Nanami és te (Nanami x olvasó - Nanami Kento x reader magyar)

11. Fejezet - A folytatás

Nem sokat alhattam, mivel amikor felkeltem még világos volt, de már elállt az eső. Nanami karjai között feküdtem még az ágyban aki csendben szuszogott. Eredetileg úgy volt, hogy csak addig maradok amíg ki nem tisztul az idő, azonban valahogy mégse tudtam kikelni az ágyból. Nanami könnyed öleléséből nem lett volna nehéz kiszabadulni, de valahogy mégse tudtam elmenni. Mégis hogyan tudnék? A finom illata, a karjainak lágy ölelése, és ahogy abban a pozícióban teljesen hozzá voltam simulva, éreztem az egész jelenlétét, és ha kicsit jobban hozzábújtam, a szívdobogását is hallhattam. Amikor az arcomat felfelé szegeztem szinte épphogy nem találkoztak az ajkaink. Nem voltam képes egyszerűen félbeszakítani ezt a csodás pillanatot, csak érezni akartam még egy kicsit, olyan volt az egész mint egy darab mennyország.

Azonban végül úgy döntöttem, hogy itt az ideje hazamenni. Óvatosan felültem az ágyon, és ránéztem, még mindig aludt. Szerettem volna búcsúzóul az ajkaira egy puszit adni, de nem akartam felkelteni. Teljesen felültem az ágyon, és már letettem a lábaimat a szőnyegre, hogy elinduljak átvenni az én ruháimat, azonban egy kar visszahúzott. A hirtelen lendülettől teljesen visszaestem az ágyra Nanamihoz szorosan, aki az egyik kezével az enyémet kulcsolta át, a másikkal a derekamnál fogva szorított magához, közben mélyen a szemembe nézett.

- Ne haragudj t/n, nem akartalak így megrántani, de szeretném ha még egy kicsit mellettem maradnál. - szólalt meg halkan a még fáradt hangján.
- N-nem rántottál meg, csak én... - alig tudtam hirtelen kiköhögni egy épkézláb mondatot amit ő egy csókkal szakított félbe.
- Maradj még egy kicsit!
- Na-Nanami.... - alig tudtam köpni nyelni ebben az állapotban, azt se tudtam mit mondjak, de abban se voltam biztos, hogy egyáltalán tényleg ébren vagyok, vagy álmodok.
- Szeretném ha megbocsátanál a történtekért. Ígérem, legközelebb figyelmesebb leszek.

Miután ezt kimondta, a másik kezével a fejemet a vállába hajtotta, az arcát pedig a hajamba temette. Ebben a szenvedélyes szorításban éreztem a teste minden porcikáját. De én méginkább hozzábújtam, ahogy csak lehet, mert minél közelebb voltam hozzá, annál erősebben vonzott magához. Nanami minden tekintetben vonzó, magas és erős férfi, nem sokan mondanának neki nem-et. Igaz, elsőre ridegebbnek mutatja magát, és komolyabb hangvételű gondolkodásmódja van, azonban egy nagyon is törődő, és meleg szívű, önzetlen ember, aki képes lenne az életét adni ha úgy van. Emellett ott vannak a közös emlékeink. Jól emlékszem az első találkozásunkra is, nem is tudnám soha elfelejteni amikor először pillantottam meg. Szőke haját lágy szellő fújdogálta miközben kecses léptekkel sétált felém, és amikor levette a szemüvegét, a szemei fényesen csillogtak a napfényben. Olyan volt mint egy álom. Nem kellett sok, hogy teljesen rabul ejtsenek a gyengéd érzelmek, főleg miután megmutatta a melegszívű, és törődő oldalát. Igazán csodálatos ember kívül-belül. Úgy érzem, hogy vele egy kincsre leltem.

A kis ölelkezés után felkeltünk, még egy csókot mért a puha ajkaival az enyéimre, majd elindultam a fürdő radiátorra kiterített ruháimat megnézni, hogy megszáradtak-e. Bár nem voltak csurom vizesek, de még mindig kissé nedvesek voltak. Miután a nadrágomat levettem, és megpróbáltam másmilyen pozícióba visszatenni a gyorsabb száradás érdekében, egymás után 3x is leesett, mert egy kissé még mindig remegtem az izgatottságtól. Olyan, mintha egy álom lenne az egész, pedig ez tényleg a valóság. Szerencsétlenkedésemre bejött Nanami is, hogy normálisan segítsen kiteríteni a ruhámat, mert rossz volt nézni amit csinálok.

- Ha gondolod, nyugodtan maradhatsz a ruhámban, és legközelebb visszaadod. - vakarta a fejét kicsit zavarban.
- De így nem mehetek haza. - mondtam, mert azért tényleg nem császkálhatok a ruháiban az utcán.
- Nem probléma. Majd hazaviszlek, szóval emiatt ne aggódj. Inkább gyere, készítek neked valamit enni. Mit szeretnél?
- Gófrit kérek! - mondtam nagy mosolyogva, bár a fejemben a válasz az volt, hogy "téged".

Amikor leültünk enni, először csend ült az asztalnál, azonban nem sokáig. Megkértem Nanamit, hogy a kettőnk érdekében még semmiképpen se hozzuk nyilvánosságra a közöttünk lévő kapcsolatot, és tényleg csak a munkára koncentráljunk. Ha egyből szétkürtölnénk, nyilván nem lenne ellenünk senki a többiek közül, azonban mégis veszélybe sodorhatna minket ez a kapcsolat, leginkább a küldetés szempontjából. Egy ilyet a jujutsu használók kihasználnák, és veszélybe sodorhatná Nanamit, amit a legkevésbé szeretnék. De ez csak egy példa volt. Semmiképpen se szeretném, hogy ez egy támadható, gyenge pont legyen rajtunk.

Szöveg javítva.
Ha cringe akkor ez van, nem vagyok romantikus alkat, próbáltam nem túl erőltetetten írni, és szerintem az eleje óta fejlődtem.