𝗖𝗟𝗨𝗕𝗛𝗢𝗨𝗦𝗘 | ᴇɴʜʏᴘᴇɴ

• ᴛɪᴢᴇᴅɪᴋ •

【𝟏𝟎. 𝐫𝐞́𝐬𝐳: 𝚅𝚒𝚘𝚕𝚊, 𝚝𝚞̈𝚛𝚔𝚒𝚣, 𝚎́𝚜 𝚊 𝚣𝚘̈𝚕𝚍 𝚎𝚣𝚎𝚛 𝚊́𝚛𝚗𝚢𝚊𝚕𝚊𝚝𝚊】

----

Úgy nézett ki a ruhában, akár egy hercegnő. A kellemesen elegáns szabás előnyösen emelte ki a lány alakját, és ezt a két fiú is csodálva bámulta, amint a vöröshajú kikiáltott nekik, hogy beléphetnek a szobába. Jake nyitott ajtót óvatosan, a mozdulat előtt jelezve is, hogy be fognak lépni a szobába, nehogy váratlanul érje a lányt, pedig ő szólt ki nekik. A fekete hajú fiú büszke mosollyal vizsgálta a lányt az általa készített ruhában, amíg Jay szemei felcsillantak, miközben résnyire nyílt a szája, azonban az ő arckifejezését gyorsan a szokásos piszkos vigyorgásra változtatta. "Oh, de kár..." Kezdte mélyedő hangszínben. "Ezért a ruháért kár lesz, ha esetleg letépésre kerül." A szőkehajú csak nevetett a megjegyzésén, bár a többiek nem osztották a jókedvét, miután meghallották azt. Jake egyből felé kapta a fejét és kétszer sem kellett meggondolnia, hogy hevesen tarkón ne vágja az idősebbiket. Jay elengedett egy fájdalmas, de halk kiáltást, amiért majdhogy lerepült a feje a nyakáról, azonban nem neheztelt ezért az ingesre.

A leány kuncogott halkan, miközben elnézte a két fiatal fiú jelenetét, majd mire lecsöndesedett a légkör, eszébe jutott miért is indult ki Sunghoon szobájából. Sietve lépett Jake elé, és egy parányit megilletődve hozzászólt. "M-mennem kell, én azért felkeresem Jungwon-t." A fiú válaszul csak kedvesen mosolygott, mindketten elálltak az ajtó elől hogy útjára engedjék a lányt. A vöröshajú kisétált a folyosóra, de három lépés után megtorpant, hogy mondjon még valamit az ingesnek. "Köszönöm a ruhát... őszintén. Nagyon szép darab." Tekintete olyan fényesen csillogott a fiú felé, hogy mire ő megfordult, meglepődve vörösödött el az arca. Jay csak szemét forgatta, azután befordult a szobájuk ajtaján zsebre vágott kezekkel. Jake még akkor is csak a lányt nézte, amikor ő már megfordult előle és leigyekezett a ház lépcsősorán, hogy tovább kutasson Jungwon után. Egy apró mosoly hagyta el az arcát, ahogyan bámulta a naiv lányt, majd ő is lassan belépett a hálószobába.

Leérve a földszintre, a lány átkutatta a nappalit és az összes olyan szobát, aminek az ajtaja nem volt bezárva, majd tanácstalanul sóhajtott, amikor nem találta a keresett személyét. Az egyenes folyosó egyik végéből nyílt a ház bejárati ajtaja, azelőtt állt meg utoljára a leány, majd sok ideig gondolkodva rátette a kezét a nagy ajtó kilincsére. Nyelt egyet, mert emlékezett arra, hogy nem lenne szabad elhagynia az épületet, azonban tudta, hogy már úgysem menekülne messzire, és Sunghoon sincs itt, hogy megállítsa. A legerősebb déli napsütésben találta magát, amint kilépett, emiatt kezeit a szeme elé emelte mielőtt körbenézett volna. Minden olyan zöld volt és élettel teli, az erdő friss illata és kellemes szele egyből örömmel töltötte el a lány szívét, nem tudta honnan, de emlékeztette valamire ez a fajta környezet, azonban pontos képet nem alkotott a fejében, azért a lány összezavarodva nézett körbe. A terasz széléről pillantott meg egy vele háttal álló fiút, ahogy egy festőállvány előtt bíbelődik valamivel. Fakó szőkés, homlokába lógó haja volt és fehér inget viselt, aminek a gallérját egy hosszan lógó, tartástalan masnival kötötték össze. Úgy tíz lépésnyire állt a lánytól, állványán pedig egy vászonra készült tájképet festeni a körülöttük lévő erdőről, azonban a fiú nem emelte meg az ecsetét, tanácstalanul nézte a palettáját. Bosszankodva megfordult hogy visszamenjen a házukba, mivel nem hozott elég festéket magával, azonban amint felnézett, lefagyva vert félre a szívverése, miközben a lány mosolyogva a szemébe nézett. Ő is meglepődött mire felismerte a fiú tekintetét, hiszen korábbról már tudta hogy ki ő; Riki volt, aki becipelte a lányt házukba. A fiút elnézve mégsem tudott haragudni rá ezért a pillanatban, olyan ártatlan tekintettel bámulta őt és az új ruháját, miközben fülein és arcán látszódott, ahogy egyre zavarodottabbá válik. "Whoa... gyönyörű vagy..." Szaladt ki a száján, szinte suttogott, de nem is figyelt arra, mit beszél, csak a lányon nézett végig hosszasan. A vöröske belepirult a bókba és halk kuncogás hagyta el a száját mire Riki is feleszmélt. "M-mármint, h-h-hogy- jól áll... a ruha. Jake adta?" Szorította idegesen a tarkóját, egy pillanatra eltekintett a lány felől, de figyelte a válaszát. A vöröshajú megilletődve bólogatott szótlanul, valamiért nem tudott magából kicsavarni hangot, ezért egy-két pillanat után Riki kezdeményezve közelebb lépett hozzá. "Én- öm... éppen-..."