𝗖𝗟𝗨𝗕𝗛𝗢𝗨𝗦𝗘 | ᴇɴʜʏᴘᴇɴ

• ᴇʟső •

【𝟏. 𝐫𝐞́𝐬𝐳: 𝙰 𝚏𝚎́𝚕𝚎𝚕𝚎𝚖 𝚗𝚎𝚖 𝚊́𝚛𝚞𝚕𝚔𝚘𝚍𝚒𝚔】

----

Sűrűn sercegett a friss, felhők homályaiból zuhogó hideg eső, rá a sima, kemény aszfaltra. Borúsnak, szomorúnak látszott az ég. Mintha oly hosszú idő elteltével most engedné ki bánatát sírás formájában, csakugyan, mintha dézsából öntötték volna e tengereket megszégyenítő mennyiséget.

Pontosan emiatt egy lélek sem járt az utcán. Nem volt elég, hogy a beton szilárdságú járdán úgy koppantak a cseppek akár a frissen fagyott jég, valóban, ha az égmindenség úgy akarta volna, könnyed mozdulatokkal eltiporhatta volna az ilyenkor kimerészkedő, esetleg kint ragadt egyszerű halandókat. Egy ilyen viharon még bármilyen esernyő vagy vastag esőkabát is aligha segített.

Nem beszélve arról is, hogy mélyen az éjszakában foglaltunk helyet. Az utca, a falu, az ország, a világ aludt. Néhol békésen, néhol kissé zaklatottan, ha vihar tombolt.

Feltennénk esetleg a kérdést, hogy még ezek után is, létezik halandó aki kint tartózkodna..?

Hát persze, hogy létezik.

Nem is egyvalaki.

----

"...Mélyen, bent a sötét erdő bugyraiban, elnyelve általa, megtelve a fénytelenség sokaságával, melyet szintén e hely áraszt... Vagy éppenséggel eltömít."

Úgy visszhangoztak a költői, halk szavak, mintha áldást, imát, dicsőítő ódát zengtek volna, s leborultak volna a környezet nagysága, tisztasága előtt.

Már-már olyan volt a suttogás, mintha nem is evilági lénytől származna, egy szellem, egy elveszett lélek ólálkodott volna a sűrű fák lombjai között.

Esetleg fekete ruházatot, álcát öltött volna, hogy észrevétlenül úgy tűnhessen el az éjszakában, mint a friss pára, kámfor.

"Valaki látja Heeseung-ot?"

Törte meg az idilli, meghitt momentumot az előző mondat.

"...Jungwon?"

"Számítunk rád, neked van a legjobb szemed."

"Szerintem minket is alig lát. Mind feketében vagyunk, ez pedig egy elhagyatott környék.."

"Csendet! Koncentrálok!"

"Heeseung azt mondta, hogy jelezni fog amint itt az idő."

Milyen szemfüles ez a Jake.

Ekkor kondult egy harang.

Egyszer, nem többször, de elég volt, hogy a síri csendet örökre megtörje ezen érintetlen tisztáson.

Oly' meghitt hangulat ingadozott a levegőben évek óta, semmi csak a természet, semmi emberi beavatkozás...

Egészen mostanáig.

A vihar előtti csend, lehető legjobban zárja egy békés időnek a végét.

----

Fagyos volt bent az időjárás és jeges, szilánkos, esetleg dermesztő...

De ez nem feltétlenül a jelenlegi évszak miatt volt így.

Inkább a tudat, hogy ezen helyen évek, évtizedek óta régen kioltott életű emberek hideg teste nyugszik, békében.