Vágyaim utánad (Charles Leclerc) Befejezett

1.

Ú𝒕 𝒂𝒛 𝒊𝒔𝒎𝒆𝒓𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏𝒃𝒆

"Á𝒍𝒎𝒐𝒅𝒕𝒂𝒎 𝒆𝒈𝒚 𝒗𝒊𝒍á𝒈𝒐𝒕 𝒎𝒂𝒈𝒂𝒎𝒏𝒂𝒌 𝒊𝒕𝒕 á𝒍𝒍𝒐𝒌 𝒂 𝒌𝒂𝒑𝒖𝒊 𝒆𝒍ő𝒕𝒕"

𝑮𝒍𝒐𝒓𝒊𝒂 𝑹𝒂𝒚𝒏𝒐𝒍𝒅𝒔
2027. 06. 11.

Buzgón pakoltam a szobámban a legjobb barátnőm és egyben támaszom húsz perc és itt lesz értem, persze ezt az időpontot nem kell kőbevésve venni egyikünk sem a pontosságáról híres. Teljes káosz van a fejemben csak összevissza járkálok és közben elhagyok fontos kellékeket. Már tegnap el kellett volna kezdenem pakolni, de természetesen megint mindent utoljára hagytam sőt még azt is beígértem, hogy én viszem a kaját az útra, ha ő állja a benzint. Szerencsére anyukám ráért csomagolni egy kis elemózsiát és inni is adott.

– Glorika kapkod magad, mert mindjárt itt van Kristin! - mondta anyukám

– Nyugi anya kész leszek! - mondtam miközben az utolsó cuccokat dobálgattam a táskámba.
Nagy szenvedések árán, de sikerült becsukni a bőröndöm. Csöngött a kaputelefon aminek a hatására úgy elkezdtem sprintelni, mint még soha, pedig sokszor sprinteltem, hogy elmeneküljek a szomszédaim elől.

– El az utamból ez az én hívásom! - üvöltöttem

Felvettem és beleszóltam.

– Szia csajos! - szóltam bele nagyon vékony, szinte kisgyerek hangon.

– Szius csajos! Várod már, hogy menjünk MONACÓBA? - tette fel üvöltve a kérdést amibe még a ház is bele remegett, de amilyen ócska érthető is.

– IGEN csajos! Két perc és lent leszek! - üvöltöttem vissza torkom szakadtából

Elrohantam a szobámba, kinézem az ablakon, láttam Kristint és a kocsiját amitől néma sikítást engedtem ki a torkomból. Gyors felkaptam a hatalmas bőröndöm és a két táskám. Kifelé menet még felvettem a kajánkat a családom átvette a holmimat én meg bebújtam a papucsomba. Lekísértek és a motyómat megpróbálták belegyömöszölni a kocsiba.

– Drága családom itt a búcsú ideje. - közöltem a kiscsaládommal akik tizennyolc éven át boldogítottak

– Ugye majd néha hazajössz kicsikém? - kérdezte anya

– Ahogy már mondtam majd ti jöttök hozzám és a monacói férjemhez.- vigyorogtam nekik öntelten

– Várom a meghívásotokat. - mosolygott rám anya, nem hisznek abban, hogy Charles lesz a férjem, de nem is kell nekik elég, ha én hiszem.

Hosszas ölelkezés és puszilkodás után végre a kis öcsémtől is elbúcsúzhattam.

– Artyka légy ügyes mind iskola terén és mind a pályán. Te győztes vagy ők meg a vesztesek, mutasd meg nekik, hogyan is kell játszani! Te vagy a legjobb! - bíztattam a kézilabdát játszó ifjabb testvéremet. Az ország legjobb csapatának utánpótlás játékosa.

Anyuék még végszónak elmondták, hogy nagyon vigyázzunk Kristinnel egymásra hiszen ott csak mi leszünk egymásnak.

Kristin elfoglalta a volánnál a helyét én az anyós ülésnél foglaltam helyet. Buzgón integettem a családomnak könnyeimmel küzdve. Mind hárman integettek, mintha anyukám kezében egy zsebkendőt véltem volna észre, sírt, zokogott és apukám mellkasára dőlt.