𝗖𝗟𝗨𝗕𝗛𝗢𝗨𝗦𝗘 | ᴇɴʜʏᴘᴇɴ

• ᴏ̈ᴛᴏ̈ᴅɪᴋ •

【𝟓. 𝐫𝐞́𝐬𝐳: 𝚂𝚎𝚐𝚒́𝚝𝚜𝚎́𝚐 𝚔𝚎𝚛𝚎𝚜𝚎𝚝𝚒𝚔】

----

"Ó, hogy az isten verje meg, micsoda szerencsétlenség ért minket ilyen rövid idő alatt...!" hallotta másodperceken belül Heeseung a kétségbeesett, de villámként végigsöprő, elsöprő kiáltást a szent szoba felől.

Nem mástól, mint a megbízható vezérüktől, de ez nem mindennapi kiáltás volt.

Jungwon szitkozódott; a Wicca s égiek nyelvén.

"A pokolba ezzel!" estek ki az újabb ritka szitokszavak, ezúttal meglepő módon Sunghoon ajkain.

Vajon mi érhette őket, mi ennyire vérlázító, hogy Sunghoon is kegyetlenül felemelje a hangját?

...Heeseung-nak szednie kellett lábait.

----

"Átok, átkozott! Átkozottak lennénk hát?!" kétségbeesés puszta hangja tört fel Sunoo-ból is, pont mikor a legidősebb is berontott.

"Ha előkerül a tettes, én esküszöm, hogy lassú és gyötrelmes halála lesz!" fortyogott Jay is immár.

"Társaim, csillapodjanak a kedélyek! Mi történt?" jutott szóhoz Heeseung.

"Nem látod, Heeseung? Nincs itt a lány, elrabolták!" fordult felé Jake; jelenleg az egyetlen aki szóra méltatta, de szintén ingerülten.

"Mégsem kedvelnének minket az égiek..?" kérdezte Riki és felnézett.

Jelenleg a szobában káosz dúlt, megannyi.

Mindenki egyként élte meg a tragédiát, de mégis többféleképpen fejezték ki.

Még a szél is hirtelen feltámadt és nagy erővel kicsapta az egyik ablakát a szobának.

A tagok ekkor ébredtek rá a viselkedésükre és a környezetükre.

Megint; mintha az égiek akartak volna jelezni valami fontosat.

Egyszeriben mindenki elhallgatott, észrevették magukat és próbálták lenyugtatni - vagy elrejteni - rossz kedélyüket az örzők előtt.

Jungwon pedig komótosan odasétált az ablakhoz és határozottan becsukta.

Heeseung is elgondolkodott és az ablakos jelenet emlékeztette arra, ami a szobájában is megtörtént.

Első gondolata volt, hogy ez biztos nem a véletlen műve és a nagyok beszélni akarnak hozzájuk.

"Vegyünk egy friss levegőt és szellőztessük ki a negatív s agresszív gondolatainkat. Mondjunk el egy imát." fordult a többiek felé Jungwon, személye máris úgy nézett ki, mint aki mérföldekkel nyugodtabb momentán, már most, az előző minutumhoz képest.

"Kezdjük hát." intett mindenkinek és szófogadóan köré gyültek és ahogy a rítusnál is történt, körbeálltak, egymás kezét megfogva. "Hiszem, hogy a Föld az Úrnő megtestesülése, megvalósulása s hiszem, hogy egy megszentelt terület. Hiszem, hogy létezik egy mindenkinél magasabb rendű Elsődleges Mozgató s nem kérdőjelezem meg az ő erejét, az Aradia tanítása szerint. Hiszem, hogy a világ velem együtt dolgozik, az én megigazulásomért, minthogy ellenem. Kérlek Uram, Úrnőm vigyázz rám! Kérlek Uram, Úrnőm védj meg e világ kietlen nagyságától és bűneitől! Kérlek, Kelet örzője, legyél az én Gyógyítóm, hol minden hajnalban kel a Nap! Nyugat örzője, te vagy az én Menedékem, hol esténként nyugszik a Nap. Délnek örzője, te vagy az én Menedékem, mert ide mindig visszatérhetek. Északnak örzője, te vagy az én Gyógyítóm, mert itt mindig előre tekinthetek. Meg vagyok áldva mágiával. Újjászülettem Akasha-ban s visszaolvadok a kozmikus energiával egybe. Ez az élet rendje, hiszem, hogy ez az igazság, mert az Úr és Úrnő Akarata igazság. Köszönöm Nektek, Istenpár, kik mindig vigyáztok rám." végződött az ima és mindenki kinyitotta a szemét.