Harry, mint a Styles divatház tulajdonosának fia, amióta az eszét tudja a jóléthez szokott, sosem kellett nélkülöznie. Az élete viszont felborul egy éjszaka, amikor rossz időben van rossz helyen.
Mit tesz az ember, ha egy olyan helyen ébred, ahol s...
Hétfő reggelre Harry nem állított be ébresztőt futáshoz, mert Louis-val megbeszélték, hogy aznap egy hosszabb, nehezebb túrára mennek, olyan helyre, ahol ő még nem volt. Azonban mikor reggel fél nyolckor bárhogy próbálkozott, nem tudott visszaaludni, inkább felöltözött, és egy nem hosszú, nem fárasztó futás mellett döntött. Louis-nak akkor még nyoma sem volt a házban, Emilia viszont az állatokat etette a kertben. Köszöntek egymásnak, majd Harry el is indult, és csak egy bő húsz percet követően tért vissza.
– Nem megegyeztünk arról, hogy nincs futás? – kérdezte Louis egy konyha széken ülve, álmos szemeit Harryre vezetve. Harry épp csak becsukta maga mögött az ajtót, amint meghallotta a hangját. – Tényleg nem laza túrát terveztem mára – kortyolt bele a kávéjába.
– A helyedben inkább a te állóképességed miatt aggódnék – felelte Harry, majd besétált a konyhába, Louis elé, és kivette a kezéből a bögrét. – Láttalak már futni – mondta, majd megemelte a bögréjét, mintha köszönetet mondana érte, és elindult felfelé letusolni.
– Na szép! Nemcsak sérteget, de a kávémat is lopja – kiabált utána, majd Harry hallotta ahogy kitolta a székét, és elindult a kávéfőző darálója. A bögrébe mosolyogva mászta meg a lépcsőket, majd a törülközőjét felkapva indult a fürdőbe.
Félmeztelenül, vizes hajjal tért vissza a szobájába. A szekrényéből elővett pár ruhát, amelyben szeretett volna túrázni, és megfordult, hogy az ágyára dobja, azonban megállt a mozdulatban, amikor meglátta, hogy ott volt már valami. Óvatosan arrébb rakta a ruhákat, és felvette az újságot, melyet pár napja a konyhaasztalon látott, az ijesztő Diegós incidenst megelőzően.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Harry torka összeszorult, ahogy végzett a címlapon lévő kis összefoglalóval, és azonnal lapozott tovább, ahol részletesebben írtak az ügyről. Ő maga is gyanúsítottá vált a rablásban, ahol őt magát is elvitték. Sőt, az egyetlen gyanúsítottá.
A feje kicsit megszédült, de ezzel párhuzamosan nevetni kezdett. A helyzet teljesen abszurd volt. Ő maga semmiről sem tehetett, de még csak megvédeni sem tudta magát, mert semmilyen eszközzel nem érte el a sajtót, vagy a rendőrséget. Egyedül abban volt biztos, hogy amíg ebben a házban marad, addig nem kell aggódnia amiatt, hogy beviszik a rendőrségre.
Ugyanakkor a cikkben nemcsak Harryt, hanem a szüleit is vádolják, amin Harry nem tudott segíteni. Bármennyire is elégedetlen Harry a családját illetően, Flavius és Flora akkor is a szülei, ebből adódóan fontosak is voltak neki. Bár tudott volna nekik segíteni, vagy legalább megerősíteni őket abban, hogy neki nem volt köze a rabláshoz. Meg kellett találnia az módját, hogy beszéljen velük.
– Harry! – hallotta meg Louis kiabálását odalentről. – Kész a reggeli!
Gyorsan magára kapta a ruhákat, majd az újságot félbehajtotta, és gondosan az éjjeli szekrény fiókjába rejtette, mielőtt elindult lefelé. Odalent Louis már egy újabb bögre kávét szürcsölgetett, Emilia pedig a konyhapult mellett állt.
