Nanami és te (Nanami x olvasó - Nanami Kento x reader magyar)

17. Fejezet - Tegyünk pontot a végére

Nanami a levegőt kapkodva nézett szembe az emberszerű átokkal. Már ő is kezd fáradni. Harcolni nem tud vele, max csak védekezni. Mindent is túlél ez az átok.

- Szóval megérkezett a következő? - mondta az átok, miközben a sötétben kiszúrt engem.

A lélegzetem is elakadt. Nagyon meglepődtem, vajon hogy láthat. De most már mindegy, fel kell fednem magam. Előléptem végül.

- Igen. Hogy sikerült észrevenned? - álltam ki elé.
- Hát tudod...-tűnődött el az átok majd folytatta. - Hogy is hívnak? Jaj hát mi még be se mutatkoztunk! Én Mahito vagyok, és nem számít, hogy mennyire van sötét, a lelkedet nem tudod elrejteni előlem, felesleges bújkálnod az árnyékban.
- Az én nevem tökmindegy egy olyan átok számára, akinek nem szeretném a szájából hallani.
- Csak nem mérges vagy rám? - kacagott - lényegtelen, amúgy is végeznék veled, senki sem marad ki.

Azzal egy hatalmasat ugrott, hogy rám támadjon, de nanami ugrott oda. Elvégre ez az ő harcuk.
- Engem el is felejtettél? - védekezett Nanami minden támadás ellen eközben.
- Lényegtelen melyikőtök dobja fel a talpát előbb, mindketten kiváló bábjaim lesztek. - mosolygott Mahito, majd hozzácsapta Nanamit a falhoz, aki kiejtette fegyverét a kezéből.

- Nanami! - dobtam felé a kardot, hogy kitudja védeni a következő támadást.
- Ne is próbálkozz! - azzal a kardot ketté törte Mahito. - Most neki annyi!

De ezt nem hagyhattam. Megint a gyors futást alkalmaztam, és a másik kardommal a legváratlanabb pillanatban levágtam Mahito karját, amivel majdnem megfogta Nanami nyakát. Ekkor az átok megállt, majd megfordult. Elég idegesnek tűnt.

- Kezdesz egy kicsit bosszantó lenni. Ebben az esetben téged nyírlak ki előszőr. - mondta Mahito, és abban a pillanatban elkezdett kergetni.

Mivel nekem még szerencsére volt elég átokenergiám a meneküléshez, így elfutottam. De nem MeiMei irányába, hanem ellentétesen, szóval fogalmam se volt merre tartok, vagy hol vagyok. Ráadásul én kezdek lassulni, így mindjárt utolér. A talajtól kb 2 méterre lévő kisebb lyukak egyikében megbújtam. (Ilyen nagyobb szellőző méretűek) Remélhetőleg Nanami is összetudja szedni magát, meg a fegyverét, amíg feltartom. Csak az átok lassú lépkedéseit hallottam. Tudja, hogy itt vagyok, hiszen egy kanyar után nem szivároghattam el.

- Kár próbálkozni. - mondta felém fordulva.

Azzal én a karomat kinyújtva a másik kardomat a fejébe állítottam, azonban azzal a lendülettel magába szippantotta a fegyverem, majd ledobta.

- Ilyen gyerekes módszerekkel hogy akarnál engem legyőzni? Még elfutni se tudsz. - mondta könnyedén Mahito, aki lerángatott a rejtekhelyemről.

Tudtam, hogy baj van. Ez így nem lesz jó. Nanami éppen ideérkezett, de nem tud kimenteni ebből a helyzetből. Lehet megint megnehezítettem mindent.

- Figyelj ide! - kiabált rá Nanami. - Tudtommal velem van dolgod, nem vele.
- Szeretnéd? - markolta meg a nyakam Mahito. - Gyere érte. Mindkettőtökből csak egy báb lesz.

Nanami kétségbeesésében odaszaladt, de nem tudott mit tenni, Mahito őt is a falhoz szorította.

- De miért ne lehetne kettőtökből egyszerre egy? - kacagott fel az átok. - Ilyet még sose próbáltam. De örülök, hogy önkéntesen jelentkeztetek rá. Remélhetőleg jó alanyok lesztek.

Tudtam, hogy innen nem lesz kiút. Nem tudtunk elmozdulni. Az utolsó pillanat amit életemben látok, az a saját párom halála...kisebb gondból a nagyobbat kevertem. Könnyeken kívűl nem tudtam mást kiadni magamból. Azt hiszem, hogy ezt a csatát elvesztettük.

- Tétlen átváltoz... - mondta volna Mahito, akinek hirtelen elakadt a lelegzete.

Elengedte Nanamit és engem is a folytásából. Nem értettük mi lelte. Nanami felsegített, és egyik karjával átölelt, a másikkal meg a kardot tartva Mahito felé fordította, aki meg se moccant. Majd szépen lasan lecsúszott a feje a nyakáról. Köpni nyelni se tudtunk, de ekkor elő lépett Gojo.

- Figyelmetlen. Túl könnyű célptont volt. - rúgott bele Gojo Mahitonak lassan elhalványuló fejébe.
- Gojo! A legjobbkor! - kiáltottam örömömben. - Honnan tudtad, hogy itt vagyunk?
- Pár perce érkezett egy sms. Megtaláltuk MeiMeit, én pedig az átoknyomok után eredtem, és pont eltudtam kapni. Azt hiszem, vele már nem lesz gond.

Úgy tűnik egy pillanatra volt térerőm, amíg a telefon sikeresen elküldhette az üzenetet. Nem tudom hogy vagy mikor, de jobb később mint soha. Különben nem éltük volna túl.
Mindezek után MeiMeit ellátták, majd elfekvőre vitték, én meg Nanami és én megköszöntük a segítséget. Mahitot végleg kiiktattuk, így nem okoz többé problémát.
Aznap este, már Nanamival nyugodtan tudtunk pihenni.

- Amúgy sajnálom, hogy kisebb problémából megint nagyobbat csináltam. - mondtam a szobában járkálva.
- Hm? - nézett fel rám Nanami az ágyból.
- Majdnem kinyirattam magunkat.
- Egy kicsit meggondolatlan voltál. De már én se húztam volna sokáig. Igazad volt, és tényleg alábecsültük. De ezen kár rágódni, gyere te is pihenj, már este van!
- Valahogy megéreztem, hogy felelőtlenség. - pihentem le Nanami mellé aki átkarolt.
- Neked köszönhetően kaptuk el. Igaz lehetett volna egy simább terved is, de most már ennek is pontot tehetünk végére.
- Még szerencse, hogy Gojo is valamikor ott volt időben. Nem tudtam volna úgyse visszafogni magam, hiszen nélküled nem lenne értelme semminek.
- Nélküled nem lenne értelme már az életemnek. Egy kicsit át kell gondolnom ezeket a küldetéseket is, hiszen már nemcsak magamra gondolhatok.

Egy búcsúcsók kíséretében tértünk nyugovóra, és együtt aludhattunk minden stressztől mentesen. Nanamival összeköltöztünk, és együtt terveztük a jövőnket, és továbbra is vigyáztunk egymásra.

VÉGE

Nincs javítva. Mahitot kinyírtuk, Nanami megtanulta, hogy magára is kell gondolnia amikor az életével játszik és óvatosabb lett, szóval happy end. Együtt mentek nyugdíjba pár év után, mert a főszereplőt előléptetve ketten jó summát összegyűjtöttek, és Nanami sem ultra luxus cuccokat vett, mert úgy persze nem tud elég pénzt gyűjteni.
Lett kutyájuk meg macskájuk, meg talán gyerekekük, meg citrom fájuk, de nem tudom mert a sztori nem tér ki arra. A lényeg, hogy élték az életüket sok boldogságban meg pénzben.

Ui.: köszönöm mindenkinek aki elolvasta ezt a könyvet🥰
Sokáig tartott megírni, de örülök, hogy ezt is megértük.
Ha tetszett annak örülök.💓
Ha nem azt is megértem, mert én nem szeretem ezt a műfajt.

Mindenkinek szép jövőt, puszi😘💕