Vérvörös Tulipán (Yoongi ff.) ÁTÍRÁS ALATT

11.fejezet

Miután Yoongi befejezte a mondatot, halálos csönd telepedett a szobára.

- Nem. - hangzott fel halkan Jaehwa hangja, miközben Yoonah és Aerum aggódóan járatták a tekintetüket a lány és Yoongi között. A fekete hajú férfi rám vezette a tekintetét, amiben kihívás csillogott. Be kellett szállnom. Nem tehettem mást.

- De. - jelentettem ki határozottan, miközben eltávolodtam Jungkook-tól, hogy közelebb mehessek a lányokhoz. - El kell mennetek.

- Miről beszélsz, Hyun? - kérdezte Aerum összezavarodva. Jaehwa a szemembe nézve látta az elhatározottságot. Yoonah is észrevette azt, amit Aerum még nem.

- Te ezt már azelőtt eldöntötted, hogy Min rájött volna, nem igaz? - kérdezte Jaehwa, habár már tudta rá a választ.

- Azután akartam elmondani, hogy beszéltem Jungkook-kal. - válaszoltam halkan, miközben kerültem a lányok pillantását. Hirtelen kitört Jaehwa-ból a nevetés, azonban örömnek nyoma sem volt, inkább hangzott keserűnek és száraznak.

- Én komolyan nem hiszlek el. - jelentette ki gúnyosan, miközben a két mellette álló lány aggódva méregettek minket. - Vele beszélsz először? Aztán ráadásul összejössz vele? Pont vele? - fröcsögte gyűlölettel teli hangon. - Pontosan tudod, hogy miért nem bírom elviselni! Ne tégy úgy mintha nem tudnád! - emelte fel a hangját, mire nem csak én, de Jungkook is összerezzent. A haraggal és fájdalommal teli szemébe nézve, elszorult a torkom. Nem gondoltam Jaehwa-ra, amikor a tettetés mellett döntöttem. És nem csak most, eddig is figyelmen kívül hagytam a tényt, hogy őket elrabolták és erővel hozták ide. Fogalmam sincs min mentek keresztül, ameddig én az igazak álmát aludtam a vérveszteség miatt. Több mint egy hónapon keresztül szőnyeg alá söpörtem a jeleket. Hát persze, hogy a szobájukba ettek és ha mégsem, akkor kényelmetlenül érezték magukat, hiszen le akarták őket lőni, amikor először találkoztak. Erről a tényről könnyen megfeledkeztem, hiszen Yoongi engem nem akart megölni, túl hasznos voltam a számára ahhoz, viszont a lányokkal gondolkodás nélkül végezne. Micsoda egy barom voltam. Jaehwa és a többiek szemszögéből nézve, elárultam őket. Állítólag összejöttem azzal a fiúval, aki kishíján agyonlőtte Jae-t. Nem számít, hogy csak parancsot követett. És a szökés? Ha én nem lettem volna, már rég megpattanhattak volna innen. Nem. Ha én nem lettem volna, akkor elsősorban el se rabolják őket. Nélkülem nem kellett volna ennyi mindenen keresztül menniük. Igen. Nélkülem jobb lesz nekik. Ezért kell elmenniük nélkülem. - Mi van elvitte a cica a nyelved? - húzta össze a szemét a lány.

- Nem csak Jungkook miatt nem szökhettem el veletek. - szólaltam meg végre, azonban egyre nehezebben jöttek a szavak. - Felix-nek megígértem, hogy visszahozom Hwang-ot.

- Tehát egy idegent, akit egy hónapja ismersz, elénk helyezel? - nevetett fel Jaehwa, mire megdermedtem. Aerum-nak fájdalom csillant a szemében, ahogy elkapta a tekintetét rólam, Yoonah pedig annyira élesen szívta be a levegőt, hogy ideáig elhallatszott. Valamennyire igaza volt a szeplős lánynak, azonban nem érthettem vele teljesen egyet. Mert ez nem csak arról szólt, hanem a saját bűntudatomról. Ha akkor megölöm Jung Hoseok-ot, amikor lehetőségem volt rá, akkor nem tűnik el Hyunjin. Vicces, hiszen ez is miattam történt. Lehet egyszerűbb lenne a Seoul-i maffiának is nélkülem. Hiszen minden baj okozója én voltam.

- Az én hibám volt. - suttogtam alig hallhatóan. Annyira halk voltam, hogy csak a mellettem álló Jungkook hallhatta. A fiú alig láthatóan megrázta a fejét, viszont nem hallgattam rá. - Az én hibámból tudták elkapni Hwang Hyunjin-t. - jelentettem ki ezúttal már hangosabban, viszont értetlen arckifejezésekkel találtam szemben maga.

- Hyun, miről beszélsz? - hangzott el ma már másodjára ez a mondat, azonban ezúttal Felix szájából. Nagy levegőt véve gyűjtöttem össze a bátorságom, hogy szembenézhessek a szőke fiúval.