Back to Beacon Hills (Theo Raeken Fanfiction) /SZÜNETEL/

13.rész

Már egy hete,hogy hazaköltöztem Beacon Hillsbe. Azt hiszem nem kell részleteznem,hogy az elmúlt két év mennyire nehéz volt számomra. Ez alatt az idő alatt sok dolog történt. De talán a legfontosabb,amit én magam sem gondoltam volna az,hogy Deucalionnal kibékültem. Elég sokáig a telefont sem voltam hajlandó felvenni,míg ez az egész addig fajult,hogy Ethan elmondta neki,hogy hol talál. Így történt az,hogy a férfi,aki felnevelt csurom vizesen állt a San franciscoi lakásom ajtaja előtt. Igen,a legnagyobb viharban kellett jönnie.

-Szia,Reina. -nézett a szemembe. Lenéző pillantást kapott tőlem,majd csuktam volna be az ajtót,de a lábával megakadályozta azt. -Mi az,már be sem engeded apádat?
-Tudtommal nem vagy az apám.- vágtam rá flegmán. - Elvennéd a lábad? Nem tudom tőle becsukni az ajtót.
-Nézd,megértem,hogy haragszol rám.
-Haragszok? Wáo,enyhe kifejezés....
-Had javítsam ki magam. Tudom,hogy dühös vagy rám,de...
-Egy fokkal jobb meghatározás. -erre a kijelentésemre sóhajtott egyet. Azt hiszem nem teszik neki,hogy beleszólok,dehát ez van. Nem is én lennék,ha nem így lenne.
-Kérlek engedj be. Ígérem mindent megmagyarázok bent.
-Nem érdekel a magyarázatod! Volt rá két éved! Eddig hol maradt? Ha??? -kiabáltam. Nem érdekelt,hogy mit gondolnak a szomszédok, elvégre nemsokára úgyis hazamegyek. A kiabálásra Isaac is kijött.
-Reina,mi folyik itt? -kérdezte tőlem. De a választ nem tőlem kapta,hanem az ajtóban álló férfitól.
-Jöttem megmagyarázni a dolgokat.
-Nem gondolod,hogy ezzel elkéstél? -tettem fel a kérdést.
-Talán igazad van,de had magyarázzam meg. Utána eltűnök,ha azt szeretnéd.
-Legyen. -egyeztem bele.- Hallgatlak.
-Most? -kérdezett vissza.
-Most.
-Hát jó.... -éppen kezdett volna bele,mire drága barátom megszakította.
-Deucalion,bár nem vagy a szívem csücske,kérlek gyere beljebb. Ne a szakadó esőben állj. -nem hiszem el. Ő most tényleg beinvitálta a házba. Remek. Isaac bevezette a nappaliba,én pedig egy bögre forró teával kínáltam meg. Az ajtóból figyeltem,ahogyan a forró ital lecsúszik a torkán,s testét átjárja a melegség.
-Köszönöm a teát. -tette le a bögrét az asztalra. Felemeltem a poharat az asztalról,majd kivittem a konyhába. Visszafele menet láttam,hogy Isaac feláll a kanapéról,majd kisétál a szobából. Megtorpant mellettem,és a fülembe súgott.
-Ha lehet,ne öld meg. Oké?
-Már miért ölném meg? -nem értettem miért mondja. Elvégre nem akarom megölni. Na jó,talán egy kicsit mégis.
-Egyrészt,mert meglenne rá az okod. Másrészt,bármit is mond,ne hagyd,hogy a düh irányítson.
-Nem ölöm meg,oké?
-Nagyon helyes. -válaszolta Isaac.
-Mellesleg,amúgy sincsen kedvem kicipelni a holttestét az erdőbe,hogy elásam.
-Most komolyan?
-Komolyan. -válaszoltam higgadtan. -Na de, bármennyire is élveztem ezt a kis beszélgetést,odabent várnak rám,szóval szurkolj nekem. Vagy imádkozz,hogy életben maradjon. Rád bízom a döntést. -válaszát meg sem várva léptem be a nappaliba. Deucalion riadtan kapta rám a tekintetét,ahogy beléptem és leültem a vele szembeni kanapéra.
-Ugye nem áll szándékodban megölni? -kérdezte. Sejtettem,hogy hallhatta a beszélgetést,hát,úgy tűnik igazam volt.
-Majd meglátjuk. -mondtam fapofával teli hangon. -Miért csak most jutott eszedbe az,hogy megmagyarázd a hazugságodat?
-Elmondok mindent,de kérlek hallgasd végig,és ne szólj bele. Rendben? -válaszul csak bólintottam. - Tudom haragszol rám,ennyi idő után is. De meg kell értened,hogy mindent érted tettem. Nem akartam elmondani neked,mert akkor már mindegynek tűnt. Elhoztalak az égő házból. Hogy miért? Mert bármennyire is szörnyeteg voltam,vagy vagyok, ennek ellenére nem nézhettem végig egy gyermek halálát. Kevesen tudják,de ismertem édesanyádat. Amikor jóba voltunk a lelkemre kötötte,hogy ha valami baja esik,akkor vegyelek magamhoz,a többiekkel együtt. Aztán a kapcsolatunk megromlott. Rátértem a rossz útra. Aznap este mikor az eset történt,gondoltam meglátogatom anyukádat. Elakartam köszönni tőle,mert tudtam,hogy soha többé nem jövök vissza az miatt,ami történt. Ahogy egyre közeledtem a házhoz,éreztem a füst szagát. Amint közelebb értem,mindent beborított a láng és a korom. Berohantam a házba,s ott feküdt az anyukád a nappali padlóján,veled a karjában. Odarohantam hozzá. Próbáltam kivinni,de ő a kezembe adott téged,és azt mondta,hogy bármi is történjen,az életem árán is vigyázzak rád. A könnyeimmel küzködve könyörögtem neki,hogy kapaszkodjon belém,kiviszem őt is. De nem hallgatott rám. Magamhoz öleltem,majd a fülébe súgtam,hogy minden rendben lesz. Végül a karomba vettelek,és elindultam veled kifelé. Épphogy kiértünk,a ház hatalmasat robbant,és én a földre estem,veled a karjaimban. Ott ültem az eszméletlen testeddel,közben pedig ordibáltam.
-NEM! NEEEEEEM!-csak ezt tudtam mondani. Megígértem anyukádnak,hogy kihozom őt is,de nem így lett. Nem tudtam tőle elbúcsúzni,de ami a legjobban fájt,az az volt,hogy nem tartottam be az ígéretemet. Nem mentettem meg őt. Végül rádnéztem, és a harag,amit akkor éreztem,egy perc alatt elmúlt. Láttalak felnőni. Ahogy nölsz,egyre jobban édesanyádat látom benned. Tudom, hibáztam. De kérlek értsd meg,hogy én csak az édesanyádnak tett ígéretemet tartottam be. Tudom,elmondhattam volna,hogy vannak még elő rokonaid,de akkor,abban a percben azt hittem,hogy itt akarsz majd hagyni. Évekkel később meg már mindegynek tűnt. Mindezt nagyon sajnálom. -mondta a végén,könnyezve. Akkor vettem észre,hogy patakokban folynak a könnyeim. Hogy mióta? Valószínűleg anya halálán. Ekkor döntöttem el azt,hogy bármi is történt,megbocsátok neki. Sőt,már régen megbocsátotam. Most,hogy tudtam,nem akartam elhinni.
-Igaz ez? -kérdezte sírva.
-Mind igaz. -húzott magához.- Hé,ne sírj. Tudom,hogy fáj tudni,hogy hogyan történt,de meg kell nyugodnod.
-Én úgy sajnálom. Valójában már rég megbocsátotam neked. Nem tudom miért csináltam azt amit,de nagyon...
-Semmi baj,Prücsök. -A név hallatára elnevettem magam. Mindig így hívott.-A múlton nem tudunk változtatni,de a jelent és a jövőt még jobbá tehetjük. Na,mit mondasz? Hajlandó vagy megtűrni magad mellett?
-Igen. Életben hagylak. -nevettem el magam. -Maradsz estére?
-Ha ezt szeretnéd. -egyezett bele.