A 17. Nyár [Katsuki Bakugou x Reader] [ BEFEJEZETLEN]

28.fejzet: Rendezvény elején

- Indulhatunk ? - kérdezte a fiú. Az ajtó előtt állt és az óráját igazította a kezén. Igazából azért csinálta ezt mert unatkozott. 

- Igen megyek! - mondtam és kitopogtam elé. Lehajoltam, hogy felvegyem magassarkúmat és indultunk is. Meleg nyári éjszaka volt. Még kicsit világosak az utcák de már sötétedtek. Még a liftben voltunk és mentünk lefelé.

- Milyen ironikus lenne ha megállna, nem? - néztem a fiúra 

- Ne kiabáld el bébi - féloldalas mosoly húzódott a száján 

- Miért becézgetsz? Eddig nem csináltad. - mondtam neki hisz érdekelt a válasza. Erre ő megfogta a csípőm és közelebb húzott magához , majd felém magasodott. És nézete hol a szemem hol az ajkamat. 

- Nem tetszik? Befejezzem? - mondta és közeledett ajkaival

- Nem arról van szó. Csak furcsa tőled. - mondtam szinte suttogva. Ajkaink értek volna össze de megállt a lift. 

- Bazdmeg! - kiáltottam fel és ellöktem magamtól

- Na! - kiáltott fel halkan, hisz váratlanul érte az ellökésem 

Hirtelen azt hittem megint beragadtunk. Nem bánnám csak most a legalkalmasabb. De csak egy idős néni szállt be hozzánk. 

- Jó estét! Milyen csinosak ma este. Tán készülnek valahová? - kérdezte az idős néni 

- Szép jó estét! Igen egy rendezvényre készülünk. - mondtam a néninek. Ezután végig beszéltem vele a lefelé menetet Katsuki csak nézett minket. Majd felajánlottam hogy elvisszük a néni ahová szeretne menni. De a néni nemet mondott majd miután leért a lift az ajtóig még beszélgettünk majd elköszöntünk egymástól. És elindultunk az autó felé. 

- Merre van a kocsid? - néztem Katsukira mert nem találtam a piros kis Suzukit 

- Itt van. - mondta s elővette a kulcsát egy fekete BMW-hez. Leváltotta a kocsid 

- Ne- akadt bennem a szó hisz ámultam

- Nem tetszik? - mondta s kinyitotta az ajtót nekem hogy üljek be a kocsiba. Be is ültem hirtelen majd a fiú követett

- Imádom ezt a kocsit. -mondtam neki. Majd elindultunk a helyszínre. És késve odaértünk mert szinte mindegyik lámpánál pirosat kaptunk.

A rendezvényt egy múzeumban tartották. A bejárati ajtóig vörös szőnyeg vezetett. Amely két oldalt kordonokkal volt elkerítve a sok fotós miatt.  Kiszálltunk az autóból és Katsukit letámadta egy pasas aki elviszi az autót, és leparkol vele. A szőke odaadta neki a kulcsot és ordítozott vele egy sort, hogy vigyázzon rá majd karöltve végig vonultunk a szőnyegen. Nagyon sok villódzó fény volt, és egy kicsit már zavart. 

- Elnézést! Katsuki! Elnézést! - mondta hangosan egy riporter és erősen kalimpált, hogy menjünk oda. A fiú nem akart így cselekedni de kénytelen volt mert én oda mentem és jött velem. 

- Mi van? - tette fel flegmán a kérdést a fiú. A riportér elénk tartotta a mikrofont és elkezdte a mondani valóját. 

- Hogyhogy ezzel a lánnyal jött? Eddig úgy tudtuk, hogy valaki mással létesít kapcsolatot. Úgy válaszoljon, hogy élő adás folyik.- őszinte leszek. Fájtak ezek a szavak. És kicsit meg is bántam hogy oda mentem a nőhöz aki a kérdéseket teszi fel. Katsuki megfogta a mikrofont és erősen magához húzta. 

- Azért jöttem ezzel a lánnyal. Mert ő az életem értelme. - mondta a fiú. Ez rettenetesen jól esett tőle. Mélyen a szemébe néztem. Láttam rajta, hogy tényleg komolyan gondolja amit monda. Majd a fiú a kamerák előtt megcsókolt és beintett neki és bementünk. Természetesen a főbejáratig egy rakat riporter és tévés ember tett fel a fiúnak kérdést, de őt nem érdekelte. Csak rám koncentrált, és hogy nekem minden jó legyen. Bazdmeg. Újra nagyon szerelmes lettem belé. Talán megbocsájtok neki.

Az ajtó tárva nyitva volt, így szabadon lehetett járkálni, ki , és be. Egyből észre vettük a fiú baráti körét, ahová bizony oda is mentünk. Egy ember hiányzott. Kirishima. Bizony ekkor még nem sejtettünk semmit.