Vérvörös Tulipán (Yoongi ff.) ÁTÍRÁS ALATT

14.fejezet

Másnap reggel az első dolog, amit tettem, amint felkeltem, hogy elátkoztam Min Yoongi-t meg az ő hülye ötleteit. Összesen aludtam három órát. Fantasztikus! Álmosan csoszogtam ki a mosdóba, szinte alig tudtam nyitva tartani a szemem. Azt mondta menjek le reggelizni, de azt elfelejtheti. Biztos, hogy nem kerülök vele egy légtérbe a tegnapi után. Egy kis gondolkodás után úgy döntöttem, hogy inkább visszafészkelem magam az ágyamba és olvasok, ameddig Taehyung meg nem rohamozza a szobámat Jungkook-kal az oldalán. Eltelt öt perc, viszont egy oldalt se tudtam elolvasni. Folyamatosan elkalandozott a tekintetem és azon kaptam magam, hogy az órát kémlelem. Megráztam a fejem, majd tovább folytattam az „olvasást" egészen addig, amíg egy furcsa hang ütötte meg a fülem. A hasam volt az. Lemondóan sóhajtva ledobtam magam mellé a könyvet, majd felkászálódtam az ágyamról. Belebújtam a papucsomba és elindultam az étkező felé. Akármennyire is nehezemre esett hallgatni Őseggfelségére, muszáj voltam enni. Nem zuhanhattam magamba! Most nem! Mikor odaértem, már nyúltam volna a kilincsért, azonban megállt a kezem a levegőben. Egy mély levegőt véve lenyomtam a kilincset, és kinyitottam az ajtót, viszont ezzel egy időben valaki felállt az asztaltól. Megtorpantam a küszöbön, mire az éppen indulni készülő Yoongi is ledermedt. Az asztalnál ülő fiúk hol egyikünkre, hogy másikunkra kapták a tekintetüket.

– Megyek segítek Jin-nek! – jelentette ki a fekete hajú, mire a jelenlévők arckifejezése még döbbentebbé vált. Zavart tekintettel kísértem végig a férfi útját míg el nem tűnt az ajtó mögött. Magamhoz térve gyorsan helyet foglaltam Jungkook ballján.

– Mi volt ez? – suttogta alig hallhatóan a mellettem ülő.

– Tőlem kérded? Most jöttem be. – vágtam vissza, mire elgondolkodóvá vált a tekintete. – Mi az? – kérdeztem türelmetlenül.

– Semmi. – válaszolt a fiú gyorsan. Túl gyorsan.

– Engem is bevonnátok a sugdolózásba? – jelent meg Taehyung feje Jungkook-é mellett, mire a tetovált fiú ijedten kapta el a fejét, amivel sikeresen eltalálta az orrom. Két fájdalmas kiáltás után Jimin és Felix is ránk figyeltek. Az orromat fogva lövelltem gyilkos pillantásokat a két delikvens felé, miközben a konyhába vezető ajtó szinte kirobbant, ahogy a két férfi kirontott rajta.

– Boccs! – hangzott fel Taehyung hangja először, mire Jungkook megragadta a gallérjánál fogva, miközben elkezdett kiabálni.

– Tudod te miből van ennek a nőnek a feje! Kurvára fáj, baszd meg! – emelte fel a hangját. Eközben próbáltam egy kézzel lehámozni a barna hajúról, a másikkal meg az orrom vérzését visszatartani.

– Kussolj már el! – rivalltam rá a panaszkodó fiúra, viszont senki nem hallgatott senkire, mire egy óriási veszekedés vagy verekedés keveredett belőle. Időközben beszállt Felix meg Jin is a fakanállal. Próbálta az egyik a másikat leszedni a harmadikról. A kiabálás és szitkozódás közepette eldördült egy fegyver. Mindannyian lefagytunk. Jungkook épp Taehyung-nak akart bemosni egyet, miközben én a hajánál fogva húztam hátra, Jin pedig egyik kezével a derekamat fogta, másikkal a fakanállal verte a tetovált fiú kezét, amivel megragadta a barna hajú gallérját. Nem utolsó sorban pedig ott volt Felix, aki Tae-nek akart valahogy segíteni, miközben azt az idiótát próbálta nyugtatni. Oldalra fordítva a fejem szembe találtam magam Yoongi-val, akinek a kezében pisztoly volt, amit a mennyezet felé irányított. Az arckifejezéséről semmit nem lehetett leolvasni, azonban a másik keze ökölbe volt szorítva. A néma csöndben megköszörülte a torkát, miközben a mennyezetből folyamatosan hullottak ki kisebb darabok.

– Mindenki üljön le, de hagyjatok ki egymás között egy helyet! – adta ki parancsba, mire tettük, amit mond. Kivéve Jin, aki a konyhába igyekezett, mert elmondása szerint odaég a reggelink. Szerencsére elég hosszú volt az asztal, ezért nyugodtan tudtuk teljesíteni a kérését. Hála az égnek, én így jó messzire kerültem a férfitól! Az asztalról elvett szalvétával próbáltam elállítani a vérzést, miközben próbáltam nem felhívni magamra a figyelmet. Viszont természetesen Dr. Lee Felix szakértő szemeit semmi sem kerüli el, így szinte azonnal felpattant a helyéről, majd az asztalt megkerülve odasietett hozzám. A többiek érdeklődve fordultak felénk, amikor észrevették a kezemen a vért. Többen is felugrottak a helyükről, viszont nem jöttek közelebb. Hagyták, hogy Felix tegye a dolgát.