SINNERS || HyunLix ✔

➣ II. R i s k y Mi s s i o n

_Rizikós_küldetés_

Felborítottam a kávém - kellemes módja az ébredésnek. A zsebemből kivettem pár darab zsebkendőt, és felitattam a fekete folyadékot, a poharat pedig kidobtam a kukába.
A zsebkendők is ott végezték, én pedig sóhajtva dőltem hátra a forgószékben, és fordítottam fejemet az ablak irányába. Sötét volt odakint, a helyiségben pedig le van kapcsolva a villany.
Megint összejött a túlóra, pedig semmit sem csináltam, mióta végeztem.
Az órára néztem, ami éjfélt ütött. Csodás, lassan felesleges hazamennem... aish, már megint hoztak ide valamit. Néha utálom, hogy senki sem tud rólam semmit, akkor nem hagynának piát egy gyümölcskosárral az asztalomon. Nem az, hogy nem iszom alkoholt, de a sojut képtelen vagyok meginni.

Gondolataimból két kopogás húzott ki. Kétszer is átgondoltam, hogy megszólaljak-e vagy sem.
-- Bejöhet.
-- Annyeong, Felix nyomozó úr, zavarhatom? -- nyitott be a főnököm.
-- Természetesen. -- Mintha mondhatnék nemet.
-- Hogy érzi magát mostanában?
-- Fáradtan. -- Nem akartam nekiállni magyarázkodni. Bizonyára tudja, hogy olykor három különböző ügynél segítek egy nap.
-- Elhiszem, de... van egy nagyobb probléma, és már nem tudom, kit tudnék megbízni vele, ha nem téged -- ült le az íróasztal előtti székre. -- Három emberem már oda emiatt. Még neked is félve mondom el...
-- Ha ennyire veszélyes, az már nem a rendőrség asztala -- jegyeztem meg. -- Adja át a különleges osztálynak, és-
-- Kettő belehalt, a harmadik elmegyógyintézetbe került, pedig mentálisan stabil volt -- vágott szavamba. -- Figyelj, tudom, hogy mennyire éles az eszed, bárkinek legyen bármilyen rangja a tiédhez képest. Nem az egódat tervezem növelni, mert ez az igazság... segítened kell, valakinek fel kell tennie a pontot az i-re.
-- Honnan ennyire biztos abban, hogy nekem menni fog? És ha én is meghalok?
-- Te az életed árán is végig csinálod, amit elkezdesz, Felix -- mosolyodott el.
Végülis, túl sokáig vagyok az irodámban... nem ártana kimozdulnom, mi?
Nagyot sóhajtottam, majd az órára néztem. 12:13... szép sorozat.
-- Reggelig átgondolom, ha most tájékoztat.
-- Rendben -- bólogatott, majd halkan folytatta. -- Mehetnénk máshová? Talán itt a falnak is füle van.
-- Rendben. Úgyis kinyírtam a kavémat -- álltam fel, majd betoltam a forgószéket, és a fogasról leakasztva a dzsekim, felvettem. Miután a mobilomat a zsebembe mélyesztettem, kinyitottam az ajtót, és előre engedtem őt, hogy bezárhassam az irodát.
-- Még mindig feketén iszod? -- indult meg a lift felé, én pedig követtem.
-- Igen, különben elaludnék munka közben.
-- De mára akkor nem volt elég?
-- Van még dolgom -- száltam be utána, majd megnyomta a gombot.
Kiszálltunk a földszinten, és amíg elmentem kávéért, azt mondta, megvár az épület előtt. Így hát mikor kimentem, megkérdeztem, hogy merre megyünk.
-- Nem messze, és nem rabolom sokáig az idődet -- biccentett, s elindult.
-- Még ráérek -- pillantottam a karórámra. 12:21. -- Harminckilenc percig.
-- Csak tíz lesz -- ült le a padra. Valóban nem jöttünk messzire, mert megállt egy dohánybolt előtt. -- Kérsz valamit? Piát gondolom nem, mert az irodába hagytad, pedig hozhattad volna.
-- Ha vesz nekem egy Raison-t, kifizetem. Most nincs kedvem mást inni kávén kívül, a cigim pedig elfogyott.
-- Rendben van. Az öregre viszont ráfér egy soju -- nevetett majd bement az üzletbe. Öreg, mi? Vagyis van ötven körül, de kinéz negyven-negyvenötnek.
Még nem ittam meg a kávém, inkább megvártam míg kijön a cigimmel. Nem mintha nem mehettem volna vele, de nem akartam megint kiönteni az italom... legalábbis bent, mert leszedik a fejem.
-- Tessék, a Raison -- adta a kezembe, mikor kijött, és már az irányból tudtam, hogy a parkba megyünk. Megköszöntem, és követtem, majd mikor leültünk a padra, rágyújtottam... tilos lenne, de üres, mint a lelkem.
Végül ki akartam fizetni, de nem fogadta el, tehát eltettem a pénzt, és megvártam, míg elkezdi a mondandóját.
-- Az a név mond neked valamit, hogy Choi Yuna?
-- Az elnök lányára gondol? -- szívtam a cigarettámba.
-- Igen. Holtan találták meg, szervek nélkül. Kitalálod, hol?
-- Hm... valószínűleg messze az otthonától. Ha közelben találják meg a holttestet, az elkövető is lebukhat -- álltam neki a kávémnak, de a válasz miatt majdnem félrenyeltem.
-- Az elnök házában.
-- A saját házában? Lehetetlen...
-- Pedig így volt. Az elkövető semmiként nem lehetett az elnök úr, mert tárgyaláson. A lány elvileg a barátjához ment, így a ház üres maradt. Valószínűleg út közben rabolták el a barátja felé, hisz nem érkezett meg.
-- Ez akkor is anszurdum. Valakinek látnia kellett, mikor visszavitte, és mi van a biztonsági felvételekkel? -- akadtam ki.
-- Nincsenek.
- Nincsenek? Aish... a semmiből nem tudok gazdálkodni, sunbaenim!
-- Rossz válasz. Nem te mondtad régen? -- sóhajtott fel. -- "Olyan nincs, hogy nyom nincs. Csak meg kell találni, ennyi a titok." Mindig ez mondtad az embereidnek~
-- És van, akit a sírba vitt... ha nincs kézzel fogható bizonyíték-
-- Te találni fogsz. Hiszek benned -- tette vállamra kezét. -- Gondold át, jó? Ami volt elmúlt... te is tudod.
Nagyot sóhajtottam, mielőtt újra számba vettem volna a füstölő bűzrudat, és bólintottam.
Egy okom van arra, hogy elfogadjam ez a feladatot... az pedig egyedül az, hogy megtalálhatom azt, akit évek óta keresek.

Mert Ő él a szűk sikátorok sötétjében, s mintha mindenhol ott lenne, mindig tud mindenről.

Mással pedig elhiteti, hogy ők maguk nem tudnak semmit.

/02/01/2023

______________________________________
Kedves olvasók!
Minden hétfőn, valószínűleg délelőtt
várhatóak az új fejezetek ^^

Remélem tetszeni fog ez a történet,
annak ellenére, hogy talán elsietettnek
tűnik majd, de leszögezem, hogy
minden is okkal történik, mielőtt valaki
kiakadna rajta, hehe xD

Köszönöm, hogy elolvastad, legyen
szép napod ^^ ❤️

Xoxo:
Diana Rhee <3