Ő vagy én?

6. Fejezet-Bailey Szsz.

-Szia kicsilány! Vigyázz magadra! - integetettem ő pedig elindult lefelé a lépcsőn. 

Beérve a házba már csak abban reménykedtem megtalálja a számom. Bár ha ez meg történik is, nem biztos, hogy ír.

Pakolni kezdtem a hálóban, mivel Destiny bármikor megérkezhet. Nem lenne túl jó ha a szüleitől arra érne haza, hogy barátnője egy másik csajt hozott haza, miután kitette a lábát.

Hirtelen rezgett egyet a telefonom. Csak remélni tudtam, hogy az küldött üzenetet akire tippelek.

Ismeretlen
Mikor dolgozol? -E

Mosolyom nem leplezve kezdtem el gépelni azonnal a választ.

TE
Pénteken várlak :)
Mi lett a nevem amúgy?

Ismeretlen
*Egy fényképet küldött*

TE
Nálam hercegnő leszel ;)

Miután beállítottam a becenevet, hallottam a bejárati ajtó nyílását. Barátnőm köszönését meghallva kisétáltam a konyhába.

Szőke haja kontyba volt fogva, zöld szeme amint meglátott felragyogott. Egy erősebb sminkkel emelte ki az arcát száját pedig egy rózsaszín rúzzsal dúsította. Fekete testhez simuló ruhát viselt. 20 éves korához képest kicsit alacsony magassággal büszkélkedhetett, viszont nem is kellett magasabb legyen.

Gyönyörű volt, a gondolataim mégis másfelé terelődtek, még most is. Pontosabban a tegnap estére. Ahogy Ezra alattam nyögött. Olyan jó volt. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből.

Picsába már. Azt hittem ez csak egy éjszaka lesz és semmi több.

Levegő kell. Nagyon sürgősen.

-Szia baba! Pont most akartam elmenni sétálni Mrs. O'brien kutyájával. Tudsz várni egy kicsit?- kérdeztem a barátnőm egy csók után.

-Persze. Addig kipakolok, meg kajálok, jó? - mosolygott, majd pedig választ se várva ment be közös szobánkba. Oké ez gyors volt.

Kulcsom és telefonom felkapva kiléptem a lakásból és bekopogtam a szemköztibe. Egy hangos gyere után ki is nyitottam az ajtót, ahol a fekete pitbull már várt rám.

Mikor meglátta, hogy én vagyok, ugrálni kezdett, és nyalogatni a kezem.

-Gemma! Ide hallom ahogy ugrálsz!-hallottam Mrs O'brien hangját, és bár nem láttam tudtam, hogy mosolyog.- Bailey te vagy az, eltaláltam? Gyere nyugodtan a szobába. - én pedig mentem hisz az idős hölgy olyan volt nekem mint a nagymamám.

-Jó napot Mrs! - ültem az ágya mellé miután egy apró puszit adtam a homlokára.-Hogy van ma?-kérdeztem, megfogva kezét. Egyébként Mrs O'brien egy 60 évei közepén járó nő volt. Haja már ősz színt vett fel az idők során. De fiatalkorában gyönyörű fekete hajú lány volt, legalábbis mindig ezt mesélte. Szemei még mindig kék színben pompáztak és mai napig nem hagytak fel a vidám csillogással. Mindig boldog volt és energetikus, még annak ellenére is, hogy férje sajnos már nem volt köztünk.

És hogy miért én viszem Gemmát sétálni? Miután többször is kértem, hogy hagyja, hogy segítsek neki inkább én felrakni a függönyt, hisz pont nála voltam, sem engedett. Az utolsó lépcsőfokon a lábai megcsúsztak és leesett. Mondanom sem kell, egy szép csonttöréssel gazdagodott.

-Már annyiszor elmondtam, hogy nyugodtan tegezz és csak Mary.-forgatta meg a szemeit.- Már jobban vagyok 2 hét és már rendben is leszek. Gemmáért jöttél igaz? -mosolygott én pedig csak bólintottam, mire az említett be is rohant a gazdájához. - A póráz tudod hol van és kérlek kifelé add ide a tv távirányítót.- vigyorogva felkeltem az eddigi helyemről, majd az idős nő kezébe adtam a kért tárgyat, a homlokára pedig egy puszit, én pedig már mentem is ki a nappaliba.

A kutyaszíjat gyorsan a fekete pitbull nyakörvéhez csatoltam, majd pedig gyors köszönés után már mentünk is le a lépcsőkön, ki a házból.

A nap gyönyörűen sütött, és meleg volt, ezért gondoltam el is mehetnénk egy parkb, legalább addig is tud Gemma más kutyákkal játszani.

15 perc séta után meg is érkeztünk úti célunkhoz. Besétálva a fák lombjai adta hűvösbe elengedtem Gemmát, aki az elején csak szaglászot, egészen addig amíg egy homokszínű afrikai oroszlánkutya oda nem futott hozzá és játszani kezdtek.

Fél óra után viszont Mary hívott fel, ugyanis Nicholas az unokája (nekem pedig legjobb barátom) megérkezett hozzá.

-Gemma! Megyünk haza! -miután kimondtam ezt az egy mondatot a kks feketeség futni kezdett felém. A játszópajtás gazdija pedig felém fordult így észre vettem ki is ő. - Hát akkor nem kell várnunk péntekig. - mosolyogtam rá, majd közelebb sétaltam ahhoz a gyönyörű zöld szempárhoz.

-Úgy látszik. - vigyorgott Ezra, majd pedig lehajolt a kutyájához. Nem gondoltam volna, hogy pont ilyen kutyája van. Személyiségre legalábbis. Ez a lány mindig tartogat magában meglepetéseket- úgy emlékszem nincs kutyád.-nézett rám furán.

-Nem is az enyém. A szomszédomé. Csak mivel eltört a lába, rám lett bízva a kis Gemma. Na de visszatérve a témára. Pénteken tuti jössz? - reménykedtem magamban, hisz tényleg szerettem volna látni őt. Csak bólintott egyet nekem pedig a szívem hevesen kezdett verni. - Én 23-tól melózok. Szóval várlak.- hadartam el gyorsan majd egy apró puszit adottam az arcára. Hirtelen felindulás volt mégis láttam ahogy lefagy és arca egy vörös színt vesz fel.

A kutyával lassan elindultam, és magamban örültem mekkora hatással is vagyok rá.

Újabb 15 perc alatt haza is értünk, majd pedig Gemma otthona felé vettük az irányt.
Beérve az ajtón a fekete pittbull elrohant a póráz lekerülése után és a szobából abban a pillanatban egy fekete hajú, kék szemű, szeplős, magas srác lépett ki, mosollyal az arcán.

-Ezer éve Bai-húzott egy ölelésbe, és megveregette a vállam.

-Nich. A te hibád, miért nem jössz gyakrabban?- böktem meg az oldalát a könyökömmel nevetve.-Mesélj. Történt valami amiről nem tudok?

-Ez a 2 nap alatt amíg nem írtál? Nem igazán. Bár... Elhívtam Veronicát randizni. Igent mondott. Szóval van 1 órád, hogy ezzel a tökéletes baráttal töltsd az időd.- mondta egoista vigyorral az arcán.

-Várj... Hol a tökéletes barát? Én csak téged látlak. - egy gúnyos arc és egy középső ujj felmutatás után pedig pattogatott kukoricával a kezünkben telepedtünk le a tv elé.

Fél óra után viszont újra megszólalt.

-Amúgy milyen az új melóhely? Lassan 1 hónapja ott melózol. Kijössz a többiekkel? Normális a főnök?-sorolta a kérdéseit én pedig csak türelmesen vártam-Találtál már valakit az az egoista ribanc helyett?

-A hely egész jó. Normálisak a kollégák is és a főnököm is egy tündér. Az utolsó kérdésedre pedig a válasz talán. De attól függetlenül, hogy Destiny mit csinált a múltban legyél normális vele. Egyenlőre ő a párom, ha szimpi ha nem. Egyébként is, én se vagyok sokkal jobb.

-Kezdhet dalolni kismadár. - lelkesedett be a legjobb barátom, én pedig csak sóhajtottam egyet.

-Oké szóval. Este dolgoztam. Az elején minden teljesen okés volt, csak egy átlagos nap volt. Majd egy lány meghívott inni. Beszélgettünk és ő sem volt már józan, én pedig csináltam magamnak egy london ködöt. Gyönyörű vörös haja és zöld szemei vannak. Szóval nem bírtam magammal és elhívtam haza hozzám, mivel Dest nem volt a házban. Lefeküdtünk. Majd reggel kiderült semmire nem emlékszik, csak arra, hogy az első pillanatban már be jöttem neki. Flörtölgettünk meg minden, de barátnője van... Szóval full mindegy. Esélyem sincs. - vakartam meg a tarkóm.

-Na várjunk csak. Te nem Bailey vagy. Az én haverom nem az aki ilyen könnyen feladja. Úgyhogy kurva gyorsan szedd össze magad. - nézett mérgesen én pedig igazat kellett adjak neki.

Ha nekem kell valaki azt megszerzem. És nekem kell ez a lány. Bármi áron.

TO BE CONTINUED...

Sziasztok! Itt is lenne a következő rész, amit Bailey szemszögéből írtam meg. Ha tetszett, nyugodtan jelezd egy voteal, vagy egy kommentel. Köszönöm ha végig olvastad. A helyesírási hibákért utólag is elnézést! Ennyi lettem volna. Sziasztok!!