Nanami és te (Nanami x olvasó - Nanami Kento x reader magyar)

3. Fejezet - Maradj velem

Az első átokkal elég hamar végeztem. Nem tudom, hogy vajon szerencsém volt, vagy jól céloztam, de a szokásosnál hamarabb megadta magát. Ha így haladok, lesz időm beugrani mégegy kávéért, hogy mikor visszaérek Nanamihoz, legalább ott ne aludjak bent. A másik átok már jobban lefárasztott. A szokásos másodosztályúnál nem nagyon volt erősebb, azonban annál csavarosabb ötletei voltak. Nem voltak túl erős támadásai, csak több irányból tudott támadni, ami leterhelő volt, és könnyebben változtatta a helyzetét, ami elég fárasztó volt, főleg a kialvatlanságomat tekintve, ráadásul amikor azt hittem, hogy eltalálom, és több átokerőt vezettem a kardomba, sikerült kikerülnie. Idővel sikerült megsértenem, és lelassult. Amint ezt észrevettem, én méginkább ráhajtottam, mert így volt esélyem hamar végezeni vele.

Mikor sikerült végül a legutolsó suhintásommal kiűzni, csak letérdeltem a padlóra, és megtöröltem a homlokom. Azt hiszem jobb, ha valaki aki ilyen veszélyes és körülményes munkát végez, az tényleg rendesen kialussza magát. Ráadásul még nem rázódtam vissza rendesen a régi formámba se. Egy kicsit jobban lefárasztott, mint kellett volna. Mindenkép be kell ugranom kávéért, vagy útközben fogok elaludni. Azonban éreztem valamit. Egy újabb átok jelenléte a közelben. Szóval ő lenne a második. Akit elsőre megöltem az biztos nem volt kettes szintű, jól gondoltam, az csak idekeveredett közben. Szóval ő lenne a valódi második célpontom.

- Bújj elő! - kiáltottam a folyosó végéről. - Rendezzük le hamar, már mennék.

Akármennyire helyén volt az önbizalmam, már egy kicsit le voltam fáradva, de csak elbírok vele, egész jó szoktam lenni.
Elő is jött az egyik szobából. Csak nevetett, majd egy nagyon fura hangot adott ki, de nem olyat, amit más átkok szoktak. Ettől szinte berezonált a szemem (homályosan, és rezgésben láttam mindent) és a fejem is fájt. Ezt a helyzetet kihasználva nekemjött, és a falnak ütött. Elég szép ereje és átoktechnikája van, amivel az a gond, hogy így első saccra már átcsúszik az első osztályú szintre, én meg nem és fáradt is vagyok.

(Közép-első osztályúnak számítunk, így hajnali 3 körül nem tudom, hogy hivatalos sámánok is lehetnek két szint között, vagy csak a diákok, de a lényeg, hogy 1. és 2. osztály közötti szint, ami azt jelenti sámán esetében, hogy egyenlő az ereje egy első osztályú átokéval, azaz meglátjuk ki győz, de főszereplőnk amilyen szerencsecsomag szerintem ne várjatok sokat)

Szóval benne voltam a móka közepében. De úgy döntöttem, hogy ha a harc végén is itt esek össze, akkor is beleadok mindent most. Nem engedhetem meg, hogy megint eltérítsen. Azonban hosszas harc után kezdtem fáradni, és újra kiadta a hangot. Kihasználva azt, hogy szédülök, egy olyan gyomorszájast adott, hogy tudtam mikor földre érek, örülni fogok, ha kapok levegőt, szóval nem voltak jók a kilátásaim. Azonban nem értem földet, valaki elkapott. Nanami volt az.

- Mondtam, hogy ne terheld túl magad. - mondta komoran, majd letültetett a sarokba.
- Na...nami....- szóltam volna hozzá, azonban levegőt se kaptam rendesen, és vért köhögtem fel.
- Inkább most pihenj, utána majd megbeszéljük.

Nanami elképesztően harcolt az átokkal. Még harc közben is olyan elegáns és higgadt tud maradni. Van mit tanulnom tőle. Ha fele ennyire lennék megfontolt, talán most sem a sarokban szenvednék. Közben az energia veszteségtől, és a sérüléstől beájultam. A következő pillanatban amikor felébredtem az ágyamban voltam. Azt hittem, hogy álmodtam, de amikor felültem, erősen fájlaltam a bal oldalam. Ekkor belépett Nanami a szobámba, és letette a telefont.

- Az lesz a legjobb ha most inkább visszapihensz. - lépett oda az ágyam mellé, és visszatakarta rám a takarót, amít lelöktem magamról.
- Mi történt? Mennyi az idő? - kérdeztem aggódóan, mivel láttam, hogy már be is sötétedett.
- Elvesztetted az eszméleted egy időre. De semmi baj, de az orvos azt ajánlotta, hogy jobb lesz, ha pár napig pihensz. Már beesteledett. Azt hittem, hogy
- Értem...akkor ennyit az első munkanapról.

Ekkor Nanami leült az ágyam melletti székre, és a szemembe nézett, közben az egyik kezét az enyémre tette.

- Már mondtam párszor, de ha van valami szólj, és ha tudok akkor azonnal megyek, vagy küldök valakit érted.
- Tudom, csak nem ezt az infót kaptam meg, és...és...- ekkor elkezdtem könnyezni, mivel úgy éreztem, hogy egy csalódás vagyok, és nem ez az első, hogy ki kellett segíteni.
- Ne is folytasd! - törölte le a könnyeimet a szabad kezével. - Onnantól, hogy feltűnt a magasabb szintű átok, már nem a te feladatod volt az ügy további része.
- Nagyon fáj a fejem... - kezdtem szédülni, és úgy éreztem, hogy forog a világ.

Nanami hamar behozott egy kicsi, hideg nedves törölközőt, mert az szokott nekem segíteni. Rátette a homlokomra, de mivel én nem tudtam magamnak odatartani, és úgy voltam felülve, hogy fel voltam kicsit csúszva az ágy elejére, és mivel közben tartott, képtelen volt az ágyba ülni hozzám, hogy továbbra is kényelemben legyek, és tudjon rám vigyázni.

- Olyan hülyén ülsz, így kényelmetlenebb vagy. - szólaltam meg a nagy csendből.
- Hogy neked mennyi panaszod van... - sóhajtott, majd kénytelen volt felfeküdni az ágyra mellém, és a közelebbre eső karjával átkarolt, a másikkal pedig a fejemet tartotta maga felé, és a törölközőt a homlokomon, eközben a fejemet félig a mellkasába temettem.
- Így maradnál nekem, amíg elalszom?
-Ha nem maradsz fent sokáig, akkor lehet róla szó, de ma még szeretnék hazaérni.
- Nanami kérlek maradj velem, amíg vissza nem alszom, így pont jó, és akkor kitudom magam pihenni.
- Maradok még egy darabig. Tudod, hogy megteszem, ha rólad van szó. - mondta kedves, nyugodt hangon, és simította végig a hajamat.

Csak elmosolyodtam rajta, és jobban magamhoz szorítottam Nanamit. Már annyira nem is éreztem fájdalmat. Újra magamnál érezhettem az egész jelenlétét, csak sokkal jobban. Volt már nálam párszor ezelőtt is, amikor a nehezebb korszakomban támaszt adott, így jól tudta, hogy hol lakom. Már nem is érdekelt, hogy vajon meddig voltam kiütve. Csak ezzel az érzéssel voltam elfoglalva. Csak ő, és én. Még a kabátját is levette, mert tudta, hogy egy darabig még itt lesz. Itt feküdt félig ülve az ágyamban velem, miközben hozzábújhattam. Ahogy átkarolt, és amilyen óvatosan bánt velem.

Kicsit hűvös volt az idő, ezért is takart vissza, de ahogy magához öltelt, már nem is fáztam többé, mert ő melegen tartott. Eközben én inkább csak jobban magamhoz szorítottam. Éreztem az illatát, és hallottam ahogy dobog a szíve. Vajon érzi rajtam, ahogy az enyém majd kiugrik a helyéről? Végigsimította párszor a hajam közben, hogy könnyebben aludjak. Nanami annyira törődik velem, és olyan csodálatossá teszi az életemet, hogy nincs hozzá hasonló. Éreztem, ahogy lassan elnyom az álom, bár most inkább szerettem volna ébren maradni, és minél tovább magamnál érezni Nanamit, azt szerettem volna, ha sosem ér véget ez az este. Miközben hozzásimulva lassan elaludtam volna, arra eszméltem rá, hogy tényleg bele fogok szeretni. Akadtak kétségeim az ő szemszögéből nézve, de ezeket a gondolatokat félretettem, ráérek rágódni ilyenen amikor egyedül alszom, most annak van itt az ideje, hogy érezzem a vele eltöltött pillanatot.

Hajnalok hajnalán meglett
Tudnék aludni, de féltem, hogy elfelejtem az ötletet így leírtam.