Ha egyszer rabul ejt, nem ereszt többé

[𝟟]

Daisy cirógatásában Harry elálmosodott, és észre sem vette, ahogy a mozdulatai egyre laposodtak, majd megálltak. Halkan szuszogva feküdt az esti nap fényében, és könnyű álomba merült. Estefelé halk kopogtatásra, majd ajtónyitásra nyitotta ki újra a szemeit. Emilia jött be, hogy hívja vacsorázni.

A késő délutáni alvás után Harry már nem igazán ébredt fel, így elég hallgatag volt, és az asszony ezt tiszteletben is tartotta. Csendben leültette az asztalhoz, és gyümölcsteát öntött neki. Mindketten halkan ettek, amikor hirtelen a bejárati ajtó felől hangokat hallottak.

- Megjöttem! - lépett be egy sóhajjal a konyhába Louis, és mosoly terült el az arcán, ahogy ránézett a vacsorázó párosra. - Jó étvágyat! Nagyon elkéstem?

- Csak most kezdtük - rázta meg finoman a fejét Emilia, és azonnal felállt, hogy egy tányért tegyen Louis elé.

- Köszönöm - mosolygott fel rá, miközben leült. Harry észrevette, hogy sokkal fáradtabbnak nézett ki, mint mikor elindult. Ezek szerint azok közé a férfiak közé tartozott, akiket fárasztott a vásárlás. Harryt nem igazán lepte meg a tény.

Louis, mint aki megérezte a férfi tekintetét magán, ránézett.

- Minden rendben? - kérdezte, Harrytől pedig egy bólintást kapott válaszként. Ennyi elég is volt Louis-nak, nem akarta erőltetni a másik hallgatagságát, helyette másról kezdett beszélni. - Voltam írószer boltban is, meg drogériában is. Azt hiszem, mindent sikerült beszereznem, amit kértél, de azért majd ellenőrizd le te is. Ha valami még hiányzik, szólj!

Harry erre is csak bólintással felelt, és érezte, hogy Louis talán ennél nagyobb reakcióra számított, de körülbelül semmihez sem volt kedve, beszélgetni meg még annyira sem.

Mindenesetre nem erőltették, ezúttal csendben vacsoráztak, nem beszélt sem Emilia, sem Louis. Harry, ahogy befejezte felállt, és megköszönte az asszonynak. Mielőtt viszont kiment volna az ajtón, Louis megállította, és szintén felkelt az asztaltól, hogy Harry előtt lépjen ki a konyhából. A belépőben egy kanapéra tette le a szatyrokat, amikor megérkezett, és ezeket ezúttal át is adta Harrynek, aki halvány mosollyal fogadta.

- Ha valamivel baj van, szólj, és visszaviszem kicserélni.

- Köszönöm.

Harry még egyszer Louis szemeibe nézett, majd megfordult, és elindult felfelé a lépcsőn. A szobájában mindent kipakolt. Louis tökéletesen azt vette, amit leírt neki, ez pedig mosolyt csalt a férfi arcára.

Az este további részében, Harry magára fordította minden figyelmét. Régen nem mosott olyan alaposan hajat, mint akkor. Több, mint egy óráig bent volt a fürdőben, és neki nem is tűnt soknak. Az új sampon illata, megegyezett azzal, amit Harry otthon használt mindig, ez pedig egy hosszú, forró vizes zuhanyzás alatt megnyugtatta őt. A tükör teljesen bepárásodott, mire Harry kilépett a kabinból, de hanyagul a kezét használva, ímmel-ámmal letörölte róla, így magát is szemügyre vehette. Az arcán már kiütközött a borosta, amit sosem szeretett igazán, de inkább másnap reggelre halasztotta a feladatot, hogy leborotválja. Helyette a bőrápolóval bekente az arcát, és nyakába akasztott a törülközővel egy melegítőnadrágban átsétált a szobájába.

Miután még egyszer áttörölte a haját a törülközővel, ledobta magát az íróasztalhoz, és kezébe vette a körömlakkokat. Felismerte azokat a színeket, amiket otthon már használt, de volt köztük két számára eddig ismeretlen: egy világos kék és egy halvány rózsaszín.

Ezt a kettőt emelte ki a többiből, és az ujjai közt egymás mellé tette őket. Tökéletesen passzoltak. Harry újból elmosolyodott, ahogy elképzelte, hogy Louis a körömlakkok előtt állt, és miután megkereste azokat, amiket Harry kért, kiválasztott kettőt a férfinak csak úgy bónuszba. Mert kíváncsi volt - és talán azért is, hogy kifejezze a háláját Louis felé -, Harry végül ezeket nyitotta ki, és felváltva kezdte kifesteni a körmeit.