Nanami és te (Nanami x olvasó - Nanami Kento x reader magyar)

12. Fejezet - Hogyan tovább?

Evés után felvettem a cipőmet, és összeszedtem a ruháimat, hogy hazainduljak. Eközben Nanami kiment előkészíteni a kocsit. Még az ajtaját is kinyitotta előttem és beültetett az anyós ülésre. Az úton végig az egyik karját fogtam a kezemmel, de annyira lágyan, hogy tudjon vezetni. Gondoltam ha zavarja, majd szól. Amikor könnyebb úton haladtunk, a kezével átkulcsolta az enyémet, az ajkaihoz emelte és finoman egy csókot adott rá.
- Szeretlek t/n! - mondta lágyan egy szolid mosollyal az arcán.

Komolyan, kell ennél nekem több az életben? Legszívesebben egész nap kocsikáznék is vele. Vagy bármi, csak mellettem legyen, mert vele minden egyes eltöltött pillanat olyan, amelyhez nincs is fogható, mintha csak ellennék varázsolva. Már láttam a távolból a házam, de őszintén, már nem is igazán akartam hazamenni. De ha már idáig elhozott, nem fogom azt mondani, hogy inkább forduljunk vissza hozzá, és elleszek a szennyes ruhámban.

A bejárat előtt búcsúszkodtunk el. Szorosan magamhoz öleltem, hogy újra érezzem a teste melegét és halljam minden lélegzetét. Miután elengedtem egy kicsit mintha az aggódás jeleit vettem volna észre az arcán. Elkezdett nyugtalanítani a gondolat, hogy lehet megbánta az eddigieket? Nem lenne meglepő, talán hirtelen kirohanás volt az egész a számára, vagy még lehet nem volt felkészülve rá. De szerintem a legvalószínűbb indok, hogy ami kettőnk között elkezdődött, az egy munkahelyi kapcsolat, amit pont ő kimondottan elkerülne, és külső szemmel nem is értene vele egyet.

- Mi az, Nanamin? Látom valami aggaszt, ugye nem bántad meg? - kérdeztem kedves hangon és megfogtam az egyik kezét.
- Nem, erről szó sincs. Nem bántam meg amit tettem. De tudod... - mondta, majd sóhajtott egy nagyot.
- De akkor mi a baj? Az, hogy munkatársak vagyunk? Dehát ez nem tilos, vagy téged nagyon zavar?
- Nem tilos, de egy Jujutsu sámánnak alapból veszélyesebbnél veszélyesebb és kockázatos helyzeteken kell keresztül mennie. Azzal, hogy egy olyan emberrel van kapcsolatom, aki a munkatársam is ebben a veszélyes munkakörben, az nemcsak engem, hanem téged és másokat is életveszélybe sodorhat. De más szempontból sem előnyös.
- Tudom, és megértem. De nem kell egymás nyakán, meg kézen fogva lennünk. Csak a saját dolgunkra koncentrálunk ahogy eddig, és kész! Ha kell, akkor titokban is tarthatjuk, és nem csinálok semmi gyanúsat, csak kérlek, ne hagyj el! - kérleltem fényes szemekkel.

Egy nagy levegőt vett, majd lehajolt hozzám, és közelebb húzott magához, és a fülembe súgta:
- A tűzzel játszunk, de akkor se akarlak elengedni. Minden amit mondtam úgy is gondoltam, érted?
- Mhm - bólintottam rá egyetértően.

Miután kicsit visszább hajolt, az egyik kezével az államat felszegeszte, és a szemeimet vizslatta. Nanami szemei olyan őszinték, és csak úgy fénylenek a napsütésben. El tudnék bennük veszni, egész nap csak ezt a szempárt tudnám bámulni. Az ajkai kellően fényesek, és olyan puhának tűnnek. Égek a vágytól, hogy megcsókolhassam újra, csak egy kicsit. De alighogy ezt kigondoltam, egy forró, szenvedélyes csókot nyomott az én vágytól égő ajkaimra, még levegőt is elfelejtettem venni, csak becsuktam a szemem és átadtam magam a pillanatnak. Az izgatottságtól méginkább elöntötte a testem a melegség, és a kezeimmel átöleltem a nyakánál, ezzel is hosszabbítva a dolgokat. Miután szétváltunk, még végigsimította pirosló arcom, és egy puszit adott a homlokomra.

Legszívesebben visszarántottam volna a karjánál fogva, de neki is kötelességei vannak, ahogy nekem is. Otthon egész nap a megtörtént dolgok jártak az eszembe, és nagy vigyorral az arcomon végeztem el a napi teendőimet. Emellett azon kezdett el kattogni az agyam, hogy ő egy fegyelmezettebb ember mint én, de ha én így reagálok mindenre, hogy tudnám visszafogni magam, vagy legalább is tettetni és elhitetni mindenkivel, hogy nem is érdekel? Pedig ez nemcsak rólunk, hanem mindenki biztonságáról szól, bármikor ellenünk fordíthatják ezt a dolgot. Egyelőre jobb, ha meghúzzuk magunkat.

Szóval ennyi, nem valami hosszú, ez egy ilyen sztori elvezető rész vagy ilyesmi, most ez fért bele.
Majd javítom, ha lesz rá időm.

Igen, egy ideje nem írtam, mert egyetemista lettem, és már a második héten le voltam maradva, és kevesebb időm van mindenre, sokat kell tanulni, de többet nem lesznek ekkora kihagyások, mert közbe-közbe csak lesz idő irogatni, meg kell egy hobbi.