Szeretlek, ez nem kérdés! || Lando Norris ff.

Chapter twenty

𝑺𝒂𝒓𝒂 𝑴𝒂𝒊𝒂 𝑩𝒓𝒐𝒘𝒏

Augusztus 22, csütörtök.
Egyesült Királyság, Woking.

– Ez nem tetszik –húztam el a szám a kissé csipkés ruhát látván. Ami egyátalán nem volt esküvőhöz illő.

– De ez illik hozzád –firtatta tovább Lily, akivel videóhívásban beszéltem az egyik ruhaüzletben.

– Jézusom, mennyire ki van vágva a háta –lepődtem meg, miután megfordítottam a ruhát.

– Fordulj csak vissza.

– Hova? –néztem körül.

– Úgy ahogy az előbb voltál. Még arrébb, ott –állított meg, majd képernyőn már csak a homlokát láttam. – Na az igen, azt nézd meg mögötted!

– Hol? –fordultam meg a tengelyem körül.

– A sötétzöld. Az a spagetti pántos. Az lesz az igazi.

– Ez? Nagyon ki van vágva a comb részénel –néztem meg tüzetesebben.

– Próbáld fel.

– Szerintem úgysem ez lesz a nyerő –vettem le a többi közül, majd miután konstatáltam, hogy az én méretem, beleraktam a kosárba.

– Hívj fel ha felpróbáltad –mosolygott izgattottan majd bontotta a hívást, miszerint tényleg fel kellenne próbálnom.

Miután rám került a zöld anyag, valahogy máshogy éreztem magam. Amikor néztem kint, mintha teljesen más világ lett volna, de végül be kellett valljam, hogy nem is olyan rossz.

A comb részénél, szinte nem is látható a kivágás, derékban enyhén karcsúsított ruha. A hátulján pedig egy apró cipzár kapcsolja össze.

– Na mutasd magad –vette fel szinte azonnal a telefont a barátnőm. Megfordítottam a kamerát, hogy a tükörben láthasson meg. – Te jó ég!

– Ennyire rossz?

– Gyönyörű ez a ruha. Hát, Lando oda lesz érted az biztos –csúszott ki a száján.

– Shhh –csitítottam.

– Most mivan? –kapott be egy falat sültkrumpilt.

– Szerinted maradjon ez? Nem vagyok benne biztos, hogy ez a megfelelő –ültem le a próbafülkében lévő székre tanácstalanul.

– Nehogy más ruhát vegyél. Bomba vagy benne. Juj, várom már az esküvőn készült képeket –mondta izgatottan.

– Hát még én. Majd beszélünk ha hazaértem!

– Nehogy kinyomd.

– Egy próbafülkében vagyok, ígérem ha hazaérek felhívlak. Sziaa –intettem a kamerába párszor.

– Sara –kezdte, de időközben kinyomtam a hívást. Ha most nem kapok tőle huszonöt nem fogadott húvást, egyet se.

Délután háromkor beléptem abba az étterembe, ahol Sophia is dolgozik. Már annyira rég láttam, hogy muszáj volt vele találkoznom. Mellesleg, mióta itt dolgozik éjjel, nappal itt van.