Vérvörös Tulipán (Yoongi ff.) ÁTÍRÁS ALATT

3.fejezet

Már most megbántam, hogy tegnap mindenre rábólintottam a tervezésnél, ugyanis jelenleg egy kibaszott szűk dobozban csücsülök, miközben Jaehwa szó szerint mindenen áttol egy kiskocsin. Mivel beleegyeztem, hogy velem jöhet, ezért most ő az, aki feltünésmentesen bejuttat az épületbe. Túl hosszú idő telt el, mióta be vagyok ide zárva. Lehet még a végén klausztrofóbiám lesz. Egyszer csak párbeszéd hangja ütötte meg a fülem, mire minden izmom megfeszült. Jelenleg a tűzzel játszunk, ugyanis a Rivertain Hotel az egyetlen működő szállodaszerűség Daegu-ban. Csak a pénzes emberek jönnek ide és természetesen Soobin fennhatósága alá tartozik az egész épület, úgy, mint sok más dolog is. Fogalmam sincs, hogy ki az a Jung Hoseok, de biztosan nem egy senki, ha itt száll meg, ráadásul elég busás összeget fizetnek azért, hogy eltegyem lábalól. Csak akkor eresztettem ki a benntartott levegőt, amikor abbamaradt a beszélgetés és tovább haladtunk. Ez az! Végre bent vagyunk! Most már csak fel kell érnünk az 50. emeletre feltűnés nélkül. Egy kis idő elteltével észrevettem, hogy valami nem stimmel. Jaehwa sokkal óvatosabban bánik a dobozzal, amiben jelenleg tartózkodom, és mintha magassarkú kopogása szűrődne be odakintről. Francba! Már azon gondolkodtam, hogy miként szabadulhatnék meg a zavaró tényezőtől, amikor betolt egy ajtón. Füleltem, hátha meghallok valamit, azonban néma csönd volt. Megállt a nő! Itt a lehetőségem! Ki akartam törni a dobozból, de mielőtt bármit is tehettem volna, elindultunk felfelé. Ezután nem kellett túl sok ész, hogy tudjam egy liftben vagyunk, tehát pontosan ott, ahol lennem kéne. Egy kis idő elteltével megálltunk és a nő kitolt a liftből. Felvettem a maszkom és vártam, hogy megállítsa a kocsit. Elővettem a késem és készen álltam, hogy végre kijöhessek ebből a szarból. Abbamaradt a magassarkú kopogása és megálltunk, mire felhajtottam a doboz tetejét és kiugrottam belőle. A nő, aki elhozott ideáig, rémülten sikoltott egyet, viszont már csak egy gurgulázó hangot hallatott, amikor elmetszettem a torkát. Miután kilehelte a lelkét, fogtam és nagy nehezen belegyömöszöltem abba a dobozba, amiben még nemrég én tartózkodtam. Körbenézve láttam, hogy pontosan a 143-as szoba ajtaja előtt álltunk meg és pont időben voltam. A megbeszéltek szerint Yoonah pontban éjfélkor kikapcsolja a riasztót. Nincs sok időm, ugyanis a kamerákat csak rövid időre tudta meghekkelni. A zárt feltörve óvatosan kinyitottam az ajtót. A sötét szobába belépve, csak egy alvó ember szuszogása törte meg a csendet. Elővettem, majd kibiztosítottam a fegyverem, ha valami balul sülne el. A hotelszoba valószínűleg az egyik legjobb lakosztály lehetett, mivel régóta nem láttam már ilyen szépen berendezett lakást. Az előszobán áthaladva, óvatosan a tőlem balra nyíló ajtó felé nyúltam. Nagyot nyelve lenyomtam a kilincset. Megkönnyebbülten lélegeztem fel, amikor az nem csapott nagyobb zajt. Lassan belöktem az ajtót, majd hangtalanul, szinte lábujjhegyen lépkedve odamentem a szoba közepén elterülő óriási franciaágyhoz. A takaróba burkolózott személyre emeltem a fegyverem, viszont valami miatt nem tudtam meghúzni a ravaszt. Elbizonytalanodva lépek közelebb az ágyon fekvő személyhez. Valami nem stimmelt vele. A takarót megfogva egy hirtelen mozdulattal lerántottam róla, mire horrorisztikus látvány tárul elém. Egy halott nő feküdt az ágyban, véresen, egy szál fehérneműben. A homlokomat ráncolva szemléltem a holttestet, mire egy fegyver csöve nyomódott a hátamhoz. A szívem a torkomba ugrott ijedtemben, ahogy megéreztem egy személy jelenlétét a hátam mögött.

– Keresel valakit? – hangzott fel egy férfi hangja, megtörve a síri csöndet. Hogy a francba került ez mögém?! Egyáltalán nem érzékeltem a jelenlétét!

– Igen, Jung Hoseok-ot. Nem láttad esetleg valahol? – kérdeztem vissza, ugyanis nem volt jobb ötletem, mint beszéltetni.

– Én vagyok Jung Hoseok. – jelentette ki, miközben ellépett tőlem, majd a fegyverét továbbra is rajtam tartva elém állt. Úgy tűnt, nem zavarja, hogy még mindig nálam van a pisztolyom és éppen rá célzok. – Te pedig Ryu Hyun. – folytatta felém biccentve, mire elkerekedett a szemem a döbbenettől. Honnan tudja a nevem? Hogy a francba ismert fel? Maszkot viselek, csessze meg! – Ryu Byeol testvére.