14. Fejezet - rövid folytatás

37 5 0
                                    

Végtelenségnek tűnő hosszú percek teltek el, mire megérkezett az asszisztensem. Mindeközben csak a telefonomat néztem, de semmi visszajelzést se kaptam Nanamitól.
- T/n! Szállj csak be, innen már nem a te küldetésed! - mondta egyhangúan az aszisztensem (elfelejtettem a nevét és nem találom bocs)
- De még itt vannak a tetemek! Nem értem mi lehet!
- Ne is törődj velük. Ez már nem a te dolgod.
- Azért egy kicsivel több magyarázatra számítottam. - csaptam be magam után a kocsiajtót.
- Az átok tetemek azért nem tűnnek el, mert emberek. Csak azért deformáltak mert valami történt velük, de mi sem tudunk több infót. A lényeg, hogy ez a szint már sok a te beosztásodhoz.
- HOGY MI? - értetlenkedtem aggódóan.
- Na ezért nem akartam megvitatni itt, mert tudtam, hogy kiakadsz. A lényeg, hogy most minél előbb el kell hagyjuk a helyszínt, mielőtt mi leszünk a következők.
- Akkor ezek...
- Bízd a nagyobbakra. Majd ők elintézik.
- Nanamiról tudsz valamit, hogy nem válaszol?
- Igen. Munkaidőben van éppen, szerintem nem fog cseverészni amíg nincs rá egy szabad perce.

Rábólintottam, és csak hátradőltem. Valóban nem fog válaszolni könnyedén ha valaminek éppen a közepén van. De mi van ha mégis történt valami? Hosszú óráknak tűnő percek teltek el, és egyre inkább vártam a visszajelzést tőle, akár egy üzenetet, csak annyit hogy elmondja nem ér rá.

Az egyetemi élet meg tanulás miatti nagy kihagyás után újra folytatom kedvenc kötetemet

Nanami és te (Nanami x olvasó - Nanami Kento x reader magyar)Where stories live. Discover now