SINNERS || HyunLix ✔

➣ XI. L o v e A f f a i r 🔞

_Szívügy_

➣ Hyunjin pov. ➣

-- Eszünk valamit, vagy mész zuhanyozni?
-- Inkább az utolsó, ha lehet.
-- Persze, adok ruhát -- húztam a szobámba kezétől fogva.
A kezébe adtam egy pólót es alsót, valamint kerestem egy törölközőt, és megmutattam mit hol talál a fürdőben. Csodálkoztam, hogy épségben visszatalált hozzám egy húsz perc múlva... ráadásul még engem is megvárt, addig bebújt az ágy egyik felébe, így miután lekapcsoltam a villanyt -- az éjjeli lámpa kivételével, ami elég romantikus hangulatot teremtett --, csatlakoztam hozzá.
Nagy szemekkel nézett rám, elég ébernek tűnt, s lassan az arcomhoz nyúlt, hogy elkezdje simogatni. Édes gesztus volt, amit nem hagytam viszonzatlanul, így a haját kezdtem cirógatni.
-- Tényleg itt vagy velem, vagy csak álmodom?
-- Itt vagyok, Lixie -- pusziltam homlokon.
-- Mesélj valamit, mi volt a héten? -- simogatta tovább az arcom, de abba szinte a lelkem is beleborzongott, olyan gyengéd volt.
-- Mh... zsúfolt hét volt. Mindennap tele volt a sürgősségi osztály, meg sem tudom számolni, hány műtésen vagyok túl.
-- De sikeresek lettek?
-- Szerencsére igen. Neked milyen volt a heted?
-- Egy rakás szar... tudod, az őrsön amolyan informátor vagyok, és segédkezem több ügynél, de egyiknél sem vagyok jelen igazán. De most kaptam olyat, aminél helyszínre kellett mennem, és embereket kellett kihallgatnom, ráadásul együtt kellett működnöm. Annyira furcsa volt.
-- Értem, persze, de ez dicséretre méltó. Más nem tudna ennyi felé figyelni.
-- Ez a baj -- sóhajtott fel.
-- És... az én szívem ügyét megoldanád, ha megkérnélek rá? -- Látszólag meglepődött, és talán azt sem tudta eldönteni, hogy viccelek-e vagy sem. Főleg, mikor elővettem a párna alól két gyűrűt, és az egyiket felhúztam a bal keze gyűrűs ujjára. -- Nos, mi a válaszod? -- mutattam meg az ékszer másik darabját. Lesokkolva nézett rám, valószínűleg pislogni is elfelejtett, amin csak mosolyogtam. -- Hozzám jössz, Felix?
-- Nem túl korai e-ez?
-- Nos, ez csak egy bizonyíték, hogy az enyém vagy, én pedig a tiéd. Valóban korai, de a te döntésed... majd felteszem a kérdést pár hónap múlva -- mosolyodtam el.
-- Pabo... hozzád megyek! -- Láttam, hogy könnybe lábad a szeme, mégis kivette a kezemből a gyűrűt, és felhúzta az én ujjamra, majd hozzám hajolva megcsókolt.

De valami más volt, ezúttal nem volt heves, nem sietett... csak ráérősen mozgatta párnácskáit, majd arcomról mellkasomra csúszott a keze, majd egyre lejjebb. Ezúttal hagytam neki, s egy kuncogás után sikeresen magam alá gyűrtem. Ezúttal én csókoltam sietősen, szinte kifulladásig, majd beharapott ajkakka néztem a szemébe, s láttam milyen piros a szája az előbbi "akció" miatt.
Azokkal a csillogó szemekkel, s örömkönnyekkel áztatott arcával teljesen elvette az eszem... én annyira...
-- Szeretlek, Felix.
-- Én is téged -- karolta át a nyakam, én pedig ismét megcsókoltam, majd letértem a nyakára.
Édesen nyögött a hirtelen ingerre, ami csak mégjobban elindította a fantáziám, így nem haboztam nyomokat is hagyni rajta.
Lehámozta rólam a pólót, amiben én is segítettem, s mikor álló tagomra markolt a boxeren keresztül, nem tudtam visszatartani egy mély morgást.
-- Felix...
-- Hagy legyek a tiéd -- nézett rám még mindig csillogó szemekkel. -- Minden jelentésben...
-- Biztos most szeretnéd?
-- Te nem?
-- De, nagyon is -- vallottam be, s elvettem a kezét onnan. -- De előtte...
Levettem róla is a felsőt, és végig csókoltam felsőtestének szinte minden pontját, miközben ott simogattam, ahol értem. Látszólag nagyon izgatott volt a kis Bokkie, de őt ki is hagytam a játékból mindaddig, amíg nem vettem le róla a nadrágját is.
Nem kerteltem sokáig, amint benyálaztam, a számba vettem álló tagját, mire elég hangosan felnyögött.
-- Aish, Hyunjin -- túrt a hajamba, én pedig hasára simítottam.
Szinte vergődött, ahogy próbálta késleltetni az orgazmusát, de mielőtt bekövetkezett volna, lassítottam, és miután benyálaztam az ujjaim, felhelyeztem neki az egyiket. Nem tudtam, hogy a fájdalomtól vagy a kéjtől nyögött fel, de hamar leesett, hogy az utóbbi. De nem akartam sietni, sem fájdalmat okozni neki, szóval gondosan felkészítettem.
Sietve vettem le az alsómat, és kutattam a fiókban óvszer és síkosító után -- valójában elég régóta tároltam őket, hisz hónapok óta nem voltam senkivel, de jó, hogy nem kukában landoltak. Bár az óvszert szépen kivette a kezemből, és eldobta valamerre, amin csak kuncogni tudtam.
Lixie vágyakozva szusszant fel, miközben karjaimba kapaszkodott, és várta, hogy elhelyezkedjek.
-- Felkészültél, Lixie?
-- Ne várass tovább -- nézett mélyen a szemembe, én pedig lassan belé nyomultam.
Elnyílt ajkakkal és csukott szemekkel vészelte át a kezdeti fájdalmakat, miközben a karomba kapaszkodott. Apró csókokat adtam az arcára, és a nyakára, hogy egy kicsit enyhítsem a dolgot, de átkulcsolta a lábait a derekam körül, és a fülembe suttogott.
-- Jól vagyok.
-- Biztos?
-- Megleszek, tényleg -- felelte, így lassan elkezdtem mozogni. Először fájdalmasan nyögött fel, még egy-két könnycsepp is végig gördült az arcán, amiket lecsókoltam róla.
Szerencsére elég hamar átesett ezen a fázison, de amikor kéjesen nyögdécselt alattam, és simogatott ahol ért... teljesen elvette az eszem, és már ha akartam sem tudtam visszafogni magam.
Már izzadtságban úsztunk mindketten, és még sosem éreztem ilyen melegséget. Soha nem akarom elhagyni, és csak őt akarom szeretni, az utolsó életemig, és azután is.
-- Hyun-jin, én... mhm -- nyúlt ösztönösen magához, és pedig gyorsabb tempóra kapcsoltam. Valahogy mégis egyszerre élveztünk el; én belé, ő pedig közénk.
Csak úgy szorította a kezem, hisz közben összekulcsolta őket, és levegőért kapkodott. Egy zsepiért nyúltam, hogy feltakarítsak magunk után, majd a fejem a mellkasára hajtva próbáltam vele normalizálni a légzésem.
-- Szeretlek, Jinnie...
-- Én is szeretlek, Lixie. És ha kell, elmondom a nap minden órajában, hogy elhidd -- néztem fel rá. Csodálatos látvány volt nézni a kipirosodott arcát, és duzzadt, vörös ajkait, a csillogó szemekkel.
-- Elhiszem, nem kell bizonyítanod. Teljesen felforgattad az életem, Hwang... vissza fogod kapni -- pillantott el, amiért felnevettem.
-- Már vissza is kaptam... tudod, nem csak te gondolsz valakire 24/7.
-- Hahaha!
Épp mondani akartam még valamit, de gyorsan elfelejtette velem azzal, hogy megcsókolt...
Miután elvált tőlem, édesen elmosolyodott, ami igen megdobogtatta a szívem. Így hát csak magamra húztam, és megöleltem, ő pedig hozzám bújt.
-- Ideje pihenned, Lixie.
-- Ahogy neked is!
-- Jó éjszakát, aludj jól -- pusziltam ismét homlokára.
-- Jól fogok, és neked is jó éjszakát -- csókolt a vállamra, amit szintén megmosolyogtam, és végre boldogan hunytam le a szemem.

2023/03/06

Heyyo!

Ha lapoztok, ott a folytatás, hehe!