Vágyaim utánad (Charles Leclerc) Befejezett

13.

𝑨 𝒕𝒆 𝒌𝒊𝒏𝒄𝒔𝒆𝒅 𝒂𝒛 é𝒏 𝒌𝒊𝒏𝒄𝒔𝒆𝒎

"É𝒍𝒏ü𝒏𝒌 𝒌𝒆𝒍𝒍𝒆𝒕𝒕 𝒗𝒐𝒍𝒏𝒂, 𝒗𝒂𝒍𝒂𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒂𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒆𝒍𝒌é𝒑𝒛𝒆𝒍𝒕ü𝒌"

G𝒍𝒐𝒓𝒊𝒂 𝑹𝒂𝒚𝒏𝒐𝒍𝒅𝒔

2027.10.03.

Hétfő délelőtt kivittem a lányokat a reptérre, egy ideig megint nem találkozunk. Charlotte megjelent elég jóképű költöztetők kíséretében, akik levitték a hálóból meg a konyhából a holmijukat, ezek voltak azok a dolgok amelyek az övéi. Még a játékszobát is kipakolták és elvitték Axelt. Feltételezem az új lakásába mentek, ahol Axelnek új szobája lesz új ággyal meg szekrénnyel de a játékai maradnak. Olyan szomorú elmenni látni mostanában sokat voltam vele, ki tudja mikor látom viszont. Charles is végre hazajött. Karjaimat széttárva futottam felé, felemelt és megpörgetett. 

– Axel? - kérdezte riadtan, közben a semmiből megjelent mellettem Kristin

– Elvitte Charlotte, minden holmijukkal együtt. - mondta Kristin

– Ó! - csúszott ki belőlem a meglepetéstől, ő meg honnan került elő?!

– Szia Kristin! - köszön neki Charles majd megjelenik, Kristin mögött a barátja

– Szia! Gabriel Losonci. - nyújta felé a kezét – Enyém az öröm, hogy megismerhetlek, sokat hallani rólad. - mondja neki

– Én is örülök, hogy megismerhetlek. Azt hallottam kiválóan főzöl.

– Csak egy picit. - mutatja az ujjával, jót nevetünk rajta. Aki Monacóban nyit éttermet az bizonyára tud valamit illetve a lányokkal már kóstoltuk a főztét. Átkarolja párja derekát.

– Gloriaval megbeszéltük, hogy ha hazaérsz el  megyünk és veszünk pár fontos dolgot a lakásba, azt gondoltuk, hogy titeket is visszük. - mondta Kristin

Így is lett, mentünk a fiúkkal vásárolni pár nélkülözhetetlen dolgot és így történt meg, hogy megvettük a babánk első ruháját.

Charlessal mostanában ingatag lábakon áll a kapcsolatom. Ez a baba dolog felkavarta a kapcsolatunkat amiért aggódok is. Nem akarom, hogy vége legyen hülyeség lenne. Legbelül érzem, hogy azóta mióta tudjuk mindketten máshogy viselkedünk. Általában jól ismerem magam, de még nem sikerült rájönnöm mit is érzek. Remélem, hogy mikor holnap elmegyünk új értelmet nyer az életünk és összekovácsol minket.
Már nem akarok tovább veszekedni vele ezen.

Kedd
2027.10.04.

Ma van a nap! Végre látjuk legapróbb kincsünket. Reggel bőgtem egy sort, de Kristin átsegített ezen. Úgy örülök, hogy újra mellettem van! Ténylegesen nem tudok nélküle élni.

– Na, ne sírj már, mosolyognod kéne. Gyönyörű vagy és biztos ez a csöpség is az lesz. - mondta mosolyogva, bíztatása sokat segített

– Köszönöm.

– Ugye én leszek a keresztanya? - kérdezi cinkosan, imádom ezt a nőt

– Nem hiszem. - mondtam gúnyosan, nyilván viccelek, ki más lehetne

Remegve kászálódtam le a lakásból. Nehezemre esik felfogni mi történik jelenleg az életemben. Kis idő alatt annyi minden történt és ez szédítő. A kocsiba nem mertem Charleshoz szólni, ő sem akart hozzám, látta, hogy így is gondterhelt vagyok, ezen nem tud segíteni. Mivel nem rég vagyok Monacóban ezért itt még nincs nőgyógyászom. Az egészügyet sem ismerem csak egyszer jártam itt a bokámmal ezért is tartok rendesen. Síró görcs kerülgetett, de Charles fogta a kezem a várakozóban.