mosolygott én pedig elfordítva a fejem haraptam be a szám idegesen.

Végülis igaza volt, sőt. Neki megvan az indoka,amíg én egy seggfej módjára csak önmagamra gondolok.

-Nem ismerlek, ezért nem dobom Freedát... Viszont tagadhatatlanul bejössz. Veled ellentétben én csak egy köcsög vagyok.-néztem rá, miközben belül ráharaptam az ajkamra.

- Megbántad? -lassított a kocsival egy jelzőlámpánál. Előre nézett mégis láttam a szemein, hogy ideges.

-Ez a legnagyobb probléma... Nem, nem bánok semmit. - fújtam ki a levegőt, majd pedig neki dőltem az ablaknak.

Bailey láthatóan megkönnyebbült és halványan elmosolyodott, a kezét pedig a combomra tette. Lassan vezettem ujjaim végig a karján egészen a kézfejéig, ahol összekulcsolta azokat a sajátjaival és így pihentette tovább.

Újabb 10 perc telt el, mire egy parkolóba hajtott és megállt. Kiszállt a kocsiból, majd átfutva az én oldalamra, segített nekem is kimászni az ülésből.

Egy étterem előtt álltunk. A lány egy karját a derekam köré fonta, és lassan vezetni kezdett engem az épület felé.

Az ajtót kinyitva engedett előre és a recepcióhoz lépve, illedelmesen kezdett beszélni az ott álló pincérlánnyal.

-Szép estét! Bailey Bradshaw névre van egy két személyes foglalásom. - mosolygott kedvesen, miközben még mindig közel tartott engem magához.

Amíg ő megbeszélt mindent és az asztalunkhoz vezettek minket volt időm körbenézni.

Egy elég nagy teremben voltunk ahol egy csomó asztal volt, melyek el voltak különítve egymástól. A falak bézsre voltak festve és rajtuk elhelyezkedett egy csomó hatalmas ablak. Kint már bőven sötét volt, ezért azokon gyönyörűen csillogtak be a csillagok és a hold. A plafonon hatalmas csillárok lógtak. Elég sok növény díszelgett az épületben, a padló pedig márványlapokból állt. Az egész hely olyan volt mintha egy tipikus romantikus filmből ragadták volna ki.

-Azta...-nyögtem ki ennyit miután Bailey kihúzta nekem a széket, majd átsétált az asztal másik felére és ő maga is helyet foglalt.

-Nem tudom mennyire szereted az ilyen helyeket, de gondoltam egyszer mindenképp belefér.-vakarta meg a tarkóját, én pedig csak mosolyogni tudtam.

-Nagyon tetszik. Köszönöm, hogy elhoztál Bai.-mosolyogtam és kicsit áthajolva a fa lap felett, egy puszit nyomtam az arcára, melyet kipirulva fordított el.