Vágyaim utánad (Charles Leclerc) Befejezett

6.

𝑯𝒊𝒃á𝒛𝒏𝒊 𝒆𝒎𝒃𝒆𝒓𝒊 𝒅𝒐𝒍𝒐𝒈, 𝒅𝒆 é𝒏 𝒎é𝒈𝒊𝒔 𝒆𝒎𝒃𝒆𝒓𝒕𝒆𝒍𝒆𝒏𝒏𝒆𝒌 é𝒓𝒛𝒆𝒎 𝒕ő𝒍𝒆 𝒎𝒂𝒈𝒂𝒎

"𝑶𝒅𝒂 𝒔𝒛ú𝒓𝒕, 𝒐𝒅𝒂 𝒔𝒛ú𝒓𝒕 𝒂𝒉𝒐𝒍 𝒕𝒖𝒅𝒐𝒅, 𝒉𝒐𝒈𝒚
𝒇á𝒋 𝒏𝒆𝒌𝒆𝒅 𝒗𝒐𝒐𝒅𝒐𝒐 𝒃𝒂𝒃𝒂 𝒗𝒂𝒈𝒚𝒐𝒌, 𝒗𝒐𝒐𝒅𝒐𝒐 𝒃𝒂𝒃á𝒏𝒂𝒌 𝒍á𝒕𝒔𝒛"

𝑮𝒍𝒐𝒓𝒊𝒂 𝑹𝒂𝒚𝒏𝒐𝒍𝒅𝒔

2027.06.17

Esküszöm rémisztő arra ébredni, hogy egy pár négyzetméteres hajókabinban fekszel egy férfival akiért mindig is rajongtál, de basszus igazából csak pár hete ismered és már összeszűrted vele a levet. Azt sem tudom, hogy kibékültünk-e igazán. Igazából én vagyok az a fél akiknek el kéne fogadnia a bocsánatkérést, de szerintem nem tettem meg vagy legalábbis szavakkal nem. Teljesen megértem, hogy aggódott a fia miatt, de egy üzit dobhatott volna. Bármikor segítettem volna neki, de ezek szerint nem bízik bennem eléggé.

A kabin dupla ágyán fekszünk ami majdnem kitölti a teljes helységet. Süt be a nap az ablakokon mi másra világítana, ha nem Charlesra. Még mindig öleljük egymást és full csupaszok vagyunk. Felnézek az arcára és olyan kellemetlenül érzem magam, mégis mit tettem. Hiszen ő még házas. Legszívesebben kirohannék innen, sikítva beugranék a vízbe és megvárnám míg megdöglöm, de jó is lenne. Nem tehetem, mert amint elmozdulok ezer százalék, hogy felébred. Lehetetlen elmenekülni innen, ha megmozdulok rángatózik a hajó. Mi lenne, ha halottat tettetnék? Akkor talán ő dobna a vízbe, akkor nem lennék öngyilkos és akkor a mennybe jutnék. Van Isten! Köszönöm, köszönöm! Nincs kiút ez már a vég, ez már így is úgy is gáz lesz. Néha azt kívánom teleportáljon mellém egy gomb amit, ha megnyomok elnyel a föld, úgy élvezném. Megszűnne minden gond és talán újra születnék egy halnak, akkor meg majd üldöznének a cápák, de az már nem is érdekel, ismét újjá születek.

Felmérem a tett helyszínt, a ruháink össze vissza dobálva, az enyémek nyilván egy másik megyébe lettek átdobva, köszi Charles. A cipőm valahol kint lehet. A telefonomat keresem a tekintetemmel, de úgy néz ki felszívódott. A lányok biztos milliószor kerestek, ó Istenem remélem nem kell őket kihoznom a börtönből. Meg az sem lenne mellékes, ha esetleg állna az albérletünk. Abszolút nem bízom bennük, mondom én aki pár hét ismeretség után összefekszik Charles Leclerccel, ráadásul nem is védekeztünk, hogy vinne el minket a fene. Ezek után hogyan játszam nekük Teréz anyát?! Szavak nincsenek arra mennyire utálom most magam.

Becsukom a szemem abban a reményben hátha elteleportálok Mexikóba, jó messzire innen. Ujjakat érzek a hajamba, felnézek, Charles simogatja a fejemet.

– Jó reggelt! - köszönt mosolyogva és Isten a tanúm majd bele pusztulok abba, hogy hozzám szól. A szívem pedig azt hiszi f1-es autó és úgy száguldozik, hogy a mellkasom majd kiszakad.

– Neked is! - vigyorgok vissza majd lenézek és eltűnik a mosoly az arcomról

– Nem akarod megismerni a családom? - kérdezi látszólag komolyan én pedig nem akarom elhinni, hogy ezt komolyan megkérdezte. Nem rég keltünk és ilyenekkel dobálózik.

– Megtisztelő a meghívás meg szívesen megismerném a családodat, de nem leszek már itt. Kristinnel igazából világjáró úton vagyunk és megyünk tovább Mexikóba. - füllentettem

– Akkor gyere ma, bármire rábeszélem őket.

– Sajnálom, de nem tudok elmenni, ma még itt vannak a lányok, velük szeretnék lenni. - Jut eszembe tegnap bulizni mentek, össze kell kapnom őket. Rohannom kell. - mondtam és felültem a takarót magamra húzva, megpróbáltam megkeresni a ruháimat.