Ha egyszer rabul ejt, nem ereszt többé

[𝟠]

Miután Harry befejezte a reggelit, Rubyval együtt egy pár bundáskenyeret a tányéron hagyva kijöttek a konyhából, és kisétáltak a teraszra. Onnan pontosan látták, ahogy Marty segített Emiliának átrakni egy nagyobb darab cserepes növényt, hogy az alatta lévő aszfaltot is le tudja mosni a slaggal. Harry szeretett volna rákérdezni a korábbi gúnyos reakcióra a lánynál, de abban a pillanatban a mögöttük lévő ajtó újra kinyílt.

- ...csak ha meg tudod oldani, nagyon jó lenne. Valami olyan, amit biztonsággal oda tudok adni... - Louis hangja, ahogy valakivel beszélt, hirtelen elhallgatott, amikor az ajtón kilépve Harryvel összetalálkozott a pillantásuk. A következő másodpercben folytatta a mögötte kilépő személynek: - Bízom benned. Ha még valami nem tiszta, hívj fel! Ha pedig nem működik, hagyd a fenébe!

- Kristálytiszta, Louis, ne aggódj! Meglesz - Harry számára új volt a hang, és az ember is, aki kilépett az ajtón. Ő is alacsony volt, mint a Tomlinson-család szinte összes tagja, de a végtagjai hosszabbak voltak. Egy bő póló volt rajta, ami sok mérettel volt nagyobb az övénél, így rendesen lógott is rajta. Vékony alkatú volt, szemüveggel és hosszú, majdnem vállig érő sötét hajjal. Ahogy ő is észrevette Harryt, odalépett hozzá, és a kezét nyújtotta.

- Anthony.

- Harry - biccentett, majd elengedte a kezét.

Nem is igazán foglalkoztak többet egymással, ami Harrynek teljesen rendben volt. A férfi csak elköszönt, mielőtt lefelé indult volna a lépcsőn, egyenesen az autójához. Louis ezt meg sem várta, visszalépett a lakásba.

- Ruby, szerintem lassan nekünk is ideje lenne indulnunk! - kiáltott fel Marty, miután Anthony tőlük is elköszönt. A virágcserepet már visszarakta, viszont az anyja kezéből kivette a slagot, hogy ő folytassa a beton lemosását.

- Szólj, és kész vagyok! - kiáltotta vissza Ruby. Harry felé fordult.

- Miért jöttetek egyáltalán el, ha már el is mentek?

- Én szimplán kíváncsi voltam rád - felelte a lány. - Így kicsit szimpatikusabb vagy, mint mikor bekötött szájjal próbáltál ordítani, vagy mikor Felixen vezetted le a dühödet - vigyorgott, Harry pedig frusztaráltan szusszantott. - Marty szinte minden szombaton eljön anyához, szerintem maradna egész napot is, de randija lesz, és visszamegyek Londonba vele, mert én szerveztem neki, és rám is rossz fényt vet, ha nem alkalomhoz illően öltözik. Így biztosra mehetek - Harry egyetértően bólintott. - Aztán Anthony-t úgy tudom, Louis hívta, de hogy miért, arra ötletem sincs, Diego meg amikor ilyen sokan vagyunk itthon, mindig felbukkan, és ellenőrzi, hogy mindenki jól van. Neki mindig a család az első.

- Hát az érződött - motyogta Harry visszagondolva arra a pár mondatra, ami kifejezte Diego véleményét az elrablásával kapcsolatban.

- Szard le, Harry! Ilyen, és nem tudod megváltoztatni, de idővel megpuhul. Egyébként egy nagyon rendes srácról van szó - bizonygatta Ruby, majd amikor Marty újra jelzett neki, ő bement az asztalon hagyott táskájáért, és leszaladt a lépcsőn. Integetést követően az ő autójuk is elhagyta a birtokot, és Harry újra csak Louis-val és Emiliával maradt a házban.

xxx

Aznap délelőtt Harry az új szerzeményeivel - az iPoddal és a fülhallgatóval - elment futni a ház környékére. Azért is, mert szeretett futni, de talán az még inkább benne volt, hogy megismerje a környezetét, esetleg lásson valami települést a közelben. Végül csalódottan és fáradtan tért vissza, mert nem talált semmit, pedig egy órán keresztül futott. A sportolás közben termelt endorfin viszont nem hagyta, hogy olyan letört legyen. Fél fülében még Feel Invincible szólt a Skillet-től, amikor észrevette a kerítésen ülő és nyávogó Daisy-t. Elmosolyodott, és ahogy odasétált hozzá, a karjába vette a macskát. Őt a legkevésbé sem zavarta, hogy Harry még sűrűn vette a levegőt, a fejét belenyomta a férfi mellkasába, és dorombolni kezdett. Ezek után már nem tudott széles mosoly nélkül belépni a kapun.