Ő vagy én?

12. Fejezet

-Egyet kell értenem.-bújtam ölelésébe.-Dee lassan indulunk kell. - húzódtam el, ő pedig egy bólintás kíséretében öltözni kezdett.

Nagyjából 20 perc múlva már a kocsiban ülve mentünk hazafelé levakarhatatlan mosollyal az arcunkon.

----néhány nappal később----

Freeda épp a mellkasomon feküdt én pedig a haját babráltam. Egyszerűen semmi sem volt ugyanolyan mint előtte.

Egy hangos csippenés jelezte, hogy üzenetet kapott ő pedig meg is nézte. Mosolyogva tette el a telefont, melyet előtte jól tőlem elrejtve olvasott, és újra visszahajtotta fejét.

-Ki volt az?-kérdeztem hiszen, ez nem volt szokása. Általában még meg is mutatja az üzeneteket, nem hogy elrejtse őket.

-Ja csak Violett. Kérdezte, hogy mit csinálok ma. Később eljön hozzám, iszogatunk kicsit.-mosolygott én pedig nyomtam egy puszit a homlokára.

-Jól van kicsim. Érezzétek jól magatokat!-mondtam, majd elkezdett kimászni az ágyból. Egy utolsó csók után pedig elköszönt, és ment is. És akkor én ma mit csináljak?

Hirtelen ötlettől vezérelve csörgettem rá az első emberre aki eszembe jutott. 3 csörgés után fel is vette.

-Kicsilány? Ennyire hiányzom? - nem mondott többet mégis tudtam, hogy mosolyog.

-Ha tudnád mennyire - forgattam szemet majd pedig én is vigyorogni kezdtem-ma dolgozol? - ragadtam meg a lényeget.

-Hát csak a pia kell belőlem. Még ilyet. Holnap melózok úgyhogy ez nem talált. Deee. Talán tudunk találkozni. - mondta én pedig majd kiugrottam a bőrömből. Hiszen már nem láttam napok óta.

-5kor a parkban?

-5kor a parkban.-mondta én pedig kinyomtam a hívást.

2 óra volt, így még időben voltam. Lassan vánszorogtam el a fürdőszobáig, majd egy gyors zuhanyt vettem.

Mikor ezzel kész voltam már 3 óra volt, de még így is volt rengeteg időm, szóval ráírtam Livre, aki szinte azonnal válaszolt is. Elmondtam neki a fejleményeket, ő pedig azonnal videóhívást indított.

A zöld gomb megnyomásával, barátnőm sötét fürtjei jelentek meg telefonom kijelzőjén. 

-Mit veszel fel?-tért egyből a lényegre, aminek hála egy mosoly szökött az arcomra.

-Nem tudom. Szerinted?-kérdeztem majd arcáról leolvasható volt az, hogy fejben a ruháim közt turkál. Hirtelen felragyogott a szeme ebből pedig tudtam, hogy kitalált valamit.

-Megvan még AZ a katonamintás felsőd?-kérdezte én pedig bólintottam. A felső amiről a lány beszélt egy katonamintás felső, ami kicsit szaggatott, de pont eléggé ahhoz, hogy jól nézzen ki, és ne mutasson túl sokat, mégis egy keveset ismertessen.- Azt vedd fel, egy fekete farmerrel. Nem készültem sokat, de mégsem szartam le stílusa van.

-Egy istennő vagy Oli.-mosolyogtam rá híváson keresztül, és kutakodni kezdtem. Amikor megtaláltam a két ruhaneműt , gyorsan felvettem, elbúcsúztam barátnőmtől.

Hajamba túrtam, majd elindultam, hiszen Livvel elhúztuk az időt fél 5ig.

Az utam lassan tettem meg, hiszen volt időm , így kivételesen 20 percbe telt. A meleg idő kellemesen simogatta a bőröm, az utcákon pedig emberek sétáltak. 

Amint odaértem, Bait pillantottam meg, aki mosolyogva fogadott. 

-Szia kicsilány!- vigyorgott, és egy csókba invitált, amit én örömmel fogadtam. 

Ajkaink és nyelveink táncot járta egymással, dominanciáért harcolva, miközben mindketten tudtuk, melyikünk fogja megnyerni a harcot. Végül ahogy sejtettem is, partnerem nyert és levegő hiány miatt szétváltunk. Homlokunk egymásénak hajtva pihentünk ameddig Bailey meg nem szakította a csöndet.

-Van kedved fagyizni?- simított végig az arcomon.

-Persze!-váltott az említett testrész két árnyalattal sötétebb pirosra mint egy paradicsom.

Kezem megfogva, és ujjaink összekulcsolva  indult meg egy irányba, én pedig követni kezdtem. Nem sokáig sétáltunk, gyorsan egy cukrászdához értünk, amibe be is mentünk. 

-Milyet szeretnél?-kérdezte, én pedig kinder buenosre böktem. Ő magának egy barackosat kért, majd mielőtt elővehettem volna a pénztárcám, már ki is fizette mindkettőt, az épületből kiérve pedig mindketten enni kezdtük az édességet.

-Köszönöm.-néztem rá mosolyogva, utalva arra, hogy fizetett. Bai csak biccentett egyet, és folytatta fagyija elpusztítását. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felé nyújtottam az enyém, értve mire célzok megkóstolta, és ugyanúgy cselekedtünk fordítva is. 

Boldognak éreztem magam. Ez a lány teljesen más mint amihez szoktam. 

Kedves és barátságos, de mégis olyan titokzatos. Romantikus, viszont nem zavarja az sem ha néha baráti beszélgetést kezdeményezünk. Na és persze nem is kell említsem mennyire meglepett az ágyban. Hiszen nem sok hozzá hasonlító lány engedné, hogy domináljanak felette akár egy percre is.

Csendben sétáltunk egymás mellett, majd mikor elfogyott az édességünk apró semmiségekről beszélgettünk. Még akkor is folytattuk ezt mikor leültünk egy padra. 

-Hát de mi a picsa?-nevettünk mind a ketten ahogy a kedvenc sorozatunkból idézett egy mondatot, azzal a hangsúllyal amit a színész is eljátszott.

-Nem fogok hazudni, ha Zendaya megcsókolna úgy ahogy Schafert csókolta nem hiszem, hogy annyiban hagynám.- kuncogtam tovább, Bailey pedig fejcsóválva mosolygott rám.

-Hát nem csodálom. Bár te szebb vagy mint ő.-tűrt egy hajtincset a fülem mögé. Arcom pirosra váltott, majd ajkait kezdtem el kémlelni. Ő persze egyből értette a célzást és lassan közel hajolva nyomott egy lassú csókot számra, amit egyből viszonozni is kezdtem neki. Kezeit derekam köré tette, és így húzott közelebb magához én pedig nyaka köré kulcsoltam karjaim.

Belemosolygott a csókunkba, majd ,,aprót" emelve rajtam az ölébe ültetett és így folytattuk. Lassan nyalt végig alsó ajkamon ezzel is bejutást kérve amit kis idő múlva meg is adtam neki. Nyelvünk is csatlakoztatva a játékba folytattuk.

Hirtelen Bailey telefonjának csörgésére lettünk figyelmesek, de kinyomva azt folytattuk csókunk, mígnem a hívás még 2x ismétlődött meg. Mikor 4x hallottuk meg az ismerős ritmust, a lány idegesen nézte meg ki is hívja. Képernyőjén a Dest név díszelgett, ő pedig egy sóhajtás után felvette.

-Szia baba. Mizu?-kérdezte majd egy elég hangos női hang válaszolt neki a túloldalról, aki kicsit idegesnek tűnt úgy is, hogy nem hallottam teljesen mit mondd.- Mi? Senkivel, miért kérded?- újabb csönd, majd pedig Bai arcán hirtelen kiülő pánik lett úrrá.- Senkivel. Mondtam. Amúgy is, miért gondolkozol ezen. Faszság az egész. -A női hang a túloldalról lecsendesedett, majd pedig a mellettem ülő lány arcáról a sokk jeleit lehetett levenni. Fejét tőlünk balra kapta és egyetlen mondat hagyta el száját suttogva...- Na bazdmeg...

TO BE CONTINUE...

Sziasztok! Megérkeztem a következő résszel. Sajnálom a kihagyást. Az elmúlt hónapokban próbáltam minél inkább magamon dolgozni és egy jobb változatommá válni, illetve sajnos nem volt kedvem hobbijaim folytatásához sem eddig. Viszont mostmár itt vagyok. Ha tetszett, nyugodtan jelezd egy vote-tal, vagy egy kommenttel. Köszönöm ha végig olvastad. A helyesírási hibákért utólag is elnézést! Ennyi lettem volna. Sziasztok!!