Nanami és te (Nanami x olvasó - Nanami Kento x reader magyar)

10. Fejezet - Szeretlek

Szakadt az eső, és hideg esőcseppek peregtek le au arcomról, és már a ruhám is egyre inkább átázott. Fáztam, és sétálás közben magamat átkarolva próbáltam legalább egy kicsit melegen tartani a testem. Arra komcentráltam, hogy lehiggadjak a történtek után. Talán kicsit sok volt neki egyszerre. De én csak a tényeket közöltem vele, nem tudtam a szőnyeg alá söpörni az érzelmeimet. Most meg itt vagyok letörve, csalódottan, és elhagyatottan érezve. Nem is tudom mit vártam, de azért jobb végletet reméltem, hogy őszinte legyek. Amikor a hídhoz értem, úgy éreztem, mintha már nem esne rám több esőcsepp. A gondolataimból felébredve felnéztem, és egy esernyőt találtam magam felett, amit a mellettem álló Nanami tartott fölénk.

- Nagy butaság volt ilyen esőben esernyő nélkül elindulni t/n. - mondta nyugodtan, mintha ez lenne a legnagyobb gondom.
- Nem számít. - mondtam rá ridegen.
- Nem szeretném ha ennél jobban megáznál, mert megfogsz fázni. Vidd magaddal ezt az esernyőt.
- De ez a tied.
- Majd máskor visszaadod.
- Én sem akarom, hogy megázz.
- Én meg ragaszkodom hozzá, hogy vidd magaddal az ernyőmet.
- Nem viszem. Amúgy is mit számít az neked? Hirtelen fontos lettem, mintha 10 perce nem vitatkoztunk volna? Ha nem akarsz mondani semmit akkor komolyan egy ernyő miatt jöttél utánam nehogy elázzak? Nem is értelek.
- Figyelj, ez nem olyan egyszerű. Nem akartam, hogy belém szeress, de hidd el, hogy amit tettem, az mind szívből jött.
- Értem én. Neked a munka az első, és nem keversz érzéseket hozzá, de mindazok után amiken régebben és most is átmentünk, és az együtt töltött idők, és amikor együtt el is aludtunk neked nem jelentenek semmit.
- Ez nem így van.
- De, mert neked magadon és a munkán kívül nincs is más fontos amit a napirendedbe vinnél, de akármilyen beállítottságú vagy, felnőtt férfiként te is vágysz arra, hogy szeretve legyél, és én egy jó alkalom vagyok rá. - vágtam haragomban a fejéhez mindent amit még én se gondoltam komolyan.
- Hagyd abba, ne mondj baromságokat! Ilyenről szó sincs.
- Akkor? Elég okos vagy, tudtad, hogy jobban érdekelsz, mint bárki más, miért kellett ennyire közel kerülnöd hozzám, ha nem is szeretsz? Mi értelme van ennek? Lehet te csak rálegyintesz az egészre, de számomra igenis többet  jelentett mint hinnéd.
- Figyelj t/n...
- Nem, nem figyelek, csak üres szavakkal dobálózol egész nap, nem érdekel. Vidd vissza az esernyődet, nem fogom elvinni, és menj csak vissza dolgozni, nehogy kimaradj.
- Tudod, mit? Akkor együtt megyünk haza, és nálam marad az esernyő, de te sem ázol meg.
- Ezt most nem mondod komolyan? Hirtelen miért vagyok fontosabb, mint a munkád?
- Az ráér. Most menjünk haza.
- Eddig nem úgy tűnt.
- T/n! Kérlek hagyd már abba ezt a viselkedést és ne mondj butaságokat, mert ez nincs így! Igenis, fontosabb vagy, mint azt te gondolnád. Bocsánatot szeretnék kérni, amiért számodra kétértelműen viselkedtem. De te többet jelentesz nekem annál, mint amit gondolsz. Valóban nem akartam azt, hogy bármelyikünknek is több legyen mint munkaviszony és barátság, de ezt nem mi döntjük el. Kérlek, engedd meg akkor, hogy elvigyelek, nem akarom, hogy megfázz, vagy tüdőgyulladást kapj.

Meglepődtem azokon amiket mondott, és csak némán bámultam, de végül beleegyeztem. Rám adta a kabátját, hogy ne fázzak, majd együtt indultunk az autója felé az egyre inkább zuhogó esőben. Látszott rajta, hogy őszinte, ezért se szóltam vissza. Csak arra vágyom, hogy végre kimondja, és ténylegesen viszonozza az érzelmeimet. Az autóban a csendet én törtem meg:

- Nem lesz gond a munkád miatt? Figyelj, nem akarom, hogy gondot okozzak neked.
- Az most nem fontos, majd megoldom. Ha ténylegesen nem tudnám megoldani, akkor meg nem ajánlottam volna fel, hogy személyesen elviszlek. - mondta lágy hangon.
- Ja, akkor mégse olyan fontos, ezt biztos nem időre kell.
- De, fontos. Holnapra kell.
- De akkor tényleg nem probléma? Nehéz lesz annyi mindent összerakni egy nap alatt.
- Otthon is betudom fejezni, a fontosabb papírok nálam vannak itt a kocsiban, és az asztalomon.
- Hallod, akkor menjünk inkább hozzád, úgyis közelebb laksz, és ha eláll az eső, vagy ha befejezted akkor hazavihetsz, jó?
- Ez is egy lehetséges opció.

Egyenesen az ő házába mentünk. Tágasabb mint az enyém, és minden patika sorban és rendben van nála. Levettem a kabátját, hogy letegyem valahova, én pedig a kanapén ültem, és próbáltam felmelegedni.

- De hát te remegsz. - ült oda hozzám Nanami, és megpróbált felmelegíteni, úgy, hogy átölelt.
- Mert már amúgy is megáztam valamennyire, és fázok. - szóltam vissza miközben vacogtam.
- Csinálok neked egy jó meleg fürdőt, hogy felmelegedj, és addig ráteheted a vizes ruhádat a radiátorra, hogy száradjon. Addig menj, és takarózz be, nehogy jobban megfázz!
- Várj, még ne hagyj itt!
- Mi az t/n?
- Azt akarom hogy ölelj!
- Hm?
- És azt is, hogy befejezd azt, amit kint mondtál.
- Hogy?
- Nanami, akkor most te is szeretsz? - megkérdeztem a megkérdezni valót.

Elkerekedett, szemekkel nézett rám, mintha kicsit megszeppent volna, és ezzel az egyenes kérdéssel zavarba is sikerült hoznom, de már ő sem akarta tovább húzni a szót.

- Lehet nem tűnt fel, de jobban mint hinnéd. Szeretlek t/n! - simította végig az arcom, majd közelebb húzott magához és megcsókolt.

Ezután nem is tudtam mit mondani, átöleltem a nyakánál, erre ő felemelt engem, majd bevitt az ágyába, és betakart.

- Maradj itt, amíg el nem készül a víz, rendben? - mondta kedvesen, majd adott mégegy csókot miközben a kezem simogatta.

Ezután beletemettem az arcom a kispárnába, és legszívesebben sikítottam volna. NANAMI KENTO SZERELMET VALLOTT ÉS MEGCSÓKOLT! Mellesleg a párnában is éreztem az ő finom illatát, ami csak fokozta a hangulatomat! Miután megfürödtem, nem akarta, hogy a vizes ruhámat vegyem vissza, ezért még mielőtt levettem volna, hozott be nekem egyet a saját pólója közül amit szabadidejében vesz fel, és egy rövidnadrágot, amit meglehet kötni, így nem csúszik le. Még fáztam, és ő is mondta, hogy feküdjek vissza az ágyba, ezért így tettem, de ő is velem jött. Magához szorított, így próbált minél inkább felmelegíteni. Közben finoman csókolgatta az ajkaimat, majd a homlokomat, amíg hozzábújva el nem aludtam.

Edit: Úgy döntöttem folytatom, mert nem fog fejlődni a fantáziám ha itt abbahagyom.
Ez a fejezet javítva. (Nincs tartalmi változtatás)