Ha egyszer rabul ejt, nem ereszt többé

[𝟙]

A lába idegesen járt, ahogy az apja dolgozószobájában ült és várta, hogy végre letegye azt a rohadt telefont. Az tény, hogy a Styles divatház fejének lenni nem volt egyszerű, és biztosan sok munkával meg tárgyalással járt, de tekintve, hogy két asszisztense is volt, Harry szerint nem kellett volna, hogy kihívást jelentsen az, hogy a fiával ha nem is egy órát, de legalább felet tudjon beszélni.

Amióta csak az eszét tudta, az apja mindig elfoglalt volt. Gyerekkorában az anyja nevelte, mert mivel a családnak az apja révén így is megvolt a kellő anyagi biztonsága, nem volt szükség arra, hogy ő is dolgozzon, inkább gyereket nevelt. Harry megkapott mindent ez idő alatt, amire csak vágyott, sosem szenvedtek hiányt.

Így annak ellenére, hogy a szabadidejüket nem mindig tudták együtt tölteni, Harry és az apja jó kapcsolatot ápolt. A fiatal férfi hobbiból többször adott már ötleteket új ruhákhoz, amik rendszerint elnyerték a közönség tetszését. Akkor viszont Harry valami új dologba szeretett volna belevágni.

- Rendben, legyen így - bólogatott Flavius, miközben lejegyzett valamit maga előtt egy papírra. - Persze, ott leszek - felelt, majd lerakta a tollat és az ablakon át kinézett a gyönyörű kertre. - Rendben, akkor ma este. Viszhall!

Flavius csendben lerakta a telefonját, és még leírt pár dolgot az előtte lévő papírra, amíg Harry várt a sorára. Végül felnézett, és egyenesen Harry természetes fényben fénylő világoszöld szemébe nézett. Ő rövid mosolyra húzta a száját, de ezzel sem tudta leplezni a türelmetlenségét.

- Szeretnék egy leányvállalatot - csapott le arra a ki tudja milyen hosszú időre, amíg nem beszélt senkivel az apja telefonon. Nem először állt ezzel Flavius felé, aki már számított arra, mi fog következni, mégis fáradtan sóhajtott fel.

- Ezt már megbeszéltük.

- De nem kaptam még rá érdemleges érvet, hogy miért nem lehet - vágta rá Harry, és addig nem is akart tágítani ettől a beszélgetéstől, amíg nem kapott. Felállt a székéből, és erősen gesztikulálva kezdte kifejteni a véleményét. - Miért okozna akkora gondot, ha vállalnám az egész vezetését és minden felelősséget? Minden valamire való divatházhoz tartozik egy kozmetikumokkal foglalkozó leányvállalat. Engem sokkal jobban érdekelne, mint a ruhatervezés. - Egy pillanatra megállt, leengedte a karját, és közelebb lépett az apja íróasztalához, majd mélyen a szemébe nézett. - Kérlek! - suttogta.

- Harry, ez... - A férfi a fejét rázta lemondóan, de egyelőre nem tűnt úgy, mint aki meg fogja adni magát a témában. - Egyáltalán miben különbözne attól a temérdek márkától, ami már piacon van? Mitől lenne különleges?

- Csak természetes anyagokat használnánk hozzá - vágta rá Harry, és újra lelkesen magyarázni kezdett, miközben fel-alá járt a szobában. - Az arckrémek, a testápolók, a bőrradírok, a tusfürdők, a samponok, minden csak természetes hozzávalókból készülne. Mindenféle bőrtípusra gyártanánk ilyeneket.

- Nem akarlak megbántani, de rengeteg ilyen van. Ezzel nem vennénk meg senkit, maximum azzal, hogy a dobozra rá lesz írva, hogy Styles, de ha az emberek kipróbálják és nem tartják majd olyan jónak, az csak a márka megbecsültségét rontja majd. Nem akarok ilyenbe belemenni, Harry.

- De nemcsak a krémek lennének természetes anyagokból, hanem a csomagolásuk is! Teljesen újrahasznosított anyagokból készítenénk!

- Ez még mindig nem elég ahhoz...

- És teljesen tiszta forrásból származna, nem rabszolgák keze által! Magában a gyárban is jó hangulatot teremtenénk, és akkor az eredmény is teljesen más lenne! A legjobb gyógyszerészeket meg vegyészeket vennénk fel, hogy tényleg legyen hatása! - Harry kétségbeesetten érvelt, és indulatában már az apja asztalara tenyerelt, hogy hallgassa őt végig, de még ezzel sem sikerült meggyőznie.