Nanami és te (Nanami x olvasó - Nanami Kento x reader magyar)

1. Fejezet - Bevezető rész

T/n vagy t/n = Te neved

(Az első bevezető rész nagyon lightos hangulatúra sikerült, itt még nem nagyon van cselekmény)

Előzmények
Reggel izgatottan pattantam ki az ágyból, mivel a mai nap térek vissza egy év kihagyás után a Jujutsu Szakközépbe dolgozni, mint Jujutsu sámán. A 4 iskolai év befejeztével 2 évig dolgoztam ott, de valahogy nem találtam a helyem a világban, és az egyik szintén ott dolgozó ember, akit a barátomnak tekintek, Nanami Kentoval való beszélgetés során úgy döntöttem, hogy egy időre felhagyok az átkok kiűzésével amíg újra készen nem állok rá. Ezalatt az idő alatt egy virágboltban dolgoztam, egy csendes, nyugodt környéken, ami pont ideális volt a hangulatomhoz.

Azonban miután magamba fordultam, rájöttem, hogy visszahúz a szívem a Jujutsu Szakközép légköréhez, és akármi történt ott, ezen a helyen éreztem igazán önmagam. Másrészt őszintén bevallva, hiányzott az ember az életemből, aki ott volt velem, és megtanította, hogy sose szabad feladni, vagy elfutni a problémáim elől, bármilyen rosszak a kilátásaim.

Nem egyszer voltunk közös küldetésen, ami csak erősítette a közöttünk lévő bizalmat, és barátságot. Másrészt ő volt velem a legnehezebb pillanatomban, amikor elvesztettem egykori jóbarátomat, akivel együtt fejeztem be a 4 évnyi tanulmányaimat. Sőt, Nanami volt az egyetlen, akivel találkoztam az 1 év kihagyás alatt. Igaz, nemsokat beszéltünk, de ő volt az első, aki megtudta, hogy visszatérek hozzájuk, és újra készen állok harcba szállni az átkok ellen. Még akkor úgy éreztem, hogy talán gyengéd érzések is kötnek hozzá, de szerintem ez már végleg elhalványult.

Sztori

Egy kisebb séta után hamar beértem az iskolába, ahol üdvözöltem a többieket. Mindenki örömmel fogadta az érkezésemet, az asszisztensekkel és a tanulókkal egyaránt. Odaléptem az igazgatóhoz, akit illedelmesen üdvözöltem, majd kezet nyújtott, és hozzátette:
- Üdv újra nálunk, T/n! Örülünk, hogy végül mégis visszatértél hozzánk. Már hiányában voltunk a jó munkaerőnek.
- Én is örülök, hogy újra itt lehetek, és folytathatom azt, amibe belekezdtem. - ráztam meg a kezét nagy mosolygás közepette.
- Oi! T/n! Maradt egy kis csokis süti, de mivel most jöttél vissza, ha gondolod megeheted a maradékot. - mondta Gojo a kanapén ülve, nagy kényelemben.
- Nem kérek, köszönöm, már reggeliztem. De Nanamit még nem láttam. Ő hol van?
- Épp most jött vissza valahonnan, akadt egy kis dolga. Nézd! Már látszik az ablakból, ahogy battyog errefele a távolból.
- Kimegyek, köszönök neki is.

Azzal kiszaladtam, és nagy örömmel fogadtam:
- Jó reggelt Nanami! Nemrég értem ide én is. - mondtam, és közben szemléltem, hogy miféle dobozokat cipel a kezében.
- Oh! Jó reggelt T/n! Máris hétfő reggel lenne? - nézett rám kissé fáradt tekintettel.
- Hát, úgy tűnik, igen. Azok milyen dobozok a kezedben?
- Fontos kellékek és bizonyítékok egy ügy megoldásával kapcsolatban, néhányat átvizsgálunk, néhányat pedig a fennhatóságnak kell átadnom.
- Hadd segítsek! Biztos fáradt lehetsz, ha már ilyen kora reggel vissza is értél ennyi mindennel!
- Igazából így is eltudnám vinni, de köszönöm hogy segítesz, úgy talán gyorsabb lesz.

El is vettem tőle két dobozt, és besétáltunk az egyik irodába.

- Azokat tedd csak le oda a sarokba. Mégegyszer köszönöm a segítségedet t/n. - mondta Nanami, majd leült, és a papírok között katatott.
- Jaj, ugyan, nincs mit! - intettem, és mosolyogtam rá, majd folytattam - Örülök, hogy segíthettem. Kicsit a régi időkre emlékeztet amikor közbe-közbe együtt vittünk végre néhány küldetést, és visszaértünk ide.
- Tudod t/n...- vette le a szemüvegét, rámnézett, majd folytatta - Örülök, hogy végül úgy döntöttél, hogy visszatérsz hozzánk. Mindig jól jön a csapatba egy olyan ember, mint te.

Erre odamentem hozzá, csípőre tettem a kezem, és mondtam:
- Tényleg? Azt hittem, egy kicsit jobban örülsz a társaságomnak, és nemcsak azért, mert jó munkaerő vagyok.

Nanami letette a papírköteget a kezéből, felállt, és közelebb lépett hozzám, majd azt mondta továbbra is nyugodt hangon:
- Félre ne érts, nem erre céloztam. De tudod, hiányzott a te személyed az egész légkörből. Amiután elmentél, már nem volt ugyanaz, mint előtte.

Csak hümmögtem egyet, keresztbe tettem a kezem, és válaszoltam:
- Ejha, szép javítás. Egy komoly üzletembertől mint te, nem is rossz.
- Most viccelődsz velem? - tette hozzá, már kicsit komorabb hangon.
- Nem, csak tudod...
- Hát, ha ez kell hozzá, hogy megértsd... - szakította félbe a mondandómat, esélyt se hagyva, hogy befejezzem.

Egyik kezét a derekamra tette, és magához húzott, majd a másikkal is lágyan átölelt a hátamnál. Pár másodpercig így tartott magánál a karjai között. Hirtelen még a lélegzetem is elakadt, és szerintem a szívem is kihagyott egyet. Zavarba hozott a hirtelen bekövetkező, és váratlan fordulat.
Ezután elengedett, de miközben még az egyik kezével a vállamat fogta, a szemembe nézett, és megtörte a csendet, mert én most meg nem tudtam volna szólalni:

- Akármennyire is komolyan veszem a munka területét, ugyanúgy ember vagyok, valóban örülök, hogy újra a csapat része vagy, nemcsak mint munkatárs, és a veled töltött időre is szívesen emlékszem vissza az elmúlt évekből. - mosolygott rám egy másodpercre.
- J-jó. - próbáltam levegőhöz jutni, és zavaromban eltűrtem az egyik tincsem. - Értem. Akkor én most megyek, az igazgatóval lenne még egy beszélgetésem.

Azzal kimentem, becsuktam az ajtót, és mikor láttam, hogy nincs a közelben senki, háttal a falnak dőltem, és próbáltam összeszedni magam. Ölelt már át ezelőtt is, nem erről van szó. De akkor azért mert küldetés után elfáradtam, lesérültem, vagy amikor egy nehéz időszakon mentem keresztül, és sírtam, meg egyszer fél kézzel, amikor bíztatni akart, hogy ne hagyjam el magam. De ez mégis olyan más volt. Olyan érzés volt, mintha legbelül vágyott volna rá, hogy minden ok nélkül, csak magamért magához szorítson végre. Talán egykor ő benne is feléledtek hasonló érzések, amelyek nekem voltak vagy túldramatizálom ezt is? Ahogy a szemembe nézett, a derekamnál fogva magához húzott, és lágyan átölelt, éreztem az egész jelenlétét, a teste melegét, az elegáns parfümje illatát, hallottam a nyugodt lélegzetét a hozzá közelebbre eső fülemben, és a mellkasához simulva finoman érezhettem még a szívdobogását is, amellyel az enyém pedig kihagyott egy ritmust. Egyáltalán nem szorított erősen, sőt, kimondottam óvatosan húzott magához, mintha egy törékeny üvegből lennek. Ez nem fogható igazán egyik alkalomhoz sem, az eddigiekhez viszonyítva. Ez tiszta szívből jött, talán egy pillanatra mintha éreztem volna, hogy itt többről van szó, mintha csak szimplán hiányoztam volna neki. De lehet csak, hogy újra vak remények után kapkodok, mivel amit régen éreztem, talán mégsem tűnt el véglegesen.

Eyyo remélem tetszett 😎
Kicsit cringe de ez van.

A helyesírási hibákért meg a furcsán összeszedett mondatokért bocsi, majd javítom