Back to Beacon Hills (Theo Raeken Fanfiction) /SZÜNETEL/

16.rész

" -A gyanúsítottat elfogták. A gyanúsított neve Yukimura Kira.
-Mi a 187-es? -kérdezte farkas barátom, majd ránéztem a kérdezett fiúra.
-Gyilkosság."

Idegesen pattantunk be a Jeepbe, majd Scott háza felé vettük az irányt.
-Stiles, megértem, hogy ideges vagy, de lassíts.
-Nem lehet. Mihamarabb oda kell érnünk.
-De nem úgy, hogy balesetezünk.
-Igazad van. Sajnálom.
-Megértem, hogy sietni akarsz, hiszen a barátunkról van szó.
Tettem kezemet a vállára, amitől látszólag lenyugodott.

-Mi van Kirával? -szállt ki idegesen a kocsiból sofőrünk.
-Scott!
Nem válaszolt, csak egyenesen rohant be a házba. Mi pedig követtük.
A lépcsőn felfelé szaladva Stiles majdnem elesett. Persze, azt is csak azért, mert Theo elkapta, mielőtt szembe találja magát a lépcsőfokkal. Ahogy beértünk a szobába, annyit láttunk, hogy Scott karma Corey tarkójában van. Theo érthetetlenül nézte, hogy mi folyik itt, majd miután feleszmélt a hirtelen ért sokkból Lydia felé fordult.

-Most meg mit csinál?
-Behatolt az emlékeibe. Az alfák képesek ilyesmire.
-Elég veszélyesnek tűnik.
-Nekünk mondod? -szólt közbe Stiles.
-És szerintetek lát valamit?-tette fel a kérdését Mason is.
-Remélem.
Bizonytalanodtam el én is.

Kis idő múlva arra kaptuk fel a fejünket, hogy Scott kirántja karmait a fiú tarkójából.
-Corey jól van? -szegezte a kérdést nekünk az alfa.
-Ez meg mi a fene volt?
-Kutya bajod.
Corey a tarkójához nyúlt, majd úgy tűnt egy percre lesokkolódott.
-Vérzik.
-Meggyógyul.
-Scott! -szólt oda neki legjobb barátja.
-Nem lesz semmi baja! Viszont, a-azt hiszem sikerült. Láttam valamit, valami alagutat. Telis tele csövekkel. Két vastag kék csővel. -mutatta felénk idegesen a rajzot.
-Várjunk csak. - szólalt meg ember barátom - Ismerem ezt a helyet. -felékaptuk a fejünket- Régen arra deszkáztam. Emlékszel? Apa egyszer nyakon csípett.
-Ez a víz tisztító. -felelte az eperszőke hajú lány.
-Vagyis ott vannak. Itt találjuk Liamet és Haydent. -indult el Scott, Masonnel a nyomában.
-Scott! Scott, lassíts. Használd a fejedet. Masont nem viheted.
-Liam a legjobb barátom.
-Ó, és neked is farkas erőd lett? Nem is tudtam róla.
-Ha te nem jössz, majd ő segíthet.
-Megyek, csak beszélek apámmal, mert áthelyezik a testet nehogy megint ellopják.
-És mik a tervei? -kérdezte Malia.
-Nem tudom, de a tolvajunknak meg sem kottyant a jeepem.
-Vigyük magunkkal Theot. - mondta az említett lány.
-Inkább maradnék. Lehet, hogy a rémdoktorok még visszatérnek Coreyért.
-Stilesnak igaza van. Gondoljuk ezt végig. -felelt a banshee.
-Végig gondoltam. Lehet, hogy Liamék már nem is élnek.
-Kapkodsz, Scott. Nézz Coreyra.
A fiú rá nézett. Érezte a fiatalabb félelmét, és heves szívverését. Tekintetét vissza emelte a lányra.
-Megkeresem Liamet. -mondta határozottan, majd elindult ki az ajtón.
-Üzenjetek, jó? -mondta Stiles a vérprérinek.
-Jó, persze.
-Szólj, ha van valami.- kiabált még utána.

-Szerintetek megtalálják őket? - kérdeztem, miközben a kanapéra rogytam.
-Nagyon remélem. - felelte Lydia, miközben Corey tarkóját tisztította egy törölközővel.
-Begyógyult, nem? -kérdezte a fiú.
-De, teljesen. -mondta Theo.
-Oké. Jó buli volt. Főleg, amikor egy vérfarkas betört a tudatomba a tarkómon. -indult meg az ajtófelé.
-A helyedben nem szaladnék, Corey. Tudod, Lydia banshee. Képes megjósolni ha valaki meghal. Lydia mi lesz vele, ha elmegy?
-Rosszul fog járni. Nagyon rosszul.
-Kössz, de nem félek. -indult meg megint az ajtó irányába. Felálltam a kanapéról, majd elkaptam a csuklóját. Meglepetten felém fordult.
-Mit akarsz?
-Ülj vissza, kölyök. Most! -villantottam fel szememet, mire látszólag megijedt, és vissza ment.
-Mi viszont féltjük a barátainkat.
-Mit láttál még? Gyerünk Corey, biztos volt valami.
-Mondtam, hogy eljöttek. És... Elvittek a kórházból.
-Hová vittek?
-Már mondtam. Ahová Scotték mentek. Oda.
-Jó,de utána mi volt?
-Semmi.
-Azt kötve hiszem. Agyalj Corey. Erőltesd meg magad, rendben?