Back to Beacon Hills (Theo Raeken Fanfiction) /SZÜNETEL/

4.Rész

Sziasztok!
Ne haragudjatok,hogy mostanában nem volt rész. Sajnos a suli eléggé elvette az időmet,de igyekszem ezen változtatni!
El is hoztam a következő részt.
Jó olvasást hozzá!😊

" *5 órával később* "
-Kedves utasaink,5 perc múlva megérkezünk Beacon Hillsbe - hallom meg a buszvezető hangját.
Kivettem a fülemből a fülhallgatót,majd össze csuktam a könyvem és el tettem a táskámba.
A busz lassítani kezdett,ami azt jelentette,hogy megérkeztünk.
Pontosabban szólva megérkeztem.
Elvileg a halálozások száma megnövekedett,a tetteseket azóta se találják, szóval nem csodállom,hogy rajtam kívül nem volt senki,aki ide tartott.
-További szép napot,kisasszony!
-Önnek is!- köszöntem el a sofőrtől,majd leszálltam.
A szél eléggé tombolt. Felnéztem az égre,és láttam,hogy a felhők sötét szürke árnyalatot vesznek fel. Vihar közeledett. Elkezdtem szépen lassan sétálni. Sajnos hibáim egyike,hogy a lábamat bámulom sétálás közben. Ez most sem volt másképp,és megis lett az eredménye. Neki mentem valakinek.
-Elnézést,nem figyeltem-néztem fel az illetőre. Egy velem egykorú, kissé váll alá érő,barna hajú lány állt velem szemben. Vagyis, jobban mondva éppen hajolt le,mivel sikeresen kivertem a kezéből a könyveket.
-Ugyan nem probléma, előfordul-mondta kedvesen.
-Hagy segítsek!
-Ugyan,ne fáradj.
Az utasítása ellenére lehajoltam,és elkezdtem össze szedni a könyveit. Lehet,hogy a nevelt apám egy kissé pszichopatának számít,de ettől függetlenül rendes nevelést kaptam.
-Tessék- nyújtottam felé a könyveit.
-Köszi,de igazán nem kellett volna.
-Dehogynem! Hiszen én mentem neked,és miattam ejtetted el őket. Mégegyszer sajnálom.
-Nos,ez esetben köszi,és tényleg semmi baj.
Ott álltunk némán egymással szemben,végül ő törte meg a csendet.
-Hát,akkor szia- mondta,majd elindult.
-Szia- köszöntem el én is. Már épp indultam volna el,mikor hátra fordultam és utána kiabáltam.
-Hé!
-Igen? -állt meg és vissza jött hozzám.
-Ne haragudj,de nem tudsz esetleg egy motelt erre felé?
-Dehogynem. -ezután elmondta merre menjek.
-Nagyon szépen köszi!
-Ugyan,nincs mit.
Ezúttal végleg elköszöntünk egymástól.
Lassan ballagtam az utcán,hiszen nem volt hova sietnem. Az eső időközben már elkezdett esni,de nem érdekelt. Szerettem az esőben sétálni. Végül,mikor az ég egy hatalmasat dörgött,rájöttem,hogy percek múlva nem csak egy kis eső lesz itt. S lám,igazam lett. 5 perc múlva annyira szakadt az eső,mintha dézsából öntötték volna,így gyorsabb tempóra kapcsoltam.
10 perc múlva meg is érkeztem a Motelba.
-Jó napot! Egy szobát szeretnék.
-Szervusz. Már is nézem.
-Rendben.
-Pont van egy szabad szobánk. 28-as szoba.
-Köszönöm,az tökéletes lesz.
-Tessék,itt a kulcs. A szobát a 2. emeleten,a lépcsőtől jobbra találod.
-Köszönöm. -mondtam. Épp indultam el a szobám felé,mikor utánam szólt.
-Ne haragudj,de meddig foglalhatom a szobát?
Na erre jól rákérdezett,mert nem tudtam,hogy meddig maradok.
-Egyenlőre egy hétre,ha lehet.
-Rendben. Ha tovább szeretne maradni,akkor kérem a tartózkodási szándékát legkésőbb a lejárati nap reggelén közölje.
-Rendben. Viszlát!
-További szép napot!
Mostmár megindultam végleg a szobába.
Felsétáltam a lépcsőn,és jobbra mentem,ahogy mondták. A szobám a folyosó végén volt. Beillesztettem a kulcsot a zárba,majd miután kattant egyet,beléptem. Amint beléptem,láttam,hogy minden bézs és fehér színben pompázott. Nos,nem volt nagy,de nekem megfelelt. A kabátom felakasztottam a fogasra,a cipőm levettem,és a fogas alá helyeztem,majd elkezdtem körülnézni. Az ajtón ahogy beléptünk,balra egy kis konyha fogadott. Az ajtótól egy keskeny kis folyosó vezetett a hálószobáig. Onnan nyílt egy kis fürdőszoba,zuhanyzóval és kézmosóval ellátva. Illetve egy mosógéppel felszerelve,ha valaki netán hosszabb időre maradna,és nem szeretné a lenti mosodát használni.
Ezen kívül megtalálható volt az ággyal szemben egy tv,mellette egy gardrób szekrénnyel ellátva. Az ágy mellett bal oldalt egy éjjeliszekrény, míg jobb oldalt egy komód foglalt helyett.
Táskámat az ágyra dobtam, majd elkezdtem ki pakolni. A gardróbba a ruhák kerültek,a könyvem és egy számomra kedves kép a komódon foglalt helyett. Ránéztem a képre, és melegség járta át a szívem. A képen Deucalionnal és az ikrekkel vagyok. Emlékszem,akkor készült,amikor 7 évesen békát fogtunk.
*Visszaemlékezés*
-Reina ne!! -sikította Aiden.
-Ne már! Nézd milyen cuki!- futtam utána,kezembe egy békával.
-VIDD INNEN!-sikoltotta.
-Nem-nem! Előtte nézd meg!
-Mondtam,vidd innen!
-Nem!
-DEUCALION BÁCSI!!!! -kiabálta nevelt apámnak. -Segíts! -mondta,majd a háta mögé bújt.
-Gyerekek,mi folyik itt?
-Reina békával kergett-árult be Aiden
-Árulkodós.....
-Reina,ne kergesd Aident! Aiden,neked meg mit mondtam,az árulkodásról?
-Azt,hogy csúnya dolog-mondta lehajtott fejjel.
-Így van.
-Ne haragudj-nézett rá kiskutya szemekkel.
-Nem haragszom. -nézett rá kedvesen.
-DEUCALION BÁCSI!!! -kiabált Ethan,és felénk szaladt egy fényképezőgéppel a kezében. -Nézd mit találtam!
-Nahát,ezt hol találtad? -vette el a gépet.
-A garázsban.
-Kali drágám,lefotóznál vele minket?
-Hát,persze-vette el a gépet hanyagul, mintha untatná a dolog,hogy ezt is neki kell elvégezni. Amint átvette, Deucalion törökülésbe leült.
-Jól van gyerekek,figyeljetek rám. Reina te gyere a nyakamba,Aiden a bal,Ethan pedig a jobb combomra. Rendben?
-Igen! -feleltük mind a hárman,egyszerre kórusban.
Emlékszem,hogy a kép elkészítése előtt,gyors magamhoz vettem egy békát,és úgy pózoltam.
-Mosolyogjatok! -mondta Kali.
Végül a kép elkészítése után,a béka kiugrott a kezemből,egyenesen Aidenre.
-Ne már Reina,ez komoly??? -kérdezte dühösen.
Deucalion belátta,hogy reménytelen vagyok,hiszen a béka így is,úgy is nálam lesz. S amint ezt végképp sikerült realizálnia,hangos nevetésbe tört ki, velünk együtt.
*Visszaemlékezés vége*
"Na igen. Akkor minden más volt."
Állapítottam meg magamban. Végül lementem valamit ennivalóért.
Az ebédlő,annak ellenére,hogy az épület nem volt valami nagy, gyönyörű volt. A recepcióval szembeni ajtóval helyezkedett el.
Az ajtóval szembe a konyha volt szemben,ahol az ablakba lehetett kikérni a vacsorát.
Két oldalt tizenöt négyszemélyes asztal foglalt helyett.
Kikértem az ebédem,ami nem más volt,mint tyúk húsleves,másodiknak pedig petrezselymes krumpli rántott hússal és sajttal,mellé pedig vizet ittam.
Mit mondhatnék,imádom a húst. S vérfarkas létem miatt,kissé több energia bevitel kell,de nem eszem túlzásba.
Húsz perc utan felmentem a szobába és tovább olvastam a könyvem. Megkell hagyni,nekem nagyon tetszik.
*Pár óra múlva*
Elmélyülten olvastam a könyvet,majd tíz perc elteltével megnéztem az időt. Aha, még mit nem. Én érzékeltem tíz percnek,pedig a valóságba az a tíz perc 6 órának felelt meg. Ami azt jelentette,hogy a vacsoráról szépen lekéstem. Na nem baj,már megszoktam,hogy nem eszek rendszeresen.
Kinéztem az ablakon. A vihar még mindig dúlt odakint.
A könyvem a komódomra helyeztem,majd úgy döntöttem,hogy elmegyek aludni. Bár az óra még csak 20:30-at mutatott,mégis szükségét éreztem,tekintve,hogy egy csomót utaztam.
A lámpát lekapcsoltam,majd bebújtam az ágyba.
Kiskoromban sokat néztem a vihart, és ez most sem volt másképp.
Hosszasan néztem az ablakon lévő eső cseppeket,hogy melyik ér le előbb. Végül a villámlások gyönyörködésében elnyomott az álom.