Szeretlek, ez nem kérdés! || Lando Norris ff.

Chapter three

𝑺𝒂𝒓𝒂 𝑴𝒂𝒊𝒂 𝑩𝒓𝒐𝒘𝒏

Május 26, vasárnap.
Monaco, Monte-Carlo.

Az utóbbi napok és hetek roppantul jól sültek el. Megnyíltam Landónak, ami számomra furcsa, hisz azóta senkinek sem mondtam semmit, még Sophiának sem.
De ő valahogy más volt, meghallgatott.

Pénteken suli után leutaztam Monacóba, és holnap, azaz hétfőn megyek vissza. Ami azt jelenti, hogy egy napot lógok, de nem is így hívnám, mert apa megengedte, hogy maradjak egy napot. Kedves volt tőle, de tény, hogy nem szeretnék hiányozni, mert érettségizem pár hét múlva. De ez a pár nap elég, hogy kipihenjem a fáradalmaim, és újra visszatérjek a wokingi életembe.

A mai futam meg kell mondjam, az eddigi legjobb. Carlos az ötödik helyen, Lando pedig a hatodikon.

Jó volt látni a csapatot, és Landót és Carlost, a mosoly senki arcáról sem tűnt el. Mindenki boldog volt a helyezesék miatt.

Időközben találkoztam Isával, akivel Charlotte is tartott, ugyanis ők jó barátnők lettek az években.

Charlotte felajánlotta, hogy elvisz minket a szállodába, amit természetesen el is fogadtunk, ezzel együtt pedig jól elbeszélgettük a délutánt.

– Szia apa! –ültem le vele szembe az étterembe.

– Szia kincsem. Hát te?

– Isáékkal voltam. Charlotte is rendkívül kedves, megtaláltuk a közös hangot.

– Ennek örülök –mosolygott.

– Szeretnék kérdezni valamit –kezdtem bele, hisz az engedélye nélkül eszemben sem lett volna elmenni holnap hajókázni. De előtte megforgattam a karkötőm.

– Mondd csak.

– Szóval holnap lenne egy hajókázás. Ott lenne Lando, Carlos, Isa, Charlotte, Charles, George, Pierre azt hiszem, bár nem vagyok biztos. A lényeg, hogy meghívtak és szeretnék elmenni. Ha te azt mondod, hogy ne menjek, akkor nem megyek, csak kedvesek mert meghívtak, meg minden de – meséltem, de apa átnyúlt az asztal fölött, és a kezét az enyémre tette.

– Tudok róla. Menj csak, nincs ellenemre. Örülök, hogy szereztél barátokat.

– Tényleg? Ja de várj, honnan tudsz róla? –ráncoltam össze a homlokom.

– Az mindegy. Látod, nem is volt ez olyan rossz ötlet, hogy néha-néha elgyere velem a futamokra. Minden városban valami valami érdekesség –ivott bele az italába, miután befejzete amit akart mondani.

– Igen, tényleg jó ötlet volt –ismertem el.

– Te nem eszel?

– Jaj, de –kaptam észbe.

Május 27, hétfő.
Monte-Carlo.

A tegnap estém elég rohanósra sikeredett. Nem hoztam fürdőruhát, ezért Charlotte elkísért a közeli plázába, hogy legyen valamim. Charlotte szerint jól áll, szerintem pedig sokat mutat. De mivel az volt az utolsó bolt ahová bementünk, így kénytelen voltam megvenni, hiszen a pénztáros csajszi már párszor ránk is szólt, hogy zárás van.