Hadd sodorjon Lena!

☀️6. Mindenkinek van, valami titka

Matt mosolygott, míg bekötöttem magam. Én is visszamosolyogtam, de kezdtem nagyon izgatott lenni.

- Sokan lesznek majd Santinál? - kérdeztem kicsit aggódva tőle.

- Nem. Alex, Santi és a felesége, meg azt hiszem a feleségének az öccse.

- Oh, oké, az nem vészes.

- Miért? Izgulsz? - kérdezte érdeklődve, miközben kihajtott az útra.

- Kicsit.

- Nem kell! Jó lesz!

Ő ismer mindenkit, neki nem is kell... De én mindig feszült vagyok, ha újként kerülök egy összeszokott társaságba. Nekem nincs közös múltam velük, és nem fogom érteni a vicceiket. Majd udvariasságból kérdezgetnek, de igazán, nem érdekli majd őket, hogy mi van velem. Aztán az est végén, már csak csendben fogom hallgatni, hogy mit beszélgetnek, mert akkor már senki nem akar különösebb erőfeszítéseket tenni azért, hogy bevonjon a társalgásba.

- Minden oké? - fordult felém, egy pillanatra, miközben már egy ideje csendben ültünk.

- Igen, persze.

- Mindjárt ott vagyunk. - mondta, és három percen belül le is parkolta a kocsit. Santiago háza Huntington Beachen volt, közel a parthoz, Matt úgy ment be, akár ha hazamenne. Engem meg maga előtt terelt, mintha attól félt volna, hogy időközben megszökök. Izgultam, de azért nem terveztem ilyesmit.

A ház mellett hátra sétáltunk a kertbe, ahonnan már lehetett érezni az égő fahasábok illatát. Nagyon szerettem ezt az illatot. Összekapcsolódott a nyárral a szabadság érzésével.

- Helló! - köszönt hangosan Matt. Santi éppen a tüzet rakta meg a kerti tűzhelyen.

- Helló! - üdvözölt minket vidáman, majd jól szemügyre vett engem is, meg Matt kezét a derekamon.

- Teresa! - kiáltott be a házba. - Itt vannak Matték!

- Örülök, hogy eljöttél Lena! - hajolt hozzám és adott két puszit az arcomra.

- Köszi! Szia Santi! - köszöntem én is mosolyogva.

- Milyen fess vagy öcsém! - csapta mellkason Mattet vigyorogva. Egyet kellett értenem vele, nagyon is fess volt.

Matt csak vissza vigyorgott, aztán felém pillantott. Közben a hátsó ajtón egy fiatal nő sietett ki, a kezeit egy konyharuhába törölgetve.

- aj, sziasztok! Itt vagyok, csak a húst intéztem.

- Gyere, ő itt Lena! - hívta Santi hozzánk. - Ő Teresa, a feleségem.

A kezemet nyújtottam a sötét hajú és sötét szemű telt szépség felé, azután elnevettem magam.

- Teresa!?

- Lena? Ez nem igaz! - nevette, majd megöleltük egymást. - Nico! - kiáltott a házba. - Nico! Gyere, nézd, ki van itt!

- Mi az? Ti ismeritek egymást? - kérdezte Santi, és Matt is kérdően nézett rám. Teresa figyelmen kívül hagyva a férjét, fordult hozzám.

- Hogy vagy Lena? Már nem láttalak... Nem is tudom, már évek óta!

- Jól köszi! Hát, igen, nagyjából úgy, 13 éves korunk óta. Nagyon jól nézel ki! - mondtam, és nem győztem gyönyörködni a kivirult arcában. Teresa mindig is szép lány volt, de most csodás alakja lett, telt, formás, az arca nagyon bájos volt!

- Oh! - nevetett legyintve, mintha csak udvariaskodnék, pedig nem így volt. -Te is Lena!

- Itt vagyok! Mi az? -szólt egy számomra idegennek ható hang.