Szeretlek, ez nem kérdés! || Lando Norris ff.

Chapter twenty-three

𝑺𝒂𝒓𝒂 𝑴𝒂𝒊𝒂 𝑩𝒓𝒐𝒘𝒏

Szeptember 1, vasárnap.
Egyedült Királyság, Woking.

Mivel teljesen még nem dolgoztam fel a történteket, a belga nagydíjat otthonról néztem végig.

A Forma-1 mezőnye egyperces gyászszünetet tartott a futam előtt, a szombati F2-es futam tömegbalesetében meghalt Anthoine Hubert emlékkére.

Tegnap, a futam második körében Eau Rouge utáni kanyarban történt, hogy Anthoine Hubert autója megcsúszott, és a falról visszapattanva több autó is belement. Correat és Anthoinet is korházba szállították, ám Hubert annyira súlyos sérüléseket szenvedett, hogy nem élte túl a balesetet.

Részvétet nyílvánítottam Charlesnak és Pierrének, mert ők voltak a fiú legközelebbi barátai, és szinte együtt nőttek fel.

Pontosan tudom milyen elveszteni egy barátot, vagy éppen családtagot. Hiába tudom, és láttam, hogy anya él... nem tudtam és nem is fogom tudni megbocsájtani, mert amit tett, arra nincs magyarázat.

Landónak millió üzeneteket hagytam, amikre csak egy-két szóval válaszolt, amit nem teljesen értettem a csókjaink után. Féltettem őt, ez természetes.

A futamot Charles nyerte, ami nem volt annyira meglepő, hisz ő indult az első rajtkockáról. Élete első forma-1-es győzelme.

Nem tudta teljesen kiélvezni a győzelmet, ez látszott is rajta. A fiú pedig Anthoinenak ajánlotta a győzelmét. Ami teljes mértékben tiszteletre méltó tett volt tőle.

Este folytattam a könyvem olvasását, amiből már csak pár fejezet volt. Halk beszéd áramlott a tévéből, hogy ne legyek annyira csöndben miközben olvasok, amikor jött egy üzenet a telefonomra, és abban bíztam, hogy Lando írt az üzeneteim után, ám csak a barátnőm üzenetét pillantottam meg.

Sophia: Holnap nem dolgozom, van kedved elmenni valahová?

Én pedig bepötyögtem a válaszom és újra az olvasához tereltem volna a figyelmem, amikor egy reccsenést hallottam meg ami a kertből jött. Nyitva volt az ablak, mert egész nap meleg volt, és ilyen időben jön be a legjobb levegő.

Tovább olvastam, majd jobban közeledett valami hang. Landóra is gondoltam volna, de ő biztosan csak holnap utazik haza mert miért is jönne haza, amikor ma volt a futam.

- Múltkor nem volt itt ilyen szúros valami -ugrott be az ablakon Lando, rám hozva ezzel a szívinfarktust.

- Jézusom, Lando! Az ajtón keresztül is jöhettél volna.

- Hát, így sokkal izgalmasabb volt -biccentett. - Na már meg sem ölelsz?

- Egész héten millió üzeneteket hagytam neked, te pedig az apró emojikon, és pár szón kívül semmit sem küldtél, vagy éppen nem is válaszoltál -néztem rá kissé mérgesen, majd a könyvem felé próbálram terelni a figyelmem.

- Sara -kezdte el. - ne haragudj. Csak...

- Csak? -álltam fel az ágyról, várva a csodálatos magyarázatát. Amit pillanatok után meg is kaptam.

- Csak érezek valamit irántad. Oké? És megilyedtem az egésztől, Sara te vagy az első lány az életemben. Nem mellesleg Anthonie teljesen felkavart -vallotta be, majd közelebb lépett hozzám.