Nanami és te (Nanami x olvasó - Nanami Kento x reader magyar)

5. Fejezet - Csak te és én

Válaszoltam volna neki, de ahogy beszúrt az a fájdalom, nem volt alkalmam rá, és a levegőt is alig bírtam venni helyesen. Csak felemelt a karjaiban, és az ágyamba vitt. De még mindig nem tudtam helyesen lélegezni. Nanami aggódva próbált megoldást keresni, mielőtt rosszabbodik az állapotom. Kinyújtott lábbal még rosszabb volt, szóval felhúztam a lábaimat, mert így valahogy már javult a helyzet. Nanami feltérdelt az ágyam végére, megfogta a 2 bokámat, és úgy emelte egy kicsit az alsó lábszáraimat a levegőbe. Jobban is éreztem magam, és mivel már jobban tudtam koncentrálni a környezetemre, kicsit zavarba hozott amilyen pozícióban voltunk.

- Így jobb? - kérdezte aggódva.
- I-igen. Jobb. Sokkal jobb. - válaszoltam kicsit szégyenlősen.
- Mennyi gond van veled néha. Shoko is mondta, hogy nem erőltetheted meg magad mert ronthat az állapotodon.
- Mikor mondta?
- Amikor ki voltál ütve, és ellátta a sebeidet. De én is elmondtam neked. Elvileg magától már gyógyultak volna, de ha nem vigyázol magadra, akkor ezzel mindenki dolgát megnehezíted.
- Tudom, sajnálom...
- Kérlek t/n maradj ágyban egy pár napot, és csak akkor kelj ki, ha muszáj csinálni valamit. Tudod, hogy én itt vagyok melletted, ha valami kell.
- Tudom Nanami...hálás is vagyok érte.

Ezután mivel már jobban éreztem magam, lehet nemcsak a megfelelő pozíciótól, hanem mert ő tartott így, szépen betakart, majd kiment vacsorát készíteni, mert szerinte rendesen kell ennem, hogy mielőbb felépüljek, és el is mosogatott miután megettük. Az ágyon segített felülni, de amúgy nem engedte meg, hogy a lábam egyáltalán a padlóhoz érjen. Ragaszkodik hozzá, hogy minél magyobb biztonságban tartson engem, nehogy bármi is érjen, főleg amíg itt van. Habár én próbáltam erős lenni, sajnos elég esetlen vagyok a jelen állapotomban.

Mikor visszajött, leült az ágyam melletti székre, elsimította az arcomba eső hajamat a halántékomnál, majd egymás szemébe néztünk. Ekkor közel hajolt hozzám. Megakadt a szemem az ő fénylő szemein, majd a tekintetem az ajkaira vándorolt, amelyek szóra nyíltak:

- Ugye nem csinálsz megint butaságot t/n? - mondta halk, kedves hangon.
- Nem fogok. - simítottam meg én is az ő fénylő szőke haját, majd folytattam - Sajnálom, hogy teher vagyok.
- Az, hogy nem csinálsz butaságot, magába foglalja, hogy nem is mondasz semmi olyat.
- De tudod, annyira hálás vagyok, hogy most is itt vagy nekem. Olyan sokkal tartozom neked, hogy egy élet se lenne elég, hogy visszaadjam neked.
- Nem azért csinálom, hogy visszaadd. Néha nehéz eset vagy, de érted sokmindent megtennék.
- Nanami...

Felcsillant a szemem, felültem, és kéz két kezemmel megfogtam az övét. Mondani akartam valamit, de a torkomban akadt minden szó, és csak némán a szemébe néztem, miközben ő értetlenül tekintett vissza rám. Leírhatatlan érzések kavarogtak bennem. Ahogyan ezt kimondta, és egyre közelebb volt hozzám, úgy éreztem az érzéseim szóra kényszerítenek, mégse tudtam beszélni. Olyan gyengén éreztem magam, de mégse nehezedtem el az üléstől.

A testemet egyre inkább elárasztotta a hő, és a szívem erősebben vert mint azelőtt, égtem a vágytól, hogy csak a karjaiba essek, és elmondjam neki, hogy ő valóban mit is jelent nekem, és hogy még én mennyire megtennék érte mindent, egy szavába kerülne, ő a világot érdemelné tőlem, és titkon arra is vágytam, hogy az ajkait az enyéimen érezhessem. Talán arra vágytam, hogy az utóbbi mondtatában több volt, mint amire gondolnánk, és ezt a csendet egy csókkal törné meg. Semmi másra nem is vágyom, csak arra, hogy szeressen.

Ekkor egy kicsit aggódóvá vált a tekintete, és visszafogta kezével a kezeimet.

- T/n! Dehát te egyre forróbb vagy! Csak nem belázasodtál? - kérdezte, majd folytatta már nyugodtabb hangon. - Feküdj vissza! Főzök valami teát, nehogy feljebb menjen a lázad estére.
- Nanami maradj! - fogtam meg a kezét, nehogy elmenjen. - Nem kell túl aggódnod magad értem. Így is eleget tettél értem, neked is pihenned kell. Tudok magamra vigyázni. Lehet, hogy még a héten vissza is térhetek a munkába.
- Most nem vagy abban az állapotban, hogy akár a héten visszagyere, ezt te is tudod. De én ezért is szeretnék segíteni, hogy ne kelljen sokáig így maradnod. Csak ehhez azt szeretném, ha engednéd, hogy tényleg segítsek rajtad. Ha nem gondolnám komolyan, nem jöttem volna egyből hozzád munka után.
- Igazad van...de...
- Csak kérlek pihenj vissza most. Még egy darabig itt maradok, nem fogok szó nélkül elmenni.

Lágyan végigsimította a kezemet, és csak rábólintottam, mert tudtam, hogy minden rendben lesz. Talán egy darabig eltart amíg felépülök, de minden részemben érzem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, mert ő itt van velem.

It smells like someone has daddy issues tbh

Majd kijavítom a hibákat ha lesz időm, a hóbapban hetente lesznek vizsgáim, szóval lehet csak nyáron tudom folytatni.