Ha egyszer rabul ejt, nem ereszt többé

[𝟙𝟛]

Nem sokkal azután, hogy bementek a kertből, a testvérek indulni készültek. Harry mindenkitől elköszönt, kitől kézfogással, kitől öleléssel, egyedül Diegónak köszönt csak szóval, aki válaszra sem hederítve őt kilépett az ajtón. A hat jelenlévő testvér közül egyedül vele kapcsolatban nem sikerült dűlőre jutnia. Általában a férfi teljes mértékben ignorálta őt, egyedül akkor nézett rá, amikor valamilyen viccel, vagy hozzászólással elérte, hogy a többiek nevessenek. Olyankor egyedül a férfinak nem mozdult meg a szája sarka, csak hidegen és pislogás nélkül meredt Harryre, akinek borsódzott a háta, akárhányszor elkapta azt a tekintetet.

Amint becsukódott mögöttük az ajtó, Louis ránézett.

- Mi jót terveztél csinálni a délután?

Harry kicsit zavarba jött a kérdéstől, mert alig pár perccel korábban jutott eszébe, hogy valahogy vissza kellene csempésznie Louis naplóját a szobájába, és erre aznap akart sort keríteni. A tarkóját megvakarva válaszolt.

- Szerintem ledőlök egy kicsit, mert elfáradtam, de semmi különöset nem terveztem - felelte, majd a végén halványan elmosolyodott, mert az a gyengéd tekintet, amit Louis-tól kapott, az szinte nem is hagyott más lehetőséget.

- Oké, pihend ki magad! - bólintott. - Aztán ha netalán unatkoznál, én kint leszek a kertben, keress meg nyugodtan.

Harry bólintott, majd megfordulva felfelé vette a fokokat a lépcsőn. Ez tökéletes lehetőség volt neki arra, hogy visszarakja a kis butikkönyvet, úgyhogy először a szobájában megfogta, majd Louis résnyire nyitott ajtajához vitte. Napok óta nem járt odabent, de észrevett apró változásokat a szobában. Úgy tűnt, ma Louis rendet rakott, mert semmi sem hevert a földön, vagy az íróasztal előtti szék háttámláján. Egyedül egy könyv hevert a párnáján. Harry közelebb ment, hogy megnézze mit olvasott Louis, de a címénél jobban érdekelte, hogy mit rejtett a belseje. Könyvjelzőként ugyanis egy polaroid képet használt Sonjáról.

Ezt a gesztust egyrészt édesnek tartotta, másrészt rejtélyesnek. Biztos volt benne, hogy valamit Louis titkolt a családja előtt Sonjáról. Ki tudja, mi lehetett még az oka annak, hogy a lány nem akart tovább a család tagja lenni?

Lassan becsukta a könyvet, mert a képről nem tudott meg többet, de a gondolataiban még ott maradtak a megválaszolatlan kérdések, amiket előbb vagy utóbb fel szeretett volna tenni Louis-nak. Még nem gondolta, hogy olyan közeli, bizalmas kapcsolatban lennének, hogy a férfi elmondjon neki olyan dolgokat, amelyeket a saját családja sem tudott róla, de elhatározta, hogy el fogja érni ezt a pontot.

Az íróasztalhoz lépve látta, hogy Louis ott is nagyobb rendet tett, és csak remélni tudta, hogy nem tűnt fel neki, hogy a napló nem volt az íróasztal fiókjában. Gyorsan vissza is tette oda, ahonnan elvette, de amikor menni készült kifelé, egy másik kis butikkönyv ragadta meg a figyelmét. Nem volt rendesen becsukva, egy toll maradt benne a legfrissebb bejegyzésnél, Harr pedig képtelen volt legyőzni a vágyát, hogy belenézzen. Ahogy gondolta, ez is egy napló volt, és a nyitott oldal tetején a mai dátum szerepelt. Harry nem olvasott bele, de elég volt rápillantania a szövegre, hogy többször megtalálja a nevét. A gyomra izgatott görcsbe szorult, de egy nagy levegő után becsukta a naplót, és kiment a szobából. A küszöb túloldaláról még visszanézett az asztalra, de aztán úgy, ahogy volt, résnyire csukta az ajtót, és próbálta elfelejteni a nevét Louis kézírásával, a személyes naplójában, de ez igen nehéz feladatnak bizonyult, amikor majd felemésztette a kíváncsiság, hogy a férfi mit írt róla, mit gondolt róla.

xxx

Harry valóban elaludt a délután. Nem így tervezte, de igazság szerint tényleg elfáradt. A mentális és lelki kalandok általában még jobban elfárasztották, mint a fizikai munkák, és ez ezúttal is így volt. A mai nap az, hogy újra kereste Louis társaságát több, mint egy hét szünet után, kimerítette, főleg, hogy ez nem is sikerült olyan egyszerűen, mint azt tervezte. Mindenesetre amikor visszatért a szobájába Louis-éból csak jólesően hátradőlt, és észre sem vette, ahogy a szemhéja lecsukódott, ő pedig álomba merült.