Vérvörös Tulipán (Yoongi ff.) ÁTÍRÁS ALATT

5.fejezet

Arra ébredtem, hogy kopogtatnak. Felix már elment és Jaehwa vette át a helyét, aki most mellettem alszik a betegágyon. Nem akartam felébreszteni a lányt így nem válaszoltam, viszont ennek ellenére is kinyílt az ajtó. A sötétben csak annyit tudtam kivenni az alakból, hogy férfi, mást nem. Feszülten vártam, hogy közelebb lépjen, miközben valami fegyver után kutattam, de nem találtam semmit. Az ágy mellett lévő lámpa után nyúltam, hogy hozzá vágjam, azonban meggondoltam magam és inkább felkapcsoltam azt. Amint a világosság betöltötte a szobát, végre fel tudtam ismerni a hívatlan vendéget. Mindkettőnk döbbenten nézett a másikra.

– Azt hittem alszol. – jelentette ki meglepetten Jungkook.

– Én meg, hogy valaki ki akar nyírni. – vágtam rá, mire a fiú zavartan nézett rám.

– Csak azért jöttem, hogy megnézzem, minden rendben van-e. – magyarázta meg a helyzetet. A mellettem fekvő Jaehwa is mozgolódni kezdett. Amikor a lány felült, a fekete hajú tekintete rávetült. – A pszichopata is itt van?! – nézett ijedten a barnahajúra, mire az összeráncolta a szemöldökét, tekintve, hogy még csak most kelt fel és az éjszaka közepe van. Mielőtt azonban bárki is megszólalt volna, megkordult a hasam. Mindketten rám néztek, majd Jungkook fáradtan felsóhajtott.

– Mióta felébredtél nem ettél, igaz?

– Tekintve, hogy nem nagyon volt rá alkalmam. – vágtam vissza, azonban a fiú elengedte a füle mellett a megjegyzésem.

– Várj itt! Hozok valamit! – jelentette ki, viszont még ki sem lépett az ajtón, amikor Jaehwa megállította.

– Én is megyek! Nem bízom benned! – jegyezte meg, miközben elment a fiú mellett. Amint egyedül maradtam, lefeküdtem. Nem tudtam eldönteni, hogy jó ötlet volt-e vagy sem elengedni őket kettesben. Nem telt bele sok idő, és már nyílt is a bejárati ajtó, majd Jaehwa lépett be rajta. Egyedül.

– Hol hagytad az éjjeli őrt? – kérdeztem összeráncolt szemöldökkel, mire Jae megrántotta a vállát, és az ételt tálcával együtt letette az ölembe. – Köszönöm!

– Nincs mit! – válaszolta, majd leült mellém. – Szerinted meddig fognak itt tartani minket? – törte meg a csendet Jaehwa pár perc elteltével.

– Nem tudom, de jelenleg, ha Min Yoongi nem akar megölni, akkor itt biztonságosabb, mint bárhol máshol. Hiszen tudod, Byeol még mindig kutat utánam. Itt legalább nem talál rám.

– Szerintem túlságosan is bízol ebben a férfiban. Nekem egyáltalán nem tetszik. – tette karba a kezét.

– Elhiheted, hogy én sem rajongok érte. – válaszoltam savanyú képpel. Min Yoongi egy kibaszott seggfej és ezzel senki sem vitatkozhat. – Azonban ő még nem nyírta ki egyikünket sem.

– De megpróbálta.

– Ez igaz. – jelentettem ki magam elé bámulva. Igaza van Jaehwa-nak. Megpróbált megzsarolni azokkal, akik fontosak nekem. Majdnem megölette Jae-t, sőt meg is tette volna, ha nem lépek közbe. – De nem tudunk megszökni. Mindenhol őrök vannak és sérült vagyok.

– Hát várjuk meg míg felépülsz!

– Hol vannak a többiek? – kérdeztem elterelve a témát, ugyanis nem akartam megkockáztatni, hogy valaki meghallja a beszélgetésünket.

– Mindenki kapott saját szobát és természetesen egy-egy őrt is maguk mellé.

– Legalább nem tart cellában minket. – jegyeztem meg félig viccelődve félig komolyan.

– Tényleg megéri kockáztatni az életed, ahelyett, hogy hazamennél? – kérdezte elkomolyodva Jaehwa, mire a hirtelen váltástól meg sem tudtam szólalni.