Nanami és te (Nanami x olvasó - Nanami Kento x reader magyar)

16. Fejezet - A csöves átok

Nanami úgy döntött, hogy pontot tesz a mai küldetés végére. Felkapott és berakott a kocsiba. A hadiszállás és szakközép irányába mentünk, szerinte az lesz a legjobb, ha Shoko ellát. Én rábólintottam, meg amúgy is, mielőbb le kell jelenteni a történteket es beszámolni a veszélyről mindenkinek. Lassan odaértünk, amíg még nem talalkoztunk senkivel, beszélni szerettem volna vele.

- Figyelj Nanami... -szólaltam meg halkan, miközben előttem sétált az épület felé
- Majd Shoko ellát, nem lesz gond. - válaszolt.
- Tudom, hogy nem szabadott volna ott lennem, és csak lehet tovább bonyolítottam a küldetésen, de nem tudtam magam visszafogni. Sajnálom, ha csak a gondot okoztam.
- Hogy tessék? - fordult felém, és csak állt előttem majd egy nagy sóhaj után folytatta. - Erről szó sincs! Lehet hogy én se szerettem volna, hogy egy ilyen veszélyes küldetésen te is ott legyél, de úgy tűnik megmentetted az életem. Az biztos, hogy ép bőrrel nem úsztam volna meg.
- Csak megzavartam...ez nem nagy művelet.
- Dehogynem! Köszönöm, hogy vagy nekem! - ölelt magához finoman, és így is maradtunk egymásba feledkezve.

Ezután még egy puszit is nyomott a fejemre.

- MIII TI EGYÜTT? - hökkent fel Gojo.
- Te tudhattad volna a legjobban. - válaszolta MeiMei - Most jössz 20 lepedővel.
- Lehet többet kellene jelen lennem, akkor nem maradnék le semmiről.
- Majd legközelebb jobban figyelsz, ha valamire fogadsz.

Hirtelen leváltam Nanamiról. Ezek az ökrök fogadtak rajtunk?

- Ti...sejtettétek? - kérdeztem
- Nos, én személyesen tudtam már az elejétől. - mondta magabiztosan a nő. - Amúgy a kezedet mutasd meg Shokonak, nem néz ki jól.
- Igaz is...én csak ezért jöttem.

Az épület irányába sétálva elmeséltük a többieknek mi történt, és hogy egy elég veszélyes átok tűnt fel, akire jobb ha figyelnek.
Shoko ellátta a kezem aki csak rázta a fejét, hogy akkor is megsérülök amikor hivatalosan küldetésen se vagyok. De szerintem már kezd hozzászokni lassan, de biztosan.
Miután kimentem az orvosiról, Nanami nem volt sehol.

- Hova ment megint? -kérdeztem hangosan a fejemet forgatva.
- Ja, Nanamira gondolsz? Azt mondta, hogy amíg tart a munkaideje újra felkutatja az átkot, elvileg fogytán van az energiája, így könnyebben el tudja kapni. -válaszolta lazán Gojo a kanapéról.
- Hát persze, de ha neki is fogytán van, akkor hogy kapja el??
- MeiMei is vele ment. A biztosra mennek.
- De ez egy különleges szintű átok!másrészt nem tudjuk, hogy az is mivel készül! Inkább neked kellene elkapnod.
- Meglesznek, nyugi. Ketten mennek rá. Mindegyik jó erőben van most. Viszont nekem is van dolgom. Ja és mondták, hogy te csak pihenj. - azzal elment.

Nem értem ezt a logikát. Pont a kanapé bajnok tudná elkapni. Meg ennek a lénynek nem ismerjük az erősségeit. Megtudja magát is változtatni és Shoko szerint mást is. Nem lehet csak kiütni vagy elvágni szerintem. Nagyon rossz az előérzetem. Tudom, hogy már lassan kezd gáz lenni, de muszáj rájuk néznem. Szerintem alá becsülik az átkot. Ha valami van, nem fogok harcolni, csak elviszem onnan őket valahogyan.

Nanami asszisztensét kérlelve, végül odavitt a helyszínre, mert elvileg kapott valami jelzőt az átok amivel be tudják mérni a pontos helyét. Egyenesen a csatornába vezető út volt. Megköszöntem Ichiji segítségét, aki megpróbált lebeszélni, de muszáj volt eljönonöm, majd lementem a helyszínre. Nem volt nehéz jó útra térni, hiszen tele volt nyomokkal a hely. Az út tele volt deformált emberi maradványokkal. A sötétben bolyongva éppen csak fel-nem botlottam bennük. Egyszer csak egy kéz rántotta meg a bokámat, és egy halk hörgés követte.

- Van gyújtód? - mondta.

Hát én elsikítottam magam, mert ez elég para volt, de csak MeiMei akart rágyújtani.

- MeiMei? Miért fekszel itt? -kérdeztem aggódóan.
- Eltalált ez a dög. - válaszolta. - Nanami elvezette máshova, hogy engem többet ne tudjon támadni. Igaz, csak a hasamat vágta végig, most így rendben vagyok, de ha megmozdulok akkor baj lehet.
- De mégis hogy történhetett?
- Nem fog rá az ütésünk, se a fegyvereink. De fordítva meg mi nem vagyunk biztonságban. Jó lenne ha rátudnék addig gyújtani, hogy lazítsak egy kicsit, meg gondolkozzak.
- Na ebből elég! Hívjuk Gojot!
- Nincs térerő. De örülök, hogy te itt vagy.
- Figyelj, valahogy visszahozom Nanamit, ez az átok is kezd elfáradni, és téged is felviszünk. Addig tarts ki! - mondtam Mei-nek és dobtam neki egy gyújtót, legalább a füstből tudni fogom hova feküdt.

Próbáltam írni futás közben Gojonak persze nem sok sikerrel, de nem küldte el, hívni meg mégesélytelenebb volt. Hát ez szívás. A lényeg hogy alábecsülték az átkot. Sajnos jók voltak a megérzéseim.
Már hallottam a hangjukat, arra vettem az irányt. Nanami egy nagyobb helyiségben futott és védte ki a támadásait. Most nem szaladhatok oda, mert több kárt okozhatok. A megfelelő pillanatra vártam a sötétben figyelve

Lassan a könyv végéhez érünk, mert nem tarthat a végtelenségig és én sem élek örökké. A putri csatorna lakosztály, Mahito otthona, így vele harcolnak jelenleg, nincs új szereplő.
Nincs javítva, de kitudja, hogy lesz-e valaha.