Úgy álltam be a sátor előtti kígyózó sorba, hogy még nem tudtam biztosra, elment-e az eszem. Gyanítottam, hogy igen, hiszen ha nem így volna, nem várnék, már második órája Tinára.
Talán elvárhatná az ember, ha két év után találkozót szervez a legjobb barátjával, akkor az meg is jelenjen. Vagy legalább felvegye a telefonját, vagy válaszolna, a tucatból, amit küldtem neki, az egyik rohadt üzenetre!
Legjobb barát... Igen, az volt valamikor. Sokáig legjobb barátnők voltunk, de mindkettőnket másfelé sodort az élet, és meglehet messzebb, mint amit a barátságunk kibírt volna. Tovább araszoltam a sorban. Annyira utáltam egyedül lenni a tömegben. Ahol egy idő után, mindig az az érzésem támadt, hogy mindenfelől engem figyelnek.
Legalább ne erre a francos fesztiválra beszéltük volna meg a találkát... – sóhajtottam.
A koncert hamarosan kezdődik én már kifizettem a jegyet, és nagyon úgy tűnik, hogy egyedül kell majd elmennem rá. Hát van ilyen...
Üdv újra itthon! A fenébe!
Nem maga a koncert eshetősége bántott, amit tulajdonképpen vártam. Csak teljesen másképp terveztem ezt a napot. Egy jó kis berúgással, mély csajos trécseléssel, de legalábbis némi társasággal. Ahhoz képest most egyedül várok a sörömre, hogy legalább annak társaságában ne érezzem magam ennyire nyomorultul.
Vártam ezt a napot, ezt a találkozást, és álmomban sem hittem volna, hogy Tina átejtene. Akkor meg mi a franc történt?
- Helló! Mit adhatok? – zökkentett ki a leterhelt csapos.
- Helló! – viszonoztam. – Egy korsó Budot, légyszi!
Egy fél percen belül, már a kezemben volt az ital, kifizettem és arrébb húzódtam, kicsit tanácstalanul, hogy most merre is vegyem az irányt.
A közeli színpadnál már hangszereltek, de egy másik helyszínről odahallatszott a zene, ami nagyjából csak dob volt, meg valami összemosódott zörej. Nem nagyon tudtam megállapítani melyik zenekar játszhatott. Nem is igazán érdekelt. Figyeltem, ahogy a kisebb nagyobb baráti társaságok nevetve vonulnak a különböző helyszínekre, a sátrakba, vagy csak heverésznek a napon a fűben. Valahogy ismerős volt ez a hangulat, amit régen nagyon csíptem, ma viszont… nem is tudom, kicsit úgy éreztem, hogy kilógok innen. Én nem viseltem sem extravagáns sötét ruhákat, vagy gyárilag szaggatott farmert, vagy olyan holmikat amikből, mindenkinek tudnia kell, melyik fajta zenei stílushoz húz a szívem. Egy, egyszerű fehér gombos póló, meg egy kék farmer rövidgatya volt rajtam. Talán a legfantáziátlanabb összeállítás, amit az egész fesztivál területén látni lehetett. Se egy felvarró se egy kitűző, még az acél betétes bakancs helyett is csak egy piros Vanst vettem.
Belekortyoltam az italomba, ami kellemesen hideg és kesernyés volt. Megpróbálkoztam ráhangolódni a koncertre, amit úgy gondoltam egyedül is élvezni fogok. Utána valószínűleg iszok még párat, és megnézek pár előadót. Most eszembe ötlött, hogy kerítenem kellene egy programfüzetet. Ide felé láttam egy infós sátrat, azt hiszem, vissza kellene mennem!
Hirtelen felindulásból vettem egy hajtűkanyart, azután akadályba ütközve megtorpantam, majd rögtön érezni is kezdtem, ahogy nagyjából az egész korsónyi hideg sör átáztatja a felsőm, a melltartóm, majd szépen lassan csorog a nadrágomra. Behunytam a szemem vettem egy nagy lélegzetet és próbáltam elképzelni, hogy ez most nem velem történik. A következő gondolat az volt, hogy hát, nagy kaland, fesztiválon megesik az ilyesmi. Nem gáz a szitu, túl élem. Aztán az is az eszembe ötlött, hogy egész nap a sörtől fogok bűzleni.
KAMU SEDANG MEMBACA
Hadd sodorjon Lena!
RomansaA városi élet hétköznapi szürkeségéből kiszabadulni vágyó Lena, minden terve az volt, a két hetes szabadságára, hogy találkozik régi barátnőjével, akivel évek óta nem látták egymást. A találkozótól és a visszatéréstől, a szülői házhoz, titkon megold...
