Ha egyszer rabul ejt, nem ereszt többé

[𝟚𝟚]

Az utóbbi hét során Harry azt tapasztalta, hogy Louis mellett ébredni az egyik legjobb dolog, amit valaha tapasztalt. A tegnap este izzadságának szaga még ott volt a levegőben, de ahelyett, hogy ez kellemetlen lett volna számára, elmosolyodott rajta, és egy hajszálnyit közelebb húzódott Louis-hoz, hogy a nyakába szaguljon. A férfi egyenletes lélegzése és nyugodt arca arról tanúskodott, hogy még mindig mélyen alszik, így Harry kicsit hátrébb húzódott, hogy az arcát figyelhesse.

Annak ellenére, hogy az elmúlt napok arról szóltak, hogy bármelyik pillanatban megkívánták egymást, és vagy az ő, vagy Louis szobájában egymásnak estek, egy szó sem esett arról, hogy éreznek-e valamit egymás iránt. Harrynek egyelőre ez megfelelt, nem volt sosem a szavak embere, és nem akarta kezdeményezni ezt a beszélgetést, mert az igazat megvallva nem volt sok tapasztalata abban, hogy mikor, vagy mit kell mondani, amikor el tudatni akarod a másikkal, hogy fontos neked, és minden, amit az elmúlt időben műveltek, az többet jelentett puszta szexnél. Emellett Harry hitt benne, hogy Louis is hasonlóan érez iránta.

Óvatosan felnyúlt Louis arcához, és a hajvonala mentén két ujjával végigsimított a bőrén. Látta, hogy a férfi szemhéja megremegett, és hallotta, ahogy a légzésének ritmusa is megváltozott, így elmosolyodott, visszahúzta a kezét, és megpróbált távolabb kerülni Louis-tól, hogy kimásszon az ágyból. Valójában nem volt ilyen célja, csak el akarta érni, hogy a másik ne tettesen tovább alvást, ami sikerült is, ugyanis a karja, amivel egész este a derekát ölelte, megfeszült, hogy Harry ne tudjon olyan egyszerűen elmenni.

– Jó reggelt! – suttogta Harry mosolyogva, mire Louis álmosan kinyitotta a szemét.

– Jó reggelt, gyönyörű! – Louis hangja rekedt volt, de Harry imádta. – Hova hova?

– Futni? – vetette fel. Valójában amióta így összegabalyodtak ketten, Harrynek nem volt egy szabad reggele, amikor kimehetett volna futni, amit nem bánt teljes mértékben, de valahol mégis.

– Kitalálhatunk neked valami más edzésformát – felelte Louis, és Harry nagyon szórakozott azon, hogy szegény fel sem ébredett még rendesen, a szemét újra lecsukta, és úgy próbált minél közelebb helyezkedni Harryhez.

– Igen? Például? – incselkedett Harry, és a mutatóujjával körberajzolta Louis ajkát.

– Lovaglás? – nyitotta ki a szemeit, és óvatosan ráharapott Harry ujjára. Az ő arcán már fülig ért a mosoly.

– Nem tudtam, hogy itt még lovaitok is vannak – ingatta a fejét hitetlenül Harry.

– Harry bogyó, nem minden lovagláshoz kell ló is – mondta Louis, majd közelebb húzódott hozzá, így már a fiatalabb combjához ért a reggeli merevedése.

– Valóban? – gondolkodott el Harry, majd a takaró alá nyúlt. – Akkor talán ezt kéne meglovagolni? – kérdezte, és lágyan végigsimított Louis hosszán.

– Talált, süllyedt, bébi – felelte, majd Harry tarkóját magához húzva kezdte el csókolni, amiben ő azonnal partner volt, és a lábát átemelte Louis-n, hogy felette térdeljen. Nem is rendes csók volt, csak ették, harapták egymás száját, miközben Harry nem hagyta abba a keze mozgását, Louis ujjai pedig utat találtak a fiatalabb bejáratához.

Amikor már a második ujját is Harrybe mélyesztette, a fiatalabb elengedte Louis farkát, amire egy elégedetlen morranás volt a válasz. Belemosolygott az ajkaiba, majd a törzse mellett két oldalt úgy támaszkodott, hogy szabadon tudjon mozogni. Így a saját férfiasságát Louis-éhoz dörzsölte, miközben lényegében meglovagolta az ujjait. A korábbi csókot így nem tudták folytatni, de nem tűnt úgy, mintha bármelyikük is bánná ezt.