𝑨𝒎𝒊 𝑽𝒆𝒈𝒂𝒔𝒃𝒂𝒏 𝒕ö𝒓𝒕é𝒏𝒕 𝒂𝒛 𝒐𝒕𝒕 𝒊𝒔 𝒎𝒂𝒓𝒂𝒅
"𝑨𝒎𝒊𝒍𝒚𝒆𝒏 𝒉ü𝒍𝒚𝒆 𝒗𝒂𝒈𝒚 é𝒏 ú𝒈𝒚 𝒔𝒛𝒆𝒓𝒆𝒕𝒍𝒆𝒌, 𝒏𝒆𝒎 𝒊𝒔 𝒕𝒖𝒅𝒐𝒅 𝒎𝒊𝒍𝒚𝒆𝒏 𝒄𝒔𝒐𝒅𝒂 𝒗𝒂𝒈𝒚"
𝑮𝒍𝒐𝒓𝒊𝒂 𝑹𝒂𝒚𝒏𝒐𝒍𝒅𝒔
2027.10.17.
Rájöttem hogy nekem Axel milyen fontos. Meg Charlesnek is és lehet, hogy egyikünknek sincs semmi köze hozzá, de mi mégis szívből szeretjük és sajátunkként neveljük. Mondjuk azt, hogy tiszteletbeli szülei vagyunk. A napokban láttam egy monacói nőt aki egy pomerániait sétáltatott és rájöttem, hogy szükségem van egyre. Szóval vettünk egyet, Charles sem volt ellene. Nem mintha magunkat életben tudnánk tartani plusz a bennem növekvő gyereket, de azért kellett egy kutya. Nessy a neve, Nuggetnek becézzük, elég értelmetlen módon. Kislány, még kis kölyök olyan, mint egy kis szőrgombóc! Van vele egy kis hátsó szándékom, így fogom Axelt hozzánk csábítani. Bár egyikünknek sincs semmi köze hozzá, de már családtagunkként tekintünk rá. Fontos lett számunkra! Már azért is, mert annyit küzdöttem érte annyit voltunk vele. Nem tudnánk már máshogy elképzelni az életünket. Egyik nap mikor feküdtünk az ágyba Charlessal Nessy ráfeküdt a hasamra. Gondolom érezte a babát olyan aranyos volt.
A csomagjaimban megtaláltam a ps5-öm. Nagyon közel áll a szívemhez. Éveket vártam rá, mert a vírus miatt nem gyártottak. A just dance volt az első játékom rajta. Megtalálása örömére úgy döntöttem játszok vele. Ezért összeraktam a nappaliba és táncoltam. Tudni kell rólam, hogy a tánc tudásom a nullát súrolta, de miután megkaptam ezt a játékot táncművész lettem. Egy idő után beállt mellém Kristin, így már ketten táncoltunk. Ő azért jobban táncol mint én. Olyan nosztalgikus volt, régen tíz éves korunkban átmentem hozzá és az óriás nappaliban táncoltunk. Gazdag szülők gyereke, sajnos élete során túl sok nyomást helyeztek rá. Volt xbox-uk, de nekik sem volt just dance-ük ezért youtuberól néztük és ott táncoltunk addig míg szét nem izzadtuk magunkat. Olyan szép idők voltak. Akkor a szülei se voltak otthon csak mi meg a kutyák. Az volt a legjobb hogy egy fél napot vele lehettél és a szülei nem voltak otthon azt csináltunk a házban és a környéken amit csak akartunk. Olyan különleges barátságunk van. Első óta ismerjük egymást. Naponta hatszor-hétszer összevesztünk. A tanárok szét akartak választani minket, minden osztálytársunk utált minket. Minket mind ez nem érdekelt. Ezek a veszekedések hullámvölgyeket képeztek a kapcsolatunkban ami jót tett. Szerintem azért maradtunk barátok még ennyi idő után is, mert ezek megerősítettek minket, szét sem lehetne minket választani. Még mai napig is veszekszünk, de imádjuk egymást. Folyton közös munkán, házon álmodoztunk. Állatorvosi rendelőt terveztünk, együtt szavaltunk anyák napján, együtt menekültünk "gyerek" rablók elől, együtt szöktünk el hatodik óráról, együtt néztük végig ahogy a részeg szomszédot az utca közepéről terelgeti be a felesége, egyszerre voltunk hármas randin, egyszerre stalkingoltuk Theot, egyszerre mentünk ötödik első napján és még megannyi dolgot csináltunk együtt tizenkét év alatt. Most itt just dancelünk Monacóban a barátaink néznek minket és Charlessal az első gyermekünket várjuk. Két kedvenc táncunk a Timber és Bad Romance, mindig ezekre táncoltunk.
Ő nevelt rá a zerowasteségre, azóta ő már nem nagyon csinálja de visszanevelem. Gabriellel két hetente három órát szoktunk utazni Franciaországba, a legközelebbi zero waste boltig. Ilyenkor telerakjuk a kocsit étellel és ez két hétig elegendő.
YOU ARE READING
Vágyaim utánad (Charles Leclerc) Befejezett
FanfictionÚjraírt részek minden pénteken 15:00-kor "É𝒏 𝒐𝒕𝒕 𝒍𝒆𝒔𝒛𝒆𝒌, 𝒎𝒊𝒌𝒐𝒓 𝒇𝒆𝒍𝒂𝒅𝒏á𝒅 𝑨𝒎𝒊𝒌𝒐𝒓 𝒂 𝒇𝒆𝒋𝒆𝒅𝒆𝒕 𝒍𝒆𝒉𝒂𝒋𝒕𝒂𝒏á𝒅 É𝒏 𝒎á𝒓 𝒏𝒆𝒎 𝒉𝒂𝒈𝒚𝒍𝒂𝒌 𝒆𝒍, 𝒎𝒆𝒓𝒕 𝑨𝒛 é𝒍𝒆𝒕𝒆𝒎 ö𝒔𝒔𝒛𝒆𝒏ő𝒕𝒕 𝒗𝒆𝒍𝒆𝒅 𝒕𝒆𝒋𝒆𝒔�...