Szeretlek, ez nem kérdés! || Lando Norris ff.

Epilogue

𝑺𝒂𝒓𝒂 𝑴𝒂𝒊𝒂 𝑩𝒓𝒐𝒘𝒏

Október 27, vasárnap.
Mexikóváros, Mexikó.

– Szia –lépett be az öltözőjébe egy mosollyal, én pedig azonnal a karjaiba borultam.

– Nem a te hibád volt. Nagyon ügyesen kezelted a dolgokat.

– Ez most így sikerült –sóhajtott, én pedig kissé meglepődtem milyen higgadtan vezeti le a feszültségét.

– Nem is vagy mérges? A csapat hibája volt –tettem hozzá. Ugyanis Lando azzal esett ki, hogy miután gumikat cserélt, az egyiket rosszul rögzítették fel, így félre kellett húzódnia, ezzel pedig kiesett.

– Csak hagyjuk.

– Oké –tettem zsebre a kezeim, majd leültem a székre.

A futam végét a Mclaren boxból néztük meg, majd újból visszatértünk Lando öltözőjéhez.

– George meghívott minket biliárdozni –mondta miközben lehámozta magáról a ruháit.

– Mikor?

– A futam előtt mondta. Így összehívott mindenkit. Mármint csak a baráti körünket –tette hozzá. – Azt kérdezte megyünk-e, de nem mondtam neki konkrét választ.

– Mehetünk. Ha te menni akarsz.

– Itt az a kérdés, hogy te akarsz-e menni.

– Én igen. De te akarsz?

– Ha te is, én is. Nem lehet annyira szörnyű, ha csak a barátaink lesznek –vont vállat.

Egyeztettünk George-dzsal, hogy mindenképp ott leszünk, majd késő délután jelentünk meg a helyen.

– Itt? –mutattam az egyik ajtóra, ahová elvileg meg vagyunk hívatva.

– Aha –bólintott a barátom mögöttem, majd benyitottam és megpillantottam az embereket.

– Már csak ti hiányoztatok! –közölte George, miután elütötte a labdát az ütővel.

– Van innivaló. De nem alkoholos, mert olyat nem lehet behozni –mormogta el a végét Carlos.

Én az egyik üres biliárd asztal széléhez támaszkodtam, majd Lando is így tett.

– Nem mész? –biccentettem a fiúk irányába.

– Nem hagylak itt –rázta meg a fejét.

– El leszek. Nyugi.

– Tuti?

– Tuti –bólintottam, ő pedig a fiúkhoz sétált és elvett egy ütőt.

– Hát te? –ért mellém Charlotte.

– Itt vagyok. Vagy talán nem látod? –mosolyogtam rá, majd visszanéztem a fiúkra. Ezzel arra összpontosítva, hogy nem szeretnék vele csevegni.

– Hé. Tudom, hogy te nem ilyen vagy. És én is eléggé beképzelt voltam az utóbbi időben –bökte ki. – Csak megszerettem volna kérdezni, hogy minden rendben volt-e Japánban.