SINNERS || HyunLix ✔

➣ VII. (U n) s o l v e d C a s e

_(Nem)_megoldott_ügy_

Három nap után kiengedtek a kórházból, de igen furcsának találtam, hogy ebből két napig nem láttam Hyunjint. De nem számít. Először hazamentem rendbe szedni magam, majd be a kapitányságra, és a főnök irodájában hagytam a táppénzes papíromat, utána elvonultam a sajátomba. Hiányzott ez a négy fal...
Ideje ezeket a sorokat is megfejtenem, mert a pendrive valóban le van zárolva, és talán ha megpróbálom feltörni, akkor törlődik minden róla..

" Feloldható a tenger színével, ha éjjel világít a nap. "

A tenger színe lényegében kék lehet, de éjjel hogy világíthatna a Nap? A Nap nem is világít, hanem süt, végülis... Ha a Nap nem világít, akkor talán egy lámpa világíthat... aminek kék a fénye! Kell egy UV lámpa sürgősen... oh, tényleg, van is egy a fiókomban.
Még Jeongintól kaptam... elvileg találta otthon egy régi dobozban, valószínű a lakása előző tulajdonosa hagyta ott, és kettő volt belőle. Az egyiket nekem adta azzal, hogy "Ki tudja, mikor lesz rá szükség!" Mostmár biztosra mondhatom, hogy látnok volt...
A jelszó a cetli túloldalának jobb alsó sarkába volt írva, kicsiben.

" 1*2(3/ "

Elég érdekes, de legalább nem lett volna egyszerű feltörni...
Na de ami az adathordozón volt? Yuna egy kész cikket írt, ami már csak nyomtatásra várt. Írt egy "Névtelen kórház" nevű épületről, ahol bizonyos ember kísérleteket végeztek... Gunmin igazat beszélt? Minden egyes szava igaz volt, és bolondnak hitték?
Még én is egy kicsit.
Szóval a kórház valójában egy bunker, a "Seoul Forest" déli részén, egy elrejtett lejáróval lehet eljutni lényegében... a látottak és hallottak alapján az embereket napokig éheztették és tartották a sötétségben őket, kínozták, kísérleteztek rajtuk. És ehhez hasonló szörnyűségeket ír a cikk... szóval Yuna eljutott ide?

Hatalmas titkot cipelt a vállán, az biztos. Ha pedig rájött ezekre, és az apja tudott erről, nem csoda, ha a saját lányát elhallgattatta.
Mekkora pszichopata állat, az ilyenre golyót sem érdemes pazarolni. Vannak jobb kínzásos módszerek a tarsolyomban, de maradjunk a kanál víz általi fulladásnál...
A cikket elmentettem, és össze pakoltam néhány holmit, hogy akkor meglátogassam az erdőt. Már sötét volt, szóval remélem nem találkozok fura lényekkel. Még megesz a mumus...
Kocsi helyett inkább busszal mentem, hisz most nem akartam húzni az időt tankolással, ha 5 percenként jár a busz a panellal szemben, és oda is elvisz.
Kicsit rossz előérzetem volt. Valami nyugtalanított ezzel az egésszel kapcsolatban. Mintha valami visszahúzott volna, hogy ne menjek sehová, de már nagyon le akartam zárni ezt az egészet.
Leszálltam a buszról, és elindultam a bejárat felé. Egy rész, a sétány ki volt világítva, de én csak megnyitottam az iránytű alkalmazást a telefonon, és néztem a térképet, hogy merre kellene mennem. Legalább egy órán át sétáltam a sötétben, minden apró neszre figyelve, hisz talán vannak, akik vigyáznak a bejáratra.

Talán nem érem meg a napfelkeltét.

Bár egy rohadt bagoly kihuhogta belőlem a lelket is, ahogy egy hozzám közeli fán nekiállt dalolni.
-- Anyádat ijesztgesd -- sóhajtottam, és mivel elértem a déli elkerített részt, mostmár elkezdtem kutakodni valami nyom után... mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy telibe elesek, mert beleakadok a fogantyúba... bele is tenyereltem egy tüskébe, amit elég fájdalmas módon húztam ki a kezemből... még jó, hogy védve vagyok tetanusztól, mert két évvel ezelőtt egy szép kis rozsdás szögbe léptem bele...
A lényeg, hogy az esést túlélte a telefonom, és látszólag egy lélek sincs erre, különben már halott lennék.
Felnyitottam a bunker bejáratát, és lemásztam a létrán. Odabent egy folyosó, és sok ajtó tárult a szemem elé, de legalább volt némi fény. Legalább fixre tudom, hogy létezik ez a hely...
A telefonomat eltettem, és a fegyveremet vettem a kezembe a lámpával. Folyosóról folyosóra mentem, míg nem találtam egy nagyobb csarnokra. De inkább olyan volt, mint egy templom belülről, tele volt padokkal, asztalokkal, érdekes tárgyakkal, és még szószék is volt.

-- Nahát, egy eltévedt bárány. Vajon lecsap-e rá egy farkas? -- hallottam egy számomra ismeretlen férfi hangot. Keresni kezdtem a szememmel, forogtam ide-oda, de nem láttam. Aztán a semmiből feltűnt előttem.
Az illetőnek lila haja volt, szemében gonoszság csillogott, ruhái újak, ám ódivatúak voltak. Ajkait gonosz mosolyra húzta, ahogy a szívéhez tettem a pisztoly csövét. -- A bárány bárány marad, nem lesz farkassá.
-- A gyökér sem. Ki a fene vagy? -- kérdeztem.
-- Lee Minho. De felesleges tudnod a nevem, hamarosan elfelejtesz mindent -- nevetett fel.
-- Nem értem, miről hablatyolsz, de most el fogod mondani, mi folyik itt, különben-
-- Különben? Meglősz? Tudod, a halhatatlanság előnye, hogy nem halhatsz meg! A hátránya... nos, ugyanez -- fogta meg a pisztoly csövét és a homlokához húzta. -- Rajta, lőjj. Amennyit akarsz, de megölni nem tudsz.
-- Elmebeteg vagy? Ha lelőlek meghalsz.
-- Tégy próbára.
Magam sem értettem, miért húztam meg az elsütőbillenyűt, a kezem mintha magától mozdult volna... az utolsó dolog amit láttam, hogy ő ezek ellenére sértetlen; a lövedék mintha eltűnt volna, én pedig felébredtem az ébresztő csipogására.

Frusztráltan kapcsoltam ki, majd dörzsöltem meg a szemem. Milyen nap van ma? Miért vagyok az ágyamban? Hol a lila hajú fazon? A neve sem jut eszembe... Talán csak álom volt, de akkor a kórház is? Nem emlékszem, hogy hazajöttem, talán tényleg csak álmodtam... aigoo, el fogok késni.
Magamra rángattam a ruháim, közben megtaláltam a Hyunjintól kölcsön kapott ingem, amit nem ártana visszaadnom neki. Előbb elindítom a mosást, és ezt is kimosom, bár nem sokáig volt rajtam. Délután talán beugrok a kórházba, hátha ott lesz... csak... csak visszaadom neki, meglátogatom Han-t, és hazajövök, esetleg vissza dolgozni!
Aigoo, kit akarok becsapni? Nem tudom, mit kellene gondolnom róla, fura egy srác, de van benne valami furcsa, ami arra késztet, hogy a közelében legyek... mindegy is, nem szabadna közel engednem magamhoz. Szóval visszakapja az inget, és többet nem fogunk találkozni.
Koncentrálj, Felix.
Miután magamra kapkodtam a ruháim, lementem és beülve a kocsiba, megcéloztam a legközelebbi benzinkutat, végül időben beértem az irodámba. Már ketten is sorakoztak az ajtóm előtt, hogy beengedtem őket, és segítsek nekik. Bár elég durva ügyek voltak; az egyik az volt, hogy a férj megölte a feleségét, a másik pedig egy tinédzserről szólt, aki megkéselt egy középkorú nőt az utcán...

-- Moon sunbaenim küldött titeket, vagy a lábatokon jöttetek? -- kérdeztem, miközben utána néztem az áldozatoknak.
-- Én csak hallottam, hogy van egy okos ember az őrsön, aki tapasztalt, és tud segíteni, így gondoltam teszek egy próbát.
-- Nekem a főnök javasolta, hogy ide jöjjek, ha elakadunk a csapattal!
-- Csodás. Információkkal szolgálok bármikor, ami kell az ügy megoldásához, de ne higyjétek, hogy segítek megoldani őket. Vagy bármilyen tanáccsal ellátlak -- indítottam el a nyomtatást.
-- Oh... hogy hogy? -- kérdezte az egyikük.
-- A főnöknél érdeklődj, talán átgondja kétszer, mielőtt ide küld -- nyomtam a kezükbe a saját ügyeiket, de szerintem az adatok alapján egykettőre megoldják őket. -- Viszlát később.

Szerencsére csak meghajoltak, és miután megköszönték, el is mentek. Így hát tudtam folytatni a cikk elemzést... szerettem volna folytatni, de hova a picsába lett? Biztos hogy lementettem! És a pendrive? A francba! A naplónak is nyoma veszett! Pedig nincs nyoma, hogy járt itt valaki.
-- Hallo?
-- Gyorsan felvetted. Felix, kérhetek egy szívességet? -- szólt a telefonba Sanghoon.
-- Természetesen.
-- Be kellene segítened egy ügyben... kevés az ember.
-- De a mostanit sem oldottam meg.
-- Dehát te mondtad a tegnap, hogy nem tudod megoldani, mert nincs elég bizonyítékod hozzá.
-- Mégis mikor mondtam ezt? Tegnap találtam egy naplót és pendrive-ot, amiben ott volt minden feketén-fehéren, hogy 90%-ig az elnök ölte meg a lányát!
-- Valóban? És hol vannak? Voltál a helyszínen?
-- Voltam, és itt voltak az irodámban tegnap, de eltűntek...
-- Senki sem mer az irodád közelébe menni, még nekem sincs hozzá pótkulcsom. Ki lophatta el? -- sóhajtott gondterhelten. -- Megnézem a biztonsági kamerákat.
-- Köszönöm.
-- Akkor tudnál foglalkozni a másik üggyel? Elküldöm, jó?
-- Aigoo, rendben... addig úgysem tudok haladni a másikkal. Viszhall -- tettem le a kagylót.

Csak tudnám, mi a fészkes fene folyik itt, mert valami nem tiszta...

23/02/06