𝗖𝗟𝗨𝗕𝗛𝗢𝗨𝗦𝗘 | ᴇɴʜʏᴘᴇɴ

• ʜᴀᴛᴏᴅɪᴋ •

【𝟔. 𝐫𝐞́𝐬𝐳: 𝙵𝚘𝚛𝚛𝚘́ 𝚗𝚢𝚘𝚖𝚘𝚗 𝚎𝚐𝚢 𝚔𝚒𝚑𝚞̄𝚕𝚝 𝚝𝚎𝚜𝚝 𝚏𝚎𝚕𝚎́】

----

"N-nem hiszem, hogy ismerjük..." Sürgette bizonytalanul a társalgást Jake. A sötét éjféli erdő közepén, egy elhagyatott, s mostanra rommá zúzott temető előtt mind a három fiút egyszerre hallgatta ki a három rendőr. A fiatal fiú szidalmazó pillantást vetett a melle álló Jay-re, hogy elhallgattassa meggondolatlan szavait és átvehesse a stafétát társaitól a további kérdések megválaszolásában. Ámbár idősebb volt nála pár hónappal a szőkehajú Jay, valakinek vezetnie kellett a jelenlétük füllentésekkel teli ürügyének elmagyarázását, és erre a pillanatban Jake tűnt a legalkalmasabbnak, így a két másik fiú csak hagyta, hogy úgy tegyen, ahogy a helyzet megkívánja. Kim nyomozó azonban gyanúsnak vélte a fiatalok szétszórt megnyilvánulását, és egyből feltűnt számára itt-tartózkodásuknak valószínűtlen körülményei, így még az éjszaka közepén is azonnal bekapcsolódtak a nyomozó-ösztönei.

"Persze, hogy nem, a lány egy holttest." Lépett közelebb Kim Jongin, miközben határozottan kihúzta magát. S már csak a férfi testtartásából mind a három fiú észlelte, hogy innen többé nem fognak szabadulni egyszerűen. "A leírás ennek ellenére érvényes, de nem ismerhetik fel, a testét mumifikálták évekkel ezelőtt." Húzta fel faggatóan egyik szemöldökét, kitartóan méregetve szemeivel a három rejtelmes fiút. Jake-nek látványos izzadságcseppek folytak le homlokán, amint csakis neki címezte kérdéseit Mr. Kim, s ezt Sunghoon és Jay is észrevették. Aggodalmukban a fiatalabbikuk szaporáztatta agytekervényeit, keresve a megfelelő alkalmat hogy kisegítse bajtársát a hamarabb szabadulásuk reményében. "Furcsa... Mit keresnek maguk errefelé ilyen későtájt?" Merte feltenni a döntő kérdést Jongin látva az előtte álldogáló fiúk fehéredő arcát és diszkréten remegő kezeik.

"Elvesztünk, nyomozóúr..." Lépett elő hármuk közül a legfiatalabb, majd konokul Kim szemébe nézett. "Átutazóban vagyunk, tudja, a barátaim és én megszállunk a faluban. A szállásunkat keressük, de valahogyan elhagytuk a faluközpontot, és most nem tudjuk merre forduljunk..." Látható volt, hogy Jongin nyomozót nehezen tudta meghatni a hasonló beszéd, gyanakvása nem csillapodott a számára ismeretlen fiú magyarázata után sem. "Ha ki tudnának segíteni, azt megköszönnénk." Mosolyodott a három rendőrre ártatlanul a középpontba került Sunghoon, es amint taktikáját észrevette Jay és Jake is, letükrözték az ábrázolatát a könnyebben szabadulás érdekében.

Sunghoon úgy gondolta, kifogástalan alibivel állt elő. Míg Kim nyomozó csak furcsállva nézte a fiúkat, a nála egy-két fokkal alacsonyabb rangban álló főfelügyelő kötelességtudó arccal beosztottja felé fordult. "Jeno felügyelő, elkísérné elveszett barátainkat a faluig? Nem lenne túl szerencsés, ha még mélyebbre tévednének ebben a sötét erdőben az éjszaka közepén, ha még azt sem tudják melyik út visz be a faluközpontba..." Ám Lee rendőr nem tudta maga kiadni a parancsot az újonc rendőrtisztnek, mielőtt belekezdhetett volna, máris félbeszakította főnöke. Így csak egy apró sóhaj hagyta el száját, majd egyből cselekedett.

"Igenis, nyomozó úr." Jongin nem várta meg hogy lássa elköszönni a három fiatal vándorlót, egyből munkatársaira bízva őket hátat fordított a csapatnak s zsebre tett kezekkel egyre csak távolabb sétált visszafele az elkerített templom maradványaihoz. "Koyuki, kérem vezesse el a fiúkat a szállásukig, azután jöjjön vissza! Én itt maradok segíteni Kim nyomozónak." Lee felügyelő azonban így is talált módot arra, hogy ne neki kelljen hosszasan ingáznia egyik pontból a másikba, ilyenkor kifejezetten előnyösnek találta, ha beosztanak kezdőket a keze alá. A fiatal leány tiszt nem is fáradozott nemtetszést mutatni ábrázolatával, elfogadta sorsát, minthogy ő csak egy lenézendő zöldfülű, még nem érdemelte ki az előléptetést. Bólintva tudomásul vette a parancsot, majd Jay szemébe nézve intett hármójuknak, hogy őt kövessék a központig.