𝗖𝗟𝗨𝗕𝗛𝗢𝗨𝗦𝗘 | ᴇɴʜʏᴘᴇɴ

• ᴛɪᴢᴇɴʜᴀʀᴍᴀᴅɪᴋ •

【𝟏𝟑. 𝐫𝐞́𝐬𝐳: 𝙼𝚎𝚐𝚕𝚎𝚙𝚎𝚝𝚎́𝚜𝚎𝚔 𝚎𝚜𝚝𝚎́𝚓𝚎】

----

Margaret sietős léptekkel szellte át az első emeleti folyosó és az onnan levezető szűk csigalépcső közti távolságot, egyre messzebb kerülve Heeseung meglepett és hitetlenkedő alakjától.

Tudta a vöröshajú, hogy nem követi a magasabb, de így is küldött felé egy utolsó leteremtő pillantást.

Sebesen lelépdelve a keskeny lépcsőkön, miközben a vékony korlátot ujjai közé fogta, hogy egyensúlyát stabilizálja, az évek alatt rárakódott por és a már fekete vasat lassan elfogyasztó rozsda, a korrózió következménye befogta makulátlan tenyereit mire leért.

Első gondolata volt, hogy keressen egy mosdó helyiséget, ahol újból tisztára moshatja kezeit.

A lánynak azonnal eszébe jutott, hogy melyik az az ajtó a földszinten ahol ezt meg tudja tenni — megesküdött rá, hogy a jobb sarokban lévő szoba az megfelelő erre.

És megesküdött volna rá, hogy ez már elhangzott valamelyik fiatal szájából.

Több sem kellett neki ezek után, magabiztosan nyitott be, de igazán el kellett képednie amikor nem egy fürdőhely tárult elé, hanem egy hálószoba.

...Nem is akárkinek a hálószobája.

"Riki?" lepődött meg a lány hangosan a legfiatalabb látványán, ahogy az említett széles tölgyfa íróasztalnál ült és rajzolt.

Háttal volt neki és csak az asztali lámpája világította be a kicsi szobát, éppenhogy körbeölelve magas alakját, de még így is azonnal felismerte őt a smaradgszemű.

Azonban Riki nem moccant, úgy tűnt meg sem hallotta, hogy valaki kinyitotta volna az ajtót, azt pedig végképp nem, hogy megszólították.

De így volt ez mindig, ha ő leült rajzolni.

Pár másodpercet kívárva a lány úgy döntött, hogy tudatja a szőkehajúval jelenlétét, ha már benyitott hozzá.

Teljesen belépett a szobába és maga mögött óvatosan becsukta az ajtót — mely cselekedetnek köszönhetően besötétült még jobban a szoba, hiszen már kintről sem jött semmilyen fényforrás.

Kicsit körülnézett, azaz próbálta a félhomályban kivenni a szoba bútorait kevés sikerrel, de végül Riki ülő alakja mögé lépett és lágyan a vállára helyezte az egyik kézfejét, vigyázva, hogy ne piszkolja össze az ingét tenyerével.

"Riki?" kérdezte immár kedves hangnemben, megszólításképp a fiútól.

Az említett megrezzent, keze megállt a mozgásban és töltőtollát elemelte a papírtól, ezért pár csepp fekete tinta az asztalra esett.

Fejét is feljebb emelte, vállait is, de csak késleltetve pillantott hátra, ám ahogy szeme sarkából meglátta a lányt töltőtolla kiesett a kezéből ahogy hirtelen felállt a székből és a vörös fölé magasodott.

Arca ismét kevés érzelmet kölcsönzött, de végtelen mézbarna szemei lágyan tekintettek a lányra, mintha már csak a jelenléte bearanyozta volna a napját.

Hirtelen felindulásból kezeit a smaradgszemű szelíd arca felé nyújtotta, de mielőtt valóban tenyerei közé foghatta volna azt, visszahúzta őket egy meglepődött arckifejezéssel... Tintás volt a keze, a néhol ujjai közé száradt sötét folyadék felébresztette igazi gondolatait és elijesztette őt a magabiztos cselekedéstől.