𝗖𝗟𝗨𝗕𝗛𝗢𝗨𝗦𝗘 | ᴇɴʜʏᴘᴇɴ

• ʜᴜsᴢᴏɴʜᴇᴛᴇᴅɪᴋ •

【𝟐𝟕. 𝐫𝐞́𝐬𝐳: 𝙷𝚊𝚝𝚊́𝚜𝚘𝚔】

----

Jungwon szíve a torkában dobogott eszeveszett tempóban.

Érezte, ahogy újból hatalmába kerítik az erős érzelmek, ahogy sorról sorra visszajöttek neki az elmúlt percek és amiket tett... A dobhártyájában olyan erősen lüktetett a felforrósodott vére, hogy félő volt, hogy hamarosan kizárja a teljes külvilágot a pániktól.

Az utolsó pár lépést tette meg, hogy kiérjen az erdőből és megpillantsa a házukat, ahová úgy igyekezett.

Ijesztő kontraszt és szakadék volt a valóság és Jungwon lelkiállapota között, és az is megijesztette, hogy eddig milyen nyugodtsággal és biztonsággal nézett az erdőre ami körbevette őket, de most már az is elszállt.

Jay-t jelenleg sehol sem látta maga körül, de még örült is neki és a lehető legkisebb problémát jelentette neki, hogy a mai éjszakai őr per pillanat felszívódott.

...Minden ellenére külső szemmel, első látásra nehéz lett volna eldönteni, hogy ki van rosszabb állapotban; maga Jungwon vagy a lány.

Bár az utóbbi volt a sebzett, a törékeny, aki erős karok között feküdt, arca mély álomba szenderülve édes tudatlanságot sugárzott és megannyi szenvedés után úgy tűnt nyugalomra talált momentán.

Ám elég lett volna egy kósza pillantás a fiú arcára és az mindent elárult, vagy még annál is többet; gyötrelem, megbánás és olyan mély félelem valami ismeretlentől, amit igazából ő maga testesített meg még hosszú percekkel ezelőtt...

Pont akkor, amikor keményen szembesítették minden korábbi hibájával és már kezdte elfogadni a valóságot és azt, hogy egyvalaki mégis mindent egybevéve hajlandó volt mellette maradni, bízni benne és esélyt adni, bátorítani egy jobb formájára - azt az imént tette tönkre.

Az imént tett keresztbe magának, de egy olyan súlyos keresztet feszített, ami akár kettejük örök életét is követelheti.

...És ha Margaretnek meg kéne halnia azért, amit ő elrontott az talán még igazságtalanabb lenne, mint amit maga a Szentírás, a Biblia foglal magába.

Jungwon valósággal rettegett a következményektől, hiszen ezek után biztos volt benne, hogy a dolgok gyorsan utol fogják érni a mindig előtérben járó eszét és terveit, bár- Ezen a ponton nem is volt benne teljesen biztos, hogy a többiek vagy az égiek előtt járna egy lépéssel.

...Az égiek járnak előtte egy egész élettel és biztos volt benne, hogy azt meg fogja bűnhődni.

----

Belül a ház kietlen volt, olyan csendes, mintha nem lakna ott senki, és jelenleg Heeseung sem tartózkodott a szobájában valamilyen okból, pedig már nagyon későre járt.

Jungwon úgy érezte, hogy a jelenben minden egyszerre emlékeztetni akarja arra amit a lánnyal tett és arra, amiket korábban a többiekkel, a saját társaival -, hogy lehet most jött el a pillanat, amikor ténylegesen magára marad, mert annyi megbocsáthatatlan dolgot tett.

Ő tudhatná az egyik legjobban, hogy semmi sem örökéletű a földi létben, mégis úgy tekintett rá annyi időn át, mintha sebezhetetlen lenne és megbocsátható, esetleg visszafordítható.

Viszont ha ő nem felejt, akkor a körülötte lévők miért tennék?

A pillanat összes óvatosságával tette le a smaragdszeműt a helyére, a legidősebb gondosan megvetett puha ágyának a tetejére, és csak akkor vette észre Jungwon igazán, hogy a lepedőkhöz viszonyítva milyen hasonlóan sápadt a vörös hajú szende leány.