𝗖𝗟𝗨𝗕𝗛𝗢𝗨𝗦𝗘 | ᴇɴʜʏᴘᴇɴ

• ᴍᴀ́sᴏᴅɪᴋ •

【𝟐. 𝐫𝐞́𝐬𝐳: 𝙼𝚒𝚗𝚍𝚎𝚗, 𝚖𝚒𝚝 𝚖𝚊𝚐𝚞𝚔 𝚞𝚝𝚊́𝚗 𝚑𝚊𝚐𝚢𝚝𝚊𝚔】

----

Egy fehér Hyundai hajtott be a poros utcán, bár nem földúton ment, azonban erdei temetőhöz vezetett, s a falun kívül földes volt a beton. Zsákutcába vezetné a fátyolfehér alapon két kék csíkkal lefestett kocsit a saras kötőanyag, ha az előbb nem parkolt volna le egy romokban álló temető mentén. Azt követte egy fekete MINI Cabrio, aminek felhúzták a tetejét az eső utáni szeles időben. A temető romokban hevert, templomának töredékei pihentek sírokon vagy azok mellett, s a területet elöntötte a sok egyenruhás nyomozó szakember. Egy csapatnyi civil katasztrófatúrista tömörült a helyi újságíró és társulata hátában, ám őket nem engedték a tetthelyszín közelébe.

Először a Hyundai Sonata rendőrautóból szálltak ki ketten, a kormány mögül egy érettebb fiatalember, az anyósülésről pedig egy félénk gyakornoklány. Mindketten hagyományos rendőregyenruhát viseltek, ám a gyakornokon ezen kívül egy láthatóságimellény is lógott. Maguk mögött becsapták kocsijuk ajtaját, majd megvárták, hogy a mögöttük kéziféket behúzó kabrióból is kimásszon kit idáig kísértek.

Fényesen tükrözte környezetét a koromfekete MINI festése, annak ajtaját szép lassan hajtották csak ki. A fickó, kinek saját járműve lehetett a kis kocsi, csakolyan fessnek tűnt, mint a kabrió. Árnyfekete fürtjei hátrafésültek, sötét zakója egy elegáns, ezüst kitűzővel lett összekapcsolva, cipőjét pedig frissen polírozták. Akár egy fiatal cégvezető lépett volna ki a kabrióból és csukta volna be maga után annak ajtaját, körbenézett a romos temetőn, majd a két rendőr felé kezdett lépkedni. Sétálás közben nadrágjának zsebéből öngyújtót vett ki, szmokingjának mellkasán lógó zsebéből pedig egy szál becsavart cigarettát, azt közvetlenül ezután meg is gyújtotta szájában. Elé lépett munkatársainak, fejét elfordítva fújta ki a cigarettafüstöt.

"Na, mivel is állunk szemben?" Kezdte, ahogy belenézett az előtte álló rendőrfickó szemébe. A gesztenyebarna szemű fiatal megköszörülte torkát, és sétálni kezdett az öltönyössel a templom egykori területe felé.

Figyelmen kívül hagyta a kettejüknél jóval fiatalabb tisztleányt, ki csak mögöttük kulloghatott lehajtott fejjel, jegyzeteit bújva a szemle alatt. "Úgy múlt hajnalban történhetett, mindenesetre, a jelentés szerint."

"Ki jelentette?" Kérdezett lényegretörően a hátrafésülthajú, zsebre tette jobbkezét, ballal csikkjét tartotta. Beszédtársa bólintott is tudatosítva kérdését, festett szőke hajtincsei előrehullottak homlokára a mozdulatban. Mögötte a halk lány buzgón írt noteszébe, ámbár egyenlőre nem hangzott el fontos információ az üggyel kapcsolatban, emiatt furcsállta is viselkedését az öltönyös férfi, mikor félszemmel hátrapillantott a gyakornokra. Egy időre félretette érdeklődését a hosszúhajú leány piszkozata iránt, helyette tekintetét visszafordította a mellette gyalogló munkatársára.

"A helyi pap." Mutatott el a szőke fürtös diszkréten a helyszínen aggódó kopasz férfire. "Meg persze, a személyzet, akik itt dolgoznak. Elméletileg az éjszaka közepén váratlanul összeomlott a temető kápolnája, mindent vitt magával. A riport szerint pontosan nem látta senki hogyan történt, csak a zajra ébredtek fel. De az épület amúgy is el volt öregedve, szóval várható lehetett volna hasonló incidens."

Az öltönyös szívott egyet cigarettájából, elnézett a távolba. "Tehát nem volt szemtanú..." Mintha elmélyülten gondolkozott volna, szemei rég nem az erdőséget figyelték. Pillanatokkal később felkapta tekintetét, noha alig észrevehetően, majd munkatársaihoz fordult megtartva távolságtartó viselkedését. "De akkor miért rendeltek ide?" Nem tűnt meglepettnek, nem is emelte meg igazán hangnemét, egyszerűen a tárgyra kívánt térni. Szőke hajú társa vette is a levegőt hogy újfent választ adhasson a nemrég beavatott nyomozónak, azonban abban pillanatban ahogy megszólalt volna, eléjük került a fekete kazulás lelkész, s meghajolt, mielőtt mondandójába kezdett volna.