A 17. Nyár [Katsuki Bakugou x Reader] [ BEFEJEZETLEN]

1.fejezet: Az a fiú

-Miért? Miért kell elköltöznünk már megint!? Nem értem!  Már csak egy évem maradt abból a kibaszott iskolából! Nem tudnád ki bírni?! - mondtam mérgesen szinte kiabálva s beszaladtam a szobámba s becsaptam az ajtót és be is zártam édesapámra.

- Te nem beszélsz így velem! Míg az én házamban laksz és azt eszed amit én veszek addig nem szólsz bele ebbe! - mondta édesapám szintén mérgesen és ő már ordibálva. Csak egy szokásos nap volt a családunkban.  

Mióta édesanyám meghalt azóta apám sokkal másabb mint volt. Szinte mindig minden éveben költözünk valahová. Ezért nincsenek barátaim. Bezzeg más velem egy korúnak már van szexuális élete vagy legalább egy pasija vagy valamije, én meg olyan szüzen élek ,mint Szűz Mária és a szerelmi élet szavakat nem ismeri a sorsom. De ez van meg szoksz vagy megszöksz én az utóbbit választottam. 

Fogtam a táskám s elkezdtem pakolni. Tettem bele négy üveg sört meg valami olvasni valót, egy pulcsit belegyömöszöltem még a táskámba, telefonomat zsebembe tettem. Fejhallgatómat nyakamra akasztottam és elindultam. Kinyitottam az ajtót és elindultam a főbejárathoz.

 Megfogtam a kilincset és elköszöntem apámtól. Őt természetesen nem érdekelte merre megyek meg, hogy időben haza érek e. Még időt sem köt meg. Apám ott ült a tévé előtt és ivott és külföldi foci meccset nézett. Ez volt minden este. Mindig részegre itta magát. Vagy legalább becsípett. 

A lift felé mentem amikor valaki más is várt ott. Egy viszonylag magas ember volt ott. Velem egykorú vagy idősebb lehetett. Szőke haja volt és piros szeme. A legtetején lakunk az épületnek így sokat kell várni a liftre. Viszonylag közel álltam meg mellette de meg volt a távolság. Kínos csend volt köztünk. Nagyon sokáig s ebben a csendben szálltunk be a liftbe. 

Húszemeletes házban laktunk természetesen a legtetején.  Mentünk lefelé és a tizedik emelet fele lehettünk amikor hirtelen megállt a lift. Azt gondoltam, hogy valaki felszáll. Ki is nyílt a felvonó ajtaja de nem a folyosó elejét láttuk hanem a falat. 

- Baszd meg! Komolyan most tudott elromlani az a kurva lift? - mondtam mérgesen. A szőke fiúnak kikerekedett a szeme hogy ezt mondtam. Megszeppent.  - Bocsánat. - kértem elnézést az előbbi kifejezésem miatt. 

A fiú egyetlen szót sem szólt. Oda ment a lift gombjaihoz és megnyomta a segély hívó gombot. És elkezdett beszélni.  Szép hangja volt. Mély de nem nagyon pont jól állt neki. Felvették és azt mondták minimum négy óra míg kiszabadulunk. Nagyon idegese voltam. 

- Nem is köszöntem még - restelltem magam - Így utólag is szia! 

- Szia. - nézett rám úgy mint a hülyére és neki dőlt a lift oldalának. Én beültem a sarokba. Elővettem a táskámból a szeszt amit eltettem és kinyitottam. 

- Te kérsz? - néztem fel rá 

- Nem akarom részegre inni magam mint egyesek -erősem rám célzott aztán elővette a nadrág zsebéből a telefonját és elkezdte nyomkodni

- Megkérdezhetem a neved? - mondtam mérges mosollyal 

- Semmi közöd hozzá - mondta flegmán és rám se nézett 

- Figyu. Ha nem akarod hogy ez a minimum négy óra kínos csöndben teljen el. Elfogadsz egy ingyen sört és elkezdesz beszélgetni velem. - a fiú egy "Tch" hangot kiadva forgatta szemeit 

- Akkor ide adod a sört vagy sem? - kérdezte 

Oda nyújtottam neki ami a kezemben volt és el is vette belőle . 

- Kösz.

- Szívesen. - mosolyogtam